A macskaszelídítő

6. fejezet: Draco kívánsága

 – Tudom, hogy te is erre vágysz, hiszen elmondtad – felelte Draco. Harry erre beletemette az arcát a párnába, és abba motyogta:
– Tényleg nem maradt már egyetlen titkom sem.
– És én ezt pofátlanul ki is fogom használni.
– És most rögtön akarod csinálni? – nézett fel a fekete hajú félve.
– Hmm... Nem is lenne rossz. – Harry erre beharapta az ajkát. – De egyelőre megelégszem egy csókkal is – mondta a szőke, azzal kényelmesen hanyatt dőlt. Harry egy nagyot szusszant a megkönnyebbüléstől. – Már csak azért is, mert a többit fogalmam sincs, hogy kell csinálni – tette még hozzá Draco.
– Azt hittem, legalább tudod! – fakadt ki Harry mérgesen.
– Majd utánakeresgélünk... Vagy rájövünk magunk. Nem mindegy? Ez a legkevesebb. Na, akkor hát, rajta! Csókolj meg! – Harry erőt gyűjtött, és vonakodva odahajolt hozzá, de a cél előtt pár centivel megállt.
– Na, várjunk csak! – egyenesedett fel. – Hiszen te Pansyvel jársz! Miért kellenék neked én? – Draco erre csalódottan leeresztette a vállát.

– Én csak Pansy alibi pasija vagyok.
– Az meg mi a fene?
– Az az igazság – és ezt el ne merd mondani senkinek, mert különben mindkettőnket megnyuvaszt a csaj –, hogy Pansy Lunával jár.
– Hogy miii?!
– Hát igen, a dolog nem kicsit gáz, de hát ez van, őt szereti. Ha láttad volna azt a hisztit, elkeseredést, idegösszeomlást, amit Pansy lerendezett, mikor Luna először visszautasította – röhögött Draco. – Aztán akkora hadműveletbe kezdett, hogy végül csak beadta a hollóhátas a derekát. Igaz, kellett hozzá egy kis szerelmi bájital is... – Harry hitte is meg nem is a hallottakat. De inkább nem hitte. – Én meg azért vagyok, hogy még a gyanú árnyéka se vetüljön Pansyre, hogy esetleg nem a fiúkat szereti.
– És te mióta vagy ilyen jótét lélek, hogy elvállaltad neki? – kérdezte Harry. – Így nem tudsz csajozni.

– Szerinted akarnék, tökfej? Itt feküdnék most melletted, ha csajozni szeretnék? – mordult Draco ingerülten, a csajozni szót jól kihangsúlyozva. Nagyon frusztrálhatta az elmaradt csók.
– Jó, de ha mindenki úgy tudja, hogy egy lánnyal jársz, akkor pasizni se tudsz.
– Valahogy mégis bejutottam az ágyadba, nem?
– Akkor ezért maradtál itt a téli szünetben! És ezért állítottad félre Ront! – jutott a felismerésre Harry.
– Ezért bizony. Különben hogy maradhattunk volna kettesben?
– Meg is akartalak keresni, hogy jól beolvassak neked, de sehol sem voltál. – Draco csak röhögött. – Muszáj volt pont karácsony előtt a gyengélkedőbe juttatnod Ront?
– Karácsonyra már semmi baja nem lesz. Direkt olyan átkot próbáltam küldeni rá, hogy körülbelül csak egy éjszakára tartsák bent.
– Azért a barátaimat, ha lehet, inkább kíméld a jövőben. Nincs olyan sok belőlük. Ha még egyszer bántani mered valamelyiket miattam, hát én...
– Jól van, nyugi. Nem fogom többé, ígérem – bólintott rá Draco kelletlenül.

