Péntek, mi csak úgy hívjuk 'GayDay'.
Ki az a mi? A legjobb barátom és én, mint a meleg liga képviselői. Szeretnék róla többet írni, de ha ez a könyv valamelyik osztálytársam tudtára akad akkor szeretném ha homályba veszne a kiléte.Minden alkalmat próbálok megragadni a vele való találkozásra, fel alá megyek, végignézem a helyettesítést, úgy csinálok, mintha nem tudnám hol az órám, stb.
Lerángattam (legyen a neve Alex mivel így a nemét sem fedem fel) Alexot. Futottam lefele, csak az érdekelt, hogy Info chan (hívjuk így mert a barátnőm és ő tud Róla a legtöbbet) megtudta-e már a szekrényét, amikor megint minden slow-motion. Jött fel a lépcsőn. Semmi más. Csak lélegzett, sétált, pislogott, semmi se kell hozzá és vörös leszek.
Ez számomra clichè. Nem kéne. Utálom. Elvörösödni? Ugyan már! Nekem ez nyálas, elcséplet unalmas szar. De mégis megtörténik. Nem csak úgy érzem, látni lehet az arcomon.
Eddig nem is lenne különös, de Alex Senpai-a is jött fel. Egy más mőgött úgy mint mi. Megálltunk a lépcső fordulóban azon röhögni, hogy elsétált mellettünk két személy.Mondd meg nekem, mi más ebben, mint amikor egy lány szeret egy fiút?
Semmi.
Akkor ez miért nem elfogadott az embereknek?!
YOU ARE READING
H E R
Non-FictionMindennapi szenvedéseim egy lánnyal aki észre se vesz. Gyakorlatilag vent napló Rettenetesen szánalmas Szóltam