I'm really in love with you

Prológus

Ismered az érzést, mikor az utolsó évben vagy a gimiben, mégis iskolát váltasz? Nos, én igen, ugyanis pont ez történik. Toronto-ba költöztünk apámmal. Viszonylag ismert szülőkkel vagyok megáldva, (habár anyám nem vérszerinti) illetve tehetősek is vagyunk, ezért rögtön azokat a jelzőket aggatják rám, amiket az ilyen emberekre szoktak. Sznob, nagyképű, lenéző, bunkó... Mindezt anélkül, hogy egy szót szólnánk egymáshoz. Szerintem érthető az idegességem oka. Furcsa belegondolni, hogy még ennyi idősen is félek az első sulis napomtól.

...

-Manó, pattanj be a kocsiba!
-Baszki, baszki, baszki, baszki!
-Nyugi, jó lesz.
-Neked könnyű... Bárhova mész, odavannak érted. "Te nem Arthur BlueBerry vagy? Jézusom, Arthur BB. itt van!" -nevetségesen utánozhattam, hiszen a hátam mögött álló mostoha felkacagott. A hangsúly a mostoha szón van. Nem bírom feldolgozni, hogy anyu után egy ilyen nőszemélyt választott az ősöm. Pont egy ILYET.
-Mindegy is, csak induljunk! Vagy ne... Azt hiszem beteg vagyok. -grarulálok Cloe, ettől jobb kifogást már ki sem találhattál volna.
-A fejedre biztos.
-APA!

Sebesen robogtunk az iskola felé, miközben a szívem eszeveszettül kalimpált... Legalábbis a képzeletemben. Dugóba keveredtünk, ami látszólag nem akart oszlani.

-Már nyolc óra van, késésben vagyok! -idegeskedtem.
-Tudod mit? -azzal a lendülettel apu kipattant a kocsibol és intett, hogy menjek utána. Mostoha beült a volán mögé, mi pedig futni kezdtünk a pár sarokra lévő suli felé. Néhányan dudáltak, jelezve, hogy felismerték apámat, ami most kifejezetten idegesített.

...

-Szóval Miss BlueBerry, most elkísérem az osztályához, ahol már az osztályfőnöke, Miss Smith fogja eligazítani.
-Rendben!
Miután megbeszéltem apuval, hogy a suli előtt várjon majd meg, pár lépéssel az igazgató mögött szedtem a lábaimat. Megállt, bíztatóan rámmosolygott, majd egy kopogást követően benyitott a terembe. Elköszönt, majd itt hagyott.

-Üdvözlöm, maga biztos Miss BlueBerry! -mosolygott rám a nagyjából ötven éves nő.
-Igen, jó napot!
-Mutatkozz kicsit be az új osztálytársaidnak!
-Sziasztok, Cloe BlueBerry vagyok...
-Annak a műsorvezető faszinak a lánya, mi? -vágott közbe egy fiú. Valószínűleg az osztály feketebáránya. Szó szerint. Teljesen fekete ruhák, ilyen színű haj és orrpiercing.
-Igen. Arthur BB az apám.
-Skacok, még egy híres csemete! Ne nézzetek a szemébe! -az osztály nevetésben tört ki, kivéve egy szőke hajú fiút. Furcsán felmért.
-Folytassa Cloe! -súgta a nő.
-Ki a másik híresség?
-Ide járt Shawn Mendes. Tavaly ballagott. -közölte a szőke fiú.
-Magadat ki ne felejtd Espinosa! -szólt közbe az előtte ülő lány.
-Várj... Magcon, igaz? -akaratlanul elvigyorodtam.
-Bizony.
-Cameron-nal gyerekkorunkban nagyon jó barátok voltunk.
-Akkor ezért vagy ilyen ismerős!
-Jólvan gyerekek, majd szünetben ismerkedtek még. Cloe, le is ülhet Matthew mellé.

Egész órán Matt-tel beszélgettem. Mesét Shawn-ról is, akinek egyébként rajongója vagyok. Mindig emlékeztet valamire a hangja. A gyerekkoromból.

-BRRRRRR-

-Viszlát gyerekek, a jövőheti bált el ne felejtsétek!
-...El sem hiszem! -örvendett Matt.
-Sziasztok! -sétált oda hozzám apu.
-Mondtam, hogy kint várjatok! És ő mikor jött meg? -biccentettem mostoha felé.
-Legalább nem mostohának hívott.
-Csak a fejemben.
-És ki a fiú?
-Matt. Ismeri Cameron-t! Cameron Alexander Dallas-t!
-Örvendek uram! -fogtak kezet.
-Tényleg? Ez szuper!
-Egy bandában vagyunk.
-Énekeltek?
-Nem. Mármint Shawn és a két Jack igen, de a többiek nem.
-Apu, MAGCON-OSOK!
-Óh...
-Mostmár mennem kell órára. Örültem. Cloe, a bált ne felejtsd el! -azzal Matthew távozott is.

-Milyen bál lesz? -kérdezte Evelyn már a kocsiban.
-Ó, érdeklődik a mostoha, azt hittem még van egy hét karácsonyig.
-Ne gúnyolódj Manó!
-Valami Télibáb a neve. Minden évben van. Igazából várom. Úgy érzem különleges lesz...
-Jól gondolom, hogy ruhát kell venni?
-Igen apu. De ismersz, nem a legdrágább lesz a tökéletes.
-Nem a pénz miatt modom, bár nem árt, ha nem százezres ruhára fáj a fogad... Szóval veled nem lehet vásárolni!
-Minden férfi ezt mondja. -újabb hozzáfűzés a mostohától- Én elmennék veled.
-Ez szuper ötlet drágám! Talán végre összebarátkoztok.
-Most komolyan? Egy modellel menjek vásárolni? Apu, százezres ruhát akarsz?
-Én nem akarom, legfeljebb te. Viszont ketten mentek, nekem találkám lesz a... Egy családdal.
-Milyen család?
-Mindegy Manó.
-Nem mindegy.
-Dallas-ék jönnek.
-Most csak viccelsz...

Képzeljétek el, azt az érzést, mikor megtudod, hogy esélyed lenne találkozni azzal az emberrel, aki tizenhárom évig a legjobb barátod volt, de vásárolni kell menned a mostoháddal.

-Ha vicc lett volna most nevetnél.
-A te fapoénjaidon nehéz.
-Ez fájt.
-Nekem meg az, hogy nem szoltál Cameron-ékról.
-Mikor beszéltetek utoljára? Keresett? Hagyott üzenetet? Tudtommal nem. És nem akartam, hogy csalódj.
-Három napja írt utoljára.
-Ó...
-Mi lenne, ha Evelyn megvenné a ruhámat, én pedig találkozhatnék Dallas-ékkal?
-Ha megmondod mire vágysz, nekem jó. -ebben a percben TALÁN, egy kicsit megkedveltem.
-Legyen...

...

-Szóval, fehér földigérő...
-Pontosan.
-Oké. Elmentem. Sziasztok!

A torkomban éreztem dobogni a szívem. Felismer majd? Lesz témánk?

Heló skacok!^^
Igen, ez is bekövetkezett, hogy kiraktam a prológust! Sajnos az iskola nagyon elveszi az időm, de megpróbálok rendszeresen posztolni részeket.

Előre is kellemes ünnepeket mindenkinek! <3