– De... akkor is... Hogy jött ez neked, hogy pont én... ? Mindig is utáltál.
– Emlékszel, hogy azt mesélted, mi lett volna, ha nem utasítod el annak idején a barátságomat? Nos, nem véletlenül próbáltam barátkozni... És a kikosarazás eléggé rosszul esett.
– Én nem is tudtam, hogy... valójában kikosaraztalak – hűlt el Harry.
– Namármost, én rosszul viselem az ilyesmit, szóval egyértelmű volt, hogy onnantól fogva ott keserítettem meg az életed, ahol csak bírtam, nem?
– Neked biztos – mondta Harry duzzogva, de valójában boldoggá tették a hallottak. Draco lényegében szerelmet vallott neki. Ha ugyan tényleg nem csak hülyéskedik.
– És így legalább némi kontaktusba is kerültünk néha, mert kerültél volna, mint a leprást.
– Ez igaz. De még mindig nem vagyok biztos benne, hogy ez nem csak valami átverés. Simán kinézném belőled.
– Igen, tudom, és nem is kárhoztatlak érte – húzta el a száját Draco. – De soha nem tudod meg, hogy átverés-e, ha nem csókolsz meg.

Harry belátta, hogy a fiúnak igaza van, így hát nem tiltakozott tovább. Nem is volt valódi a tiltakozása, mert legszívesebben letámadta volna Dracót, de nem akarta elárulni magát. Bár szinte már tökéletesen kiszolgáltatta magát neki, egy kis büszkesége azért még megmaradt, hogy ne hulljon rögtön a karjaiba. Lassan hajolt teljesen közel a fiúhoz, és végre szájon csókolta. Draco ajkainak érintésétől mintha áramütés érte volna, ami végigfutott a gerincén, le egyenesen az ágyékáig. Sokszor elképzelte már ezt a pillanatot, de nem sejtette, hogy ennyire mennyei lesz. Egyszeriben tovatűnt minden problémája, csak a részegítő érzés maradt, ami elárasztotta a testét. Draco erre letette a földre a varázspálcát, beletúrt Harry hajába, és nem engedte őt visszavonulni, hanem magára húzta, és most ő csókolta a fiút. Hiába volt alul, ő irányított; először apró puszikat adott Harrynek, aztán hosszabbakat, elnyújtottabbakat, végül a nyelvével ostromolni kezdte a fiú ajkait.

Ettől Harryn a vágy újabb hulláma száguldott végig, és érezte, amint férfiassága fájdalmasan nekinyomódik a szőke csípőjének, ugyanakkor ő is érezni kezdte Draco merevedését a combjához feszülni. Ezen a ponton lett biztos benne, hogy a fiú tényleg nem veri át. Nem bírta tovább, egy nyögés kíséretében elnyíltak az ajkai, és hagyta, hogy a mardekáros nyelve behatoljon közéjük. A szíve őrülten kalapált, ahogy egyre szenvedélyesebben csókolóztak, miközben a szőke az ujjaival az ő fekete tincseivel játszott, másik kezét pedig bebújtatta a pizsama felsője alá, és végigsimított a hátán. Ha nem lett volna elég a csók, még jött hozzá ez az érintés is, ami tovább hergelte Harry vágyait. Ha Malfoy kitalálja, hogy mégis inkább most rögtön akarja csinálni, hát ő egy pillanatig sem tétovázna... Majd csak rájönnek, mit, hogy, merre, meddig...

Ő is felfedező körútra küldte a nyelvét, ami félúton összetalálkozott Dracóéval. Mondani sem kell, kitörő örömmel üdvözölték egymást. A szőke belenyögött a csókba, amitől Harryt boldogság töltötte el. Rájött, hogy azt szeretné, ha Draco még elégedettebb lenne vele, örömöt akart szerezni a fiúnak, így a kezét is útnak indította. Először a selymes, szőke fürtök közt kalandozott kicsit, majd megcirógatta a fiú arcát, utána a mellkasát, aztán lassan lesimított a hasán. Egy arasznyi részt kihagyva a fiú combján folytatta a kalandozást. Draco ezen kuncogni kezdett, megszakítva a csókjukat.

– Hidd el, nem harap – mondta. Harry is felnevetett, amikor leesett neki, hogy a mardekáros mire gondol.
– Igen, tudom.
– Akkor nem kéne ilyen méltatlanul mellőzni.
– Hát, jól van – mondta Harry, és mosolyogva folytatta a csókot, miközben a keze Draco lábáról a legférfiasabb testrészére vándorolt. Ám ekkor megint eszébe jutott, mit mondott a fiú, és nem bírta ki röhögés nélkül; abbamaradt a csók és a simogatás is. Harry inkább elhúzódott, oldalt fordult, és felkönyökölt.
– Nem is gondoltam volna, hogy ilyen szórakoztató lesz veled – mondta Draco, amint sikerült egy picit megkomolyodnia. – Pedig sok mindenre gondoltam ám...
– Inkább ne meséld el, mi mindenre.
– Rendben, akkor majd megmutatom.

Harry nem válaszolt, de önkéntelenül is végignézett a mardekáros cseresznyepiros ajkán, hullámzó mellkasán és dudorodó nadrágján. A látványtól az ő nadrágja is még jobban dudorodni kezdett, de nyugalmat erőltetett magára, és vett egy mély lélegzetet. Boldog volt a tudattól, hogy Draco is pont ugyanazt akarja, mint ő, és várni akart még; elnézegetni egy kicsit a becsomagolt karácsonyi ajándékot, mielőtt nekiesne kibontani. Csak a mutatóujjával nyúlt oda cirógatni a fiú ajkait. Draco erre nyomott rá egy puszit. Harry megint felnevetett, és ő is hanyatt feküdt.
– Mondd csak, macskaként miért jöttél vissza újra és újra hozzám? – kérdezte. – Azok után, hogy orvul megfürdettelek, meg aztán még rád is kiabáltam.
– Hát, nem a csirkefej miatt, az biztos.
– Miért, mi bajod a csirkefejjel? Minden tisztességes macska imádná, összetennék a két mancsukat, ha kaphatnának egyet. Megmondom én, hogy, mi a baj; el vagy kényeztetve – mondta Harry, bár tudta, hogy ha rajta múlik, ez az állapot csak súlyosbodni fog.

– Mi, hogy én? Ráncigálod az oroszlán bajuszát?
– Én csak egy kiscicát látok itt, semmilyen oroszlánt. Tényleg, hívhatlak cicámnak? Vagy cicusnak, esetleg cicamicának? – röhögött Harry. Draco erre hozzávágta a párnát.
– Eszedbe ne jusson!
– Miért, akkor mi lesz? – hallatszott fojtottan, aztán Harry lehajította magáról a párnát.
– Ez lesz – mondta Draco, és odahajolt a fiúhoz, majd beleharapott a fülcimpájába. Harry ezen csak még jobban felnevetett.
– Hé, cicus, ne harapj, mert el leszel fenekelve! – Draco ezt hallva inkább szájon csókolta a fiút, hogy így fogja be a száját. Harry el volt veszve. Belemarkolt a mardekáros fenekébe, a másik kezével pedig a szőke fürtök közé túrt. Minden eddiginél vadabbul csókolóztak. Harry egyfolytában erről álmodozott, és most végre valóra vált az álom. De valahogy természetesebbnek tűnt neki, ha Draco van alul, ezért egy mozdulattal fordított a helyzeten. Így már jobban tetszett neki a dolog. Tovább csókolta a szőkét, kezével pedig újra végigsimított a testén, le egészen az intim területekig, amíg a fiú hangosan fel nem nyögött, és hátravetette a fejét. Ekkor Harry a nyakát kezdte csókolni – ügyelve, hogy ne szívja ki.

Lejjebb is haladt volna a csókjaival, de útját állta a fiú pulóvere, ezért ügyesen levette róla a pólójával együtt. Amint végre szabaddá vált Draco bőre, a kulcscsontjánál folytatta, amit abbahagyott. Apró, nedves puszikat adott a fiú mellbimbójára, köldökére, hasára, aztán kibontotta az övét, lehúzta a cipzárt, és lecsúsztatta a nadrágot meg az alsót. Aztán megragadta Draco ágaskodó vesszejét, és megnyalta.
– Öhh, várj csak! – szólt rá a fiú.
– Igen? – nézett fel Harry.
– Te már csináltad ezt valakivel?
– Még nem. Mert?
– Hát, szóval, izé...
– Nem mered rám bízni – mosolygott Harry.
– Ami azt illeti, nem – nézett rá a mardekáros.

– Igen, sejtem, de nem is akartam szájjal csinálni. Inkább kézzel. – Draco szusszant egyet. – De megkönnyebbültél – röhögött Harry, és nyomott egy puszit a nemes testrészre.
– Mert abban jobb vagy?
– Gondolom, ami magamnak jó, az neked is jó lesz – válaszolta Harry egy kissé elvörösödve.
– Nem rossz megközelítés – filozofált a szőke. – De azért erre a szájjal való izére majd egy kis szakirodalom elolvasása után visszatérhetnénk. – Dracót, a kis hedonistát a jelek szerint megihlette a dolog, és nem akart semennyi élvezetről sem lemaradni. – Vagy megkérdezhetek valakit. Tudom is már, hogy kit.
– Kit? – kérdezte Harry egy kis féltékenységgel a hangjában. Dracónak is feltűnt a kis furcsa színezet a hangjában, de nem reagált; úgy tűnt, még tetszett is neki a dolog.

– Monstrót.
– Kicsodááát?
– Nem is sejtetted, hogy olyan meleg, mint a radiátor?
– Nem. Bár lánnyal is elég nehéz őt elképzelni...
– Szóval őt fogom megkérdezni. Járt már néhány felsőbbévessel. – Harry erre elképzelte, amint Monstro szopni tanítja az ő Dracóját, és elöntötte a pulykaméreg.
– Azt már nem! Akarom mondani... szerintem elég lesz a szakirodalom is. – A szőke kiválóan szórakozott magában, de csak ennyit válaszolt:
– Oké, rendben. Na, akkor, mit is akartál az előbb csinálni a kezeddel? – vigyorgott Harryre, ő pedig nevetett rajta, hogy milyen kis élvhajhász. Finoman megragadta Draco kemény férfiasságát, és elkezdte lassan le-fel masszírozni, miközben visszahajolt, hogy a fiút csókolja. A mardekáros felsóhajtott, és sápadt arcán hamarosan egy kis rózsaszín pír jelent meg. Harry el volt tőle olvadva. Közben Draco keze is szorgoskodott egy kicsit; lehámozta Harryről a pizsama felsőt, aztán az alsót is, majd ujjaival körözgetni kezdett a griffendéles mellbimbóján. Erre Harry felszisszent.

– Mi az? – kérdezte Draco.
– Semmi, csak hideg a kezed.
– Ó. – Azzal a fiú meglehelte a kezét, de Harry leállította.
– Ne. Így hidegen még izgatóbb.
– Ahogy akarod – mondta Draco, és folytatta a mellbimbók simogatását. Utánuk a fiú mellkasa következett, majd a hasa és a férfiassága. Harry nyögött egyet. De nem sokáig élvezhette a kényeztetést, mert amaz teljesen elveszett az érzésben, ahogy az ő érintése és ritmikus mozdulatai nyomán egyre közeledett a beteljesüléshez. Abbahagyta a cirógatást, megragadta Harry vállát, és vadul megkarmolta, ahogy fejét hátravetve felnyögött.
– Te kis vadmacska! – sziszegte Harry. Erre Draco inkább az ágy rácsába kapaszkodott a kezével.

– Magadra vess, túl jól csinálod – suttogta a mardekáros. Ez jól esett Harry lelkének, és gyorsabb tempóra kapcsolt, ahogy a fiún dolgozott. Közben a szőke oldalt fordította a fejét, és az ajkába harapott. Harry boldogan nézte, ahogy Dracón lassan eluralkodott a gyönyör, ahogy a fiú elvesztette uralmát a teste fölött, és aztán egyszer csak megvonaglott, hogy utána egy hosszút sóhajtva elnyúljon. Végignézni, ahogy a fiú elélvez; ennél szebbet és kívánatosabbat Harry elképzelni sem lett volna képes. Fájdalmas merevedése lett, és mielőbbi kielégülésre vágyott. De várt. Miután letakarította a bizonyítékokat, odafeküdt Draco mellé, és félresöpörte a hajtincseket a fiú arcából.

Gondolta, míg amaz kipiheni magát, addig ellegelteti a szemét egy kicsit a meztelen testén. Szemügyre vette az arcvonásait, kezdve a legapróbb részletekkel, aztán kezébe vette a kezét, és azt is közelről megszemlélte; keskeny volt, fehér, és még mindig hűvös. Utána végigsimított a fiú mellkasán, le a szeméremszőrzetig, ami világosbarna színű volt, és egy picit még mindig csatakos, utána ernyedt vesszejét, keskeny csípőjét, és hosszú lábait vette górcső alá. Hirtelenjében semmi olyat sem látott a fiún, ami ne lett volna tökéletes és észveszejtően izgató. Még az összekuszálódott szemöldöke is buján meredezett mindenfelé. Pár perc múlva Harrynek elfogyott a türelme. Finoman noszogatni kezdte a fiút; az orrával megböködte a nyakát, az ujjával az ajkain játszott, aztán a fülcimpáját kezdte harapdálni.

– Igen, tudom, most te jössz, csak előbb magamhoz térek – motyogta Draco.
– Akkor térj magadhoz, kiscicám, nagyon gyorsan, mert már nem bírok várni – suttogta Harry a fülébe. Még soha nem érezte magát ennyire kéjsóvárnak; a sejtjei ordítottak a szexért, a szívét a fülében hallotta dobogni, és beszűkült tudatának minden gondolata csak Draco volt.
– Hát jól van – fordult feléje a fiú, és ráfeküdt. – De azért erről a kiscicám dologról még beszélünk – mondta, aztán egy nagyon vad csókban részesítette a griffendélest. Harry ereiben a vér még jobban meglódult a szőke tüzességétől. Draco végre bedobta magát; a nyelvével Harry nyelvét üldözte, aztán megharapdálta a fiú ajkait, utána a fülcimpáját, majd a nyakát csókolgatta. A fekete hajú teste végig libabőrös lett; Draco valami erogén zónát találhatott meg.

Ezt követően a szőke a hideg ujjaival megint Harry mellbimbóit simogatta, csipkedte, amíg azok kemények nem lettek. Harry meglepődve fedezte fel magán, hogy mintha összeköttetés lenne a mellbimbója és az ágyéka között; szinte ugyanolyan jól esett a kényeztetés mindkét helyen. De az utóbbi mégiscsak jobb volt, ezért gyengéden arrafelé terelte Dracót. Amaz vigyorogva vette a célzásokat, és készségesen ráfogott a régóta vigyázzban állva várakozó testrészre, aztán pumpálni kezdte. Harry képes lett volna percek alatt elélvezni, még úgy is, hogy a szőke fiú mozdulatai elég esetlenek voltak, ráadásul a ritmusból is többször kiesett. Állandóan a kielégülés határmezsgyéjén mozgott, de Draco ügyetlenkedései minduntalan visszarántották onnét. Aztán elkezdte mozgatni a csípőjét; így már kicsit javult a helyzet, és a ritmus sem tört meg, mert ő diktálta. Visszatarthatatlanul tört a csúcs felé, és amikor végre elérte, egész teste beleborzongott az orgazmusba. Hullámokban járta át az érzés, és akaratlanul is kiszakadt a torkán egy nyögés. Pár másodpercre szinte öntudatlanná vált.

– Na, milyen voltam? – kérdezte Draco dicséretet remélve, miután várt egy rövid ideig, hadd pihenjen a másik.
– Kicsit ügyetlen – vallotta be Harry még mindig szaporán véve a levegőt, és elkezdte letörölgetni élvezetének nyomait. – Még sosem csináltad magadnak?
– Dehogynem! Csak még sosem voltam a nemi szerv másik végén! – harsogta Draco dühösen.
– Akkor esetleg... gyakorolhatnánk... hogy jobban menjen – nézett rá Harry reménykedve. A mardekáros erre megbékülve mosolyodott el.
– Jó ötlet – mondta, és nagyot szusszanva elterült a fekete hajú mellett.
Egy darabig csak némán lustultak kielégülve, az elmúlt egy órán mélázgatva, aztán Draco megszólalt.

– Mintha valami olyasmit kérdeztél volna nemrég, hogy miért jöttem vissza hozzád macskaként.
– Na, igen. Azóta sem derült ki számomra, hogy legelőször miért jöttél vissza. Hiszen akkor még nem is tudtad, hogy tetszel nekem.
– Akkor most elmondom, miért.
– Halljuk – könyökölt fel oldalt fekve Harry kíváncsian. Draco kicsit habozott, majd kibökte.
– Az érintés miatt. – A griffendéles erre fölvonta a szemöldökét.
– Ezt megmagyaráznád kicsit bővebben?
– Amiatt, ahogy hozzám értél.
– Kicsit még bővebben.
– Hát, szóval... Engem nem szoktak megérinteni. És amikor te hozzám értél, az sokkoló volt.
– Arról beszélsz, mikor az erdőben elkaptalak?

– Igen, arról is. Azt hittem, rögtön agyvérzést kapok, vagy szívrohamot. El akartam menekülni, közben meg mégsem... Félelmetesen idegen volt a dolog. – A szőke zavarában babrálni kezdte Harry varázspálcáját, amit az előbb vett fel a földről. – Főleg az, ahogy az első este megsimítottad a fejem. Amikor végre leléptem, és visszamentem utána a Mardekárba, egész éjjel nem bírtam aludni. Másnap meg annyira kómás voltam, hogy még megfürödni sem voltam képes, gyöngyvirág illattal vonultam le reggelizni, és asszem még téged is fellöktelek véletlenül.
– Igen, emlékszem – mondta Harry. Draco őszintesége őrá is egy kicsit sokkolóan hatott. – Tehát akkor még soha senki nem simogatott meg, nem ért hozzád, nem ölelgetett meg úgy igazán? A szüleid sem?
– Apám elég szigorúan bánik velem, neki nem kenyere az ilyesmi. És hát anyámra sem jellemző a gyengédség. Hogy hogyan hoztak össze engem, azt inkább nem is akarom tudni. – Harry alig tudott hinni a fülének. Habár ő sem szeretetteli környezetben nőtt fel, de azért kezet szokott fogni Ronnal, Hermionének is volt néha egy pár szeretetteli mozdulata, és Hagrid is bele-beledöngölte a földbe alkalomadtán vállon veregetés címén.

– És a barátaid?
– Crakot és Monstrót ölelgessem? – nézett rá Draco. – Vagy Pansyt? – Harry a gondolatra is elvörösödött.
– Nem, természetesen nem. Igazad van.
– Amikor tintás lettem, és egy hétig nem jöttem ide, szinte elvonási tüneteim lettek – nevetett Draco.
– De akkor miért nem jöttél?
– Hogy foltos bundával égőzzek a griffendélesek előtt?
– Senki nem tudja, hogy a nagytiszteletű Draco Malfoy és Fluffy cica egy és ugyanaz. Nem sérült volna a renoméd akkor sem.
– Nem baj, akkor is.
– Hiú is vagy, nem csak elkényeztetett – mosolygott Harry, a szőke pedig eleresztette a megjegyzést a füle mellett. Ez a reakció is meglehetősen szokatlan volt tőle, de a griffendélesnek tetszett, hogy Draco most már nem ugrik mindenre halálra sértődve.

– Megkérhetlek rá, hogy... simogass úgy, mintha csak egy macska lennék? – kérdezte ekkor a mardekáros.
Megérinteni Draco Malfoyt, sőt, simogatni is, még mindig kissé szürreális gondolat volt. Harry előző nap még azt hitte, hogy a fiú az ellensége, most meg itt fekszenek egy ágyban... De természetesen nem utasította vissza, sőt, örült neki, hogy amaz ilyesmire kérte.
– Ha akarod, ezentúl annyiszor simogatlak úgy, amennyiszer csak akarod – mondta a szőkének, és végigsimított a haján, majd az arcán.
– Nagyon helyes – mosolygott Draco, és lehunyta a szemét. Hosszú ideig megint nem szólaltak meg. Harry csak cirógatta a mardekárost, amaz pedig élvezte.
– Emlékszel, amikor macskaként megtaláltál az erdőben, azt mondtad a barátaidnak, hogy meg fogsz szelídíteni – szólalt meg végül a szőke.
– Igen, tudom – mosolygott Harry.
– Nos – nézett rá Draco –, sikerült.