Hyung bocsánat...!

BTS

- Kookie, nyisd ki az ajtót létszíves!
- Nem, V hyung menj innen! Tudom, hogy csak bántani akarsz!
- Dehogy akarlak, épp ellenkezőleg! Azért jöttem, hogy megvigasztaljalak!

Ahj ez a V hyung soha nem adja fel. Nagyon kedves tőle, hogy megakar vigasztalni, de most az kell nekem, hogy ki sírjam magam és akkor utána megnyugszok.

-Menj el kérlek!- sírok fel hangosabban.
- Addig nem, még be nem engedsz!

Felkeltem az ágyamból, és kinyitottam az ajtóm. V hyung amint meglátta, hogy sírok azonnal magához rántott és szorosan megölelt.

- Jaaaj Kookie, ez nem a világvége, ilyen bárkivel  előfordulhatott volna!- Kezdte el simogatni a hátam.
- V hyung! Mi az, hogy ez nem a világvége!? Nekem az! Nem te rontottad el a fellépést, hanem én! Nem te miattad nem lettünk elsők, hanem miattam, mert béna vagyok! Kár volt idolnak jelentkeznem!

Kiabálok V hyunggal. Ez mind az ő hibája, nem is az enyém.

- Hé-hééé Kook. Oké, hogy nem lettünk elsők, de azért a második hely is elég jó! Ne izélj már! És az, hogy kárvolt idolnak jelentkezned ez nem igaz. Tehetséges vagy táncban, zenében és még sorolhatnám napestig. Megaztán te vagy a golden maknae. A mai meg csak véletlen volt, lehet, hogy nem aludtad ki magad vagy valami.
- Nem V hyung, én aludtam rendesen! Te mondtad, hogy jó leszek és ügyes meg, hogy nem fogom elrontani, mert ez olyan könnyű koreográfia! Hazudtál nekem! Nem is az én hibám hanem a tied!- Löktem el magamtól Taehyung hyungot, aki elképedve bámult engem.
-Kook- morgott összeszorított fogakkal- Ne legyél hülye! Miért lenne az én hibám!? Én csak bíztattalak, mert láttam mennyire izgulsz! Nem én rontottam, hanem te!

Most már Taehyung-hyung   is kiabál, ami nagyon meglep. Nem kiabált eddig még soha, de még csak a hangját sem szokta megemelni. El léptem a küszöbömtől és az orra elött csaptam be az ajtóm. Vissza vánszorogtam az ágyamhoz és ráborultam. Miért pont ő? Miért pont TaeTae-hyunggal kellett összevesznem? Az én Taemel! Inkább vesztem volna össze Jiminnel az annyira nem esett volna rosszul, mint az én Taemel. Nekem ő a legfontosabb! Végül álomba sírtam magam, és csak este Jin-hyung hangjára keltem fel, hogy kész a vacsora. Most már teljesen lenyugodtam, de még mindig ugyanúgy bánom azt amit mondtam Vnek. Lementem a konyhába és láttam, hogy V-hyung elült mellőlem. Ennyire megbántottam volna? Ahj majd megbékél. Én ettem meg legutoljára a vacsorám. Ki mentem a nappaliba ahol V-hyung és Hoseok-hyung nézte a tévét.

- Mit néztek? Ide ülhetek?- Néztem V-hyungra, aki unottan nézett rám.
- Filmet nézünk, ha nem látnád, és oda ülsz ahova akarsz!

Az a hangnem amivel mondta... minden volt, csak kedves nem. Éreztem, hogy könnyek gyűlnek a szemembe és inkább egy szó nélkül mentem fel a szobámba. Másnap V-hyung végig levegőnek nézett és, ha megakartam ölelni akkor is csak ellökött magától. Este mikor hazaértünk felrohantam a szobámba, és vacsorázni sem mentem ki. Semmihez nincs erőm. Nem kaptam meg ma a Tae  öleléséből járó nagy adagom. Tegnap óta több könnyet hullajtottam mint amennyit egy hónap alatt szoktam. Hiányzik nagyon az én TaeTaem ölelése és maga az egész hyung! Este alig tudtam aludni, ezért másnap elaludtam és úgy keltem mint egy zombi, és még reggelizni sem volt időm. Egész nap nem volt időm enni, ezért délután a táncpróbán rosszul lettem és elestem. Nem bírtam felállni, persze Jin-hyung  egyből ugrott és segített, de egyedül nem bírt el, ezért Jimin is segített. Ránéztem Taere, aki gyilkos szemekkel nézte Jimin kezét, mert még mindig fogott. Mikor találkozott tekintetünk ellágyultak a vonásai.

- Úristen! Kook mi a baj?- Kérdezi Jin-hyung túl aggódva.
- Csak reggel elaludtam és nem volt időm reggelizni és most picit rosszul lettem.
- Picit?! Összeestél JungKook!
- Sajnálom Hyung!

Mivel féltett a banda, vagyis V-hyung kivételével mindenki, ezért vissza mentünk a dormba. A kocsiból nem tudtam kiszállni és felmenni, Jimin volt olyan kedves, hogy felvitt és letett a nappaliban lévő kanapéra. Mivel este keveset aludtam elnyomott az álom. TaeTae és RapMon-hyung beszélgetésére keltem fel.

RM: Mi történt? Nem beszéltek és nem vagytok együtt egésznap.
Tae: Összevesztünk.
RM: És, hogy bírja a kis szerelmes szíved, hogy nem ölelgetheted?

A...a milye? Tae szerelmes szíve? Szerelmes belém? Miért nem mondta eddig?!

Tae: Hallkabban! Itt alszik és meghallhatja! Amúgy meg nagyon rosszul. Ma is mikor rosszul lett kis híján sírva fakadtam, és mikor Jimin segített neki vagyis letapizta, majd meghaltam a féltékenységtől, ráadásul még ő is hozta fel!
RM: Te is segíthettél volna, mégse tetted!
Tae: Tudom! Már ezerszer megbántam, hogy nem én voltam aki elsőnek rohant hozzá!

Itt Tae hangja megremegett és halkan elkezdett sírni. Én is sírtam, de én örömömben. Az én TaeTaem szeret! Úgy mint én őt! Felugrottam a kanapéról és odafutottam a hyungokhoz.

- V-hyung, sajnálom, hogy rád fogtam azt a bakim!  Kérlek bocsáss meg! Nagyon rossz érzés az, hogy azzal vagyok rosszban, akit a világon a legjobban szeretek. Hyung bocsánat!
- Kook?
Oda léptem Tae elé és szorosan magamhoz öleltem. Olyan jó újra ölelni őt.
-Tudod Tae, szerintem azért voltam rosszul, mert nem kaptam meg a napi Tae ölelés adagom.

Tae két kezét arcomra tette  majd magaféle fordított és megcsókolt. Amint puha ajkai az enyéimekhez ért a hasamban az ezernyi hernyó gyönyörű pillangóvá vált és repdestek össze-vissza. Eddig szerettem Taet, de most már őrülten szerelmes vagyok belé. A térdeim felakarták adni a szolgálatot, de még mielőtt összecsuklottak volna lábaim Tae derekamnál fogva szorosan magához ölelt. Sajnos levegőhiány miatt el kellett váljak ajkaitól. Pihegve néztünk egymás ködfátyolos szemébe.

- Én szerelmes vagyok beléd Kookie!
- Én is beléd! Én TaeTaem!
- Én meg örülök nektek! Sokáig! -Veregetett minket hátba RapMon-hyung.
Jaj ne, elfelejtettem, hogy itt van! Fülig pirultunk V-hyunggal. Mind ketten megköszöntük és gyors felrohantunk a szobámba.
Végre TaeTae az enyém és én az övé!
-VÉGE-