/A Grundon bárki nem tapos

Momentum

 Nemecseknek voltak olyan pillanatai, amikor nem figyelt arra, hogy mit csinál. Szinte reflexből tette a dolgokat és Boka minden ilyen alkalommal csodálva figyelte a másikat. Ilyen pillanatok voltak például, amikor Ernő a konyhában állt a pult előtt és próbált valami vacsorát összeütni. Közben mindig zenét hallgatott, a szavak és a dallam pedig akaratán kívül hagyták el a száját, nem figyelt rájuk. Volt, amikor musicaleket énekelt, volt, amikor mesék betétdalát, de mégis mindig az volt a legszebb, amikor valami régebbi magyar zenét kezdett el énekelni. Jani pedig csak lélegzetvisszafojtva bámulta őt. Nem akart közelebb menni, nem akarta megzavarni, csak nézni szerette volna őt az örökkévalóságig. Aztán a csengő hangja véget vetett az egésznek. Boka úgy érezte magát, mintha az idő újra elindult volna, hirtelen minden mozogni látszott és hangot adott ki magából. Megrázta a fejét, hátha akkor kitisztul a gondolkozása. Ernő a kaputelefon paneljéhez sietett, de még hátranézett Janira és szélesen elmosolyodott.

- Beengedsz, Papuskám? - A hangszóróból Csónakos hangja tört elő. Nemecsek lenyomott egy gombot és kinyitotta az ajtót, Andris fél perccel később már a nappaliban állt két szatyorral a kezében.

- Mi járatban? - érdeklődött kedvesen Ernő, miközben a lábán hintázott. A fehér kötény még mindig rajta volt, amit főzés közben szokott hordani, a konyhából pedig most éppen Cseh Tamás hangja szűrődött ki.

- Csele nem hagy otthon főzni, mondván, hogy elterelem a figyelmét az egészséges étkezésről. Én meg nem fogok nyúlkaján élni, ezért gondoltam hátha főzhetek itt, ti is jól jártok meg én is.

- Igazából én már elkezdtem...

- Nem gáz, szívesen átveszem. - Azzal Csónakos odalépett Ernő mögé és kikötötte a kötényét, majd megpróbálta levenni róla.

- Nem, nem, legalább hagyd, hogy segítsek - nem próbált ellenkezni, tudta, hogy Nemecsek mennyire makacs tud lenni.

- Csak akkor, hogyha megígéred, hogy nem Cseh Tamást hallgatunk. Mármint elismerem a munkásságát meg minden, csak tudod akkor ott a 30y Csönded vagyok-ja is. - Nem várta meg a választ, már oda is lépett a pulton heverő laptophoz, hogy elindítson valami mást.

Boka nem nagyon szólalt meg, csak figyelte őket a pult másik oldaláról. Ernő krumplit pucolt, Andris fűszerezte a húst, közben Zsolti a béka már vagy negyedjére rúgta le a sas veséjét. (Valahogy nem érti, hogy Andris hogy képes ennyiszer meghallgatni ezt a számot, de nincs mit tenni, imádta a Belgát.) Az egész helyzet valahogy annyira idill volt, hogy muszáj volt rajta mosolyognia.

Boka úgy érezte, hogy a vacsorakészítésből nem vette ki a részét, így végül ő terített meg. Csónakos közben bekapcsolta a nappaliban a tévét és addig kapcsolgatta, amíg nem talált egy mese csatornát háttérzajnak.

- Akkor most nálunk fogsz főzni zsírosabb kajákat, amíg Csele egészségesen akar étkezni? - kérdezte végül Boka.

- Ja, ne aggódjatok. Két hetet nem adok neki.

- Szerintem azért erősebb az akarata, mint hogy csak két hétig bírja.

- Akarsz fogadni? - vigyorodott el Bandi. - Én nem ajánlok semmit, mert úgyis én nyerek. Fejenként egy doboz cigi - jelentette ki.

- Szegény, ennyire nem bízol a kitartásában? - most már Nemecsek is mosolygott.

- Miért, te mennyit jósolsz neki? - kérdeztek rá kíváncsian.

- Egy hónap.

- Még, hogy én nem bízok benne. Itt egyedül Jancsi barátunk hiszi el, hogy Csabi kibírja.