To you, J

31 8 0
                                    

"Hey J.
Tudod jól, hogy szeretlek, de ezt muszáj megírnom.

Tudom megmondta nem szeretnéd ha közzé tennem, viszont a nagyvilág elé akarok állni azt kiáltván mennyire is szeretlek téged.

Nagyon sok ideje ismerjük már egymást. Először barátok, aztán munkatársak, utána egy pár most pedig házastársak is vagyunk. Ezek mind a boldogságomat jelentik nap, mint nap.

Tudod, szeretném pontosan megmondani mikor is zúgtam beléd tokától-bokáig, de ez lehetetlen.

Ha meg kellene saccolnom azt mondanám talán a Supernatural kezdete előtt.

Látod milyen rég? És én csak 2010-ben adtam a tudtodra, de te semmit nem mondtál vagy kérdeztél. Egyszerűen csak elhúztál a színfalak mögé a forgatáson és megcsókoltál.

Abban a pillanatban csak meg akartam állítani az időt, hogy kettesben legyünk.

Semmiért és senkiért nem cseréltem volna el azt az érzést.

Aztán sajnos el kellett szakadnunk.

Ha le kellene írnom milyen hiány érzet fogott el akkor biztos vagyok benne, hogy elejtenék pár könnycseppet, de ez most mellékes.

Ezek után napokig kerültél engem, amit nem tudtam hova tenni.

Fájt, hogy mikor feléd néztem te elfordultál.

Fájt, hogy mikor oda akartam menni te elhúztad a csíkot, ahogy az is fájt, hogy ignoráltál engem.

Úgy tűnt, hogy csak átverés volt a csodás pillanat, de egyik este a konyhám ablaka alól meghallottam, ahogy te énekelsz.

Méghozzá a Carry On My Wayward Son-t.

Azonnal kinyitottam teljesen az ablakot, mert nem hittem el hogy téged hallak.

Pedig de.

Nem hittem el, hogy ez megtörténhet és mégis.

Egy gitárral a kezedben álltál ott és a szemembe nézve énekeltél.

Akkor, ott, abban a pillanatban tudtam, hogy minket semmi sem fog szétválasztani.

Azon az éjszakán kértél meg párodnak, amire nem tudtam nemet mondani.

Sok veszekedést és boldog pillanatot éltünk meg közösen, amit ha az életem múlna rajta sem cserélek el semmire.

A forgatások, közönségtalálkozók alatti pillantások, érintések és egyéb a szerelmünket kifejező gesztusok mind elraktározott emlékek az elmémben.

Hálás vagyok neked ezekért J.

2014-ben nagy fordulatot vettünk.

Napra, órára, percre pontosan ugyanakkor eljöttél, mint mikor arra kértél, hogy a szerelmed legyek.

Csak most éppen nem ezzel a kívánsággal.

Ezúttal az volt a kérdésed, hogy hozzád megyek-e.

Nem is tudom miért sírtam. Attól, mert életem szerelme kért meg erre vagy mert annyi meghatotta a lelkem, hogy Bruno Mars- Marry you című dalát énekelted el nekem.

Igazság szerint mindkettő.

Emlékszem percekig nem tudtam kimondani az igent és te kétségbe estél.

Végül 5 perc után csak kinyögtem azt az egyetlen szót, ami teljesen megváltoztatta az életünk.

Mindezek után felgyorsultak az események.

Pár hónappal később megtartottuk az esküvőt, ahol természetesen Jared volt az aki behozta nekünk a gyűrűket és az is aki a legjobban örült nekünk.

Gyönyörű nászutunk volt, amit egyszerűen felejthetetlenné tettél a számomra.

Most, 2017-ben már van két gyermekünk.

A kisebbik egy 2 éves kislány a nagyobbik egy 3 éves kisfiú.

Mind a ketten olyan csodásak akárcsak te J.

Köszönöm neked az elmúlt 7 évet szerelmem.

Milliószor ölel és csókol a te angyalod;
M"

Miután végeztem az írással rányomok a publikálás gombra.

Halkan öltözök le, hogy a szerelmem karjaiba bújjak az ágyban.

You've reached the end of published parts.

⏰ Last updated: Nov 23, 2017 ⏰

Add this story to your Library to get notified about new parts!

The ConfessionWhere stories live. Discover now