Szerelmes lettem egy séfbe!

1. fejezet

Hanna vagyok, 17 éves. Már 13 éves korom óta tudom, hogy a lányokhoz vonzódom, pontosabban inkább a nőkhöz. Eleinte nem tűnt fel, csak úgy 15 éves korom felé, hogy engem az érettebb nők érdekelnek. A barátaim szoktak is vele viccelődni, hogy nekem anyakomplexusom van.
A kinézetemről annyit mondanék, hogy a magam 165 cm-ével és 55 kg-jával átlagos testalaktú vagyok. A hajam rövidebb fazonú barna, de a vége szőkés ombre. Kicsit fiúsabb a stílusom, ami abban nyilvánul meg, hogy nem sminkelem magam és imádom az ingeket meg az extrém sportokat. Na de magamról szerintem elég is ennyi.

A lényegre térve, ma kezdődött a téli szünet. A barátnőmnek, Sziminek (Szimonetta, de mindenki csak Sziminek szólítja) megígértem, hogy felkísérem Pestre, mert szegény elég rosszul tájékozódik. De hogy ne csak emiatt menjek fel, megbeszéltem egy randit egy lánnyal, akivel már elég régóta beszélgettem chaten és nagyon jól meg voltunk, így eléggé vártam, hogy találkozzunk, hátha lesz valami belőle.

Reggel máris késve keltem, 40 percem volt elkészülni, enni valamit és kiérni a buszmegbe, ami futva is 10 percre van. Miután felkeltem fogat mostam meg arcot, adtam Pocaknak enni, aki az én kis kutyám. Majd elkezdtem öltözködni, felvettem egy sötétkék, egyik térdénél szaggatott farmert, egy fekete bodyt, bordó kockás inget, na meg persze a kedvenc batmanes zoknim és még egy nagy zöld télikabátot. Amikor az órára néztem akkor láttam, hogy már csak 8 percem van hogy kiérjek, gyorsan el is kezdtem rohanni a buszmegálló felé. Mire odaértem már a tüdőm is kiköptem, de szerencsére még időben érkeztem.

A buszon rögtön el is kezdtem keresni a barátnőmet, aki leghátul foglalt helyet. Már nagyon izgatott volt hogy végre mehetünk. Egész úton végig dumáltunk, először az új könyveiről áradozott, amiket nemrég kapott meg, utána elkezdtünk beszélni a fiúkról (vagyis inkább ő beszélt én meg hallgattam), majd elmondtam neki, hogy most megyek amúgy egy randira. Nem igazan örült neki, na nem azért mert randizni megyek hanem mert féltett, ezért az út hátralévő részében hallgathattam hogy, nem is ismerem azt a lányt és lehet átver,  meg lehet, hogy nem is az akinek mondja magát és akár el is rabolhatnak. Tudta, úgy se hallgatok rá hisz sose szoktam, máskor is találkoztam már lányokkal úgy, hogy előtte csak chaten beszéltünk és nem lehettem benne biztos, hogy ő az, de mindig nyilvános helyekre kérem a talit, így biztos hogy semmi baj nem lehet.

Meg is érkeztünk és innen szétváltak útjaink, ezért én meg is indultam a randim felé. Mikor odaértem még nem volt ott, így vártam. Amikor megláttam nem hittem a szememnek, annyira jó alakja volt. Szegényt biztos bámultam egy darabig. Miután személyesen is bemutatkoztunk, felajánlotta hogy menjünk el étterembe mert ő elég éhes; és mivel nekem sem volt időm még reggelizni sem,  így már az én pocim is korgott rendesen. El