Unnatural

1

Egy kedves kis vendéglő és motel előtt leparkolva döntöm a kormánynak a fejem. Napok óta vezetek már, de még mindig nem értem a célomhoz.
Nagy levegőt véve szállok ki a táskámmal a hátamon és természetesen hamis iratokkal a zsebemben, majd a lehető legnagyobb nyugalommal lépek be az ajtón, hogy kivehessek egy szobát és álomra hajthassam a fejem.

Miután a kulcsot kézhez kaptam Diana Ross álnéven, rögtön fel is szaladtam a lépcsőn.
Már hozzászoktam a motelek lepukkantságához, de ez most meglepően tiszta volt. A cuccomat ledobtam az ágyra és pár óvintézkedés után -só az ablakhoz, kősó töltények a shotgunba és a kedvenc tőröm a párnám alá- a fürdőszobába mentem zuhanyozni.
Levetkőzve állok be a kabinba, miközben a fejemre engedem a forró vizet, ami teljesen átjárja a testemet, felmelegítve minden egyes apró porcikámat.

Hagytam magamat kicsit lazítani a több hetes aktivitásom után. Sajnos sosem volt könnyű vadásznak lenni, de ezt soha nem bántam meg.
Gyorsan átmosom magamat a tusfürdőmmel, majd azt is leöblítve szállok ki a vízből és egy törölközőt tekerek magam köré.
A szobába visszaérve egy elnyűtt pólót és egy bugyit veszek magamra pizsamaként, az ágyba dőlve pedig el is alszok. Az éjszakát szerencsére minden felfordulás nélkül megúszom.
Másnap már a korai órákban felébredek - negyed 5 körül- és elhagyom a szobát.
Miután kifizettem a recepciónál az éjszakát, abban a hitben ülök az autómba, hogy találok valami jó étterem szerűséget, ahol megreggelizhetek, mert az itteni nem nyűgözött le túlságosan.

A holmijaim is berakom Kincsembe.
Igen. Kincsemnek hívom az autómat. Tudom kicsit furcsa lehet elnevezni egy kocsit, de ő különösen fontos nekem.
Anya adta még mielőtt eltűnt volna. Azóta nagyon hiányzik.

Vadászni ment, aztán mindenféle nyom nélkül tűnt el, ami nagyon is aggaszt. Sosem csinált eddig még ilyet és most fordul elő velem először, hogy nem is tudom, mit kellene tennem.
Mély levegőt véve rázom meg a fejem, ezzel kiűzve az ehhez hasonló gondolatokat a fejemből és a kulcsot elfordítva zúgatom fel a motort.
Halkan, elégedetten sóhajtok fel, ahogy dorombolni hallom az autómat.
Rettenetesen imádom ezt a járgányt. Teljesen pontosan egy '68-as Ford Mustang Fastback 302 V8-as, benzines motorral, tökéletesen felújított belsővel és frissen polírozott karosszériával. Gyönyörű.

A kuplungot lenyomva hátra menetbe teszem a szerelmem, majd kitolatok vele a parkolóból, hogy újra folytassam az utamat a húgomhoz. Lawrencebe tartok. Már csak nagyjából 5 mérföldet kell megtennem.

Mikor beérek a városba már dél is elmúlt így elmegyek Sam munkahelyére, ami a város legjobb kifőzdéje.

Mosolyogva szállok ki és igazítom meg a fekete, elnyűtt AC/DC-s atlétámat, majd bemegyek.

Amint kinyitom az ajtót, megszólal a csengő, ami az érkezésem jelentette ezzel rám irányítva mindenki figyelmét.

Persze meg is értem miért. Hosszú, vörösre festett hajam leengedve omlik a vállamra elérve egészen a hátam közepéig, a felsőm mély kivágása láttatni engedi melleim tetejét, a nadrágom elég rövid, aminek a férfiak örülhetnek viszont az alatta lévő szakadozott, fekete harisnya valamennyit takart a bőrömből.

Pár percre némaságba burkolózik a vendéglő, miközben én a pulthoz sétálok egy vigyorral az arcomon, fél szemmel pedig Sandrat keresem. Mikor megérkezem, az ütött-kopott fára támaszkodok, de a húgom a mellettem lévő két srácra figyel. Ha jól látom az alacsonyabbik próbálja is felszedni. Szegény pára, sehogy sem fog neki menni.

Pár perccel később megelégelem, hogy nem figyel rám így hangosan elszólom magam.
- Sandy, a szokásosat kérem- ülök fel a bárszékre, mire hárman is felém kapják a fejüket.