Nem volt mindig jó életem.Én és a testvérem mindig is rosszul éreztük magunkat emberek között.Mindig is bántottak és csúfoltak.Ez ment addig amíg a szüleim elhatározták,hogy elköltözünk egy olyan helyre ahol minden rossz vagy jó egymás mellet élnek.Itt még normális emberek is élnek, akik nem ítélnek el minket.Itt a Creepypasták is nyugott életet is élhetnek.A szüleimnek is pont erre volt szükségük.Apám Jeff the Killer, anyám meg Jean the Killer.Tudom,hogy ez így eléggé hihetetlen,de az én életemet is ezzel a szóval leget leírni:hihetetlen.Nevem Rosalia the Killer ikertestvérem Christina the Killer.Mikor ide költöztünk,akkor 11 évesek voltunk és azóta 6 év telt el.Magyarán 17 évesek vagyunk.Nekem fehér hajam van, kék szemmel és fehér börrel.Christinek fekete a haja,szeme szintén kék és fehér a böre.Mindig nagyon jóba voltunk egymással és ezt ki is mutattuk.Életünkben mindig ugyan olyan ruhába jártunk csak más színben.Hát ennyit magunkról a Killerekről.
YOU ARE READING
Creepypasta gyermekei
FanfictionEz a könyv azoknak szól akik szeretik a creepypastákat és fantáziát,meg persze a szerelem sem maradhat ki.