Közelebb lépett hozzám
Megfogta csuklóm és maga elé rántott igy nem volt menekvés. Meg lökte a hátamat igy egy lépéssel elörebb kerültem a csatorna bejáratához. Majd hirtelen sötétség.
Egy állat hátan ültem ami elégé prüszkölt. Vagy a súlyomtól vagy attól hogy régóta ment.
Hátra fordulva Matteot láttam ahogy a az ő állatán ül és olvas valamit. Majd mikor látta hogy őt nézzem mellém léptetett. Nem szólt semmit csak ment melletem. Kissé gondterhelten és megkönyelbüve.
-Mi ez?-mutatok körbe ahol már nem a nagyváros van hanem egy mező és azon keresztül haladó út amin mentünk
-Undervernend egy kisebb világ aminek Felség ön királynöje és a népe várja.
-Népem? Királynő ? Én ? Soha. Én csak egy lány vagyok aki többször is kapott szívfaszt-itt Mateora tekintek aki lesütotte a szemét-valakitöl... egyébként nem voltam és nem is leszek királynö,ha világok is omlanak össze...
-Pont a baj hogy világok omlanak össze-vágott közbe és indulatosan gesztikulálva-hát nem érted te szerencsétlen rajtad múlik Underverden sorsa es Gordenek sorsa. 1 világ sorsa múlik a döntéseiden... Itt és most nem hátrálhatsz márcsak azért sem mert számítanak akkor kibaszott nagy csalódást okozhatsz és egy kibaszott királynő vagy aki nem tévedhet-a végére már elég indulatosan beszélt. De ami a legrosszabb volt igaza volt egész életem arról szólt hogy a saját árnyékom árnyékába éltem és ha van rosszabb hogy még jól is értem magam ettől. Úgyhogy ideje lesz össze kapnom magam és szarni a világra...
- Rendben akkor kezdjünk neki-Matteora tekintek aki csak felhúzza a szemöldökét jelezve hogy folytassam-eloször is ne beszélj velem igy. Második milyen világok össze omlásáról van szó. Harmadik: hogy faszomba mehet tönkre az életem egy futás alatt? Mert hogy kurvára nem tudom fölfogni??!?!?-a végere szinte kiábaltam.
-Először is nyugodjon meg idegbeteg királynőm.-tettet nyugalommal mondta
-Nem vagyok se idegbeteg,se királynő.
-Kötekedjek?-húzza fel a szemöldökét,nos itt hirtelen elgondolkodtam ezen a válaszon.
-Nem kell köszi megvagyok véleményed nékül is...-morogtam magam elé.
- Na akkor most az a helyzet hogy Haus Narrenbe tartunk ahol átöltözhetsz-mivel még mindig futóruhába voltam-és onnan indulunk tovább Kabiserába ahol tarják a megbeszélést. Majd utunk keresztül fog haladni Uron ahol kapunk egy 30fős kiséretett mivel az Urun es Snelweg közötti út veszélyes. Snelwegbe egy hetet töltünk pihenés képpen, ott edzhetsz felség-az arca a monológja közben kipirult
-Ez hányt havi terv?-érdeklődtem
- Egyse ez egy 2 heti út.
-Pedig ez max két havi...
-De ez csak kettő havi
Az út további részét Mateo olvassásal töltötte. Én pedig ámulattal néztem e világ egyes fáinak kékséget a fű meghajlását amit egy-egy lágy szellő mozgatott és amik arcomat is kellemsen frissíteték.
Fél órá múlva egy város derengett fel a távoli pusztán. Hátra tekintettem a mögöttem lovagoló Mateora aki szemöldökét összehúzva kémlelte a horozont narancssárga vonalait. Esteledett.
-Jó lenne még ma el érni Haus Narrent mielőtt beesteledik-ezzel nagyon nem tudtam kötekedni. Előre fordultam a város pici képe pedig háromszorosára nőtt. A város tornyain keresztül sütött a nap már-már citromsárga sugarai. Mögötünk a hold kezdte uralni az horizontot. A természet tökéletesen ábrázolta jelenlegi érzéseimet. Elöttem még van remény, hátam felől sötétség jön...
A város határát egy fehér szikla jelezte. A kőbe kissé kabkodva irt kacskaringós betűkből két szó volt olvashatóalá:Haus Narren. Egyszerre hatott szivem ideges dübögésére nyugtóan és tüzelte fel amúgy se nyugodt szívverésemet.
A tégla épületek között sétálva fejemet forgatva nézelődtem. A keskeny utcákat kékes macskakő fedte. A házakat pedig előkert választotta el a az úttestől. Az utcákon megfigyelhető rendszereséget figyelhetem meg a házak a város széletől a központig egyre nagyobbak lettek.
A központba vezető úton érdeklődö pillantások tömkelege fogadott minket. Ami érhető mivel egyidőben én voltam a királynő elvileg. Az út feszült csendben telt.
Egy palotához érve biztosra vetten hogy meg érkeztünk. A hold halvány sugarai egy üvegajtón törtek meg. Az ajtó kinyilt mi beléptünk egy hatalmas kúpola alakú térbe léptünk a padlót kék selyem szönyeg boritotta az mályvaszínű függonyöket pedig lágy szellők ringaták így hűtve a helyiséget. A kék szönyegre rálépve kellemes bizsergő érzés fogott el,míg a futócipőm vastag talpán keresztül is. Matteo átvezetett a termen ahol egy fehér parketájű folyósóra léptünk a falakat mályvaszínű tapéta borította néhány helyen pedig sötétbarna ajtók törték meg a tapétázást. A folyósó vegén egy T-alakú elágazás adhatott irányt az út folytatasához. Kisérőm egy barna ajtóhoz vezetett majd egy magabiztosan kopogtatás után belépett...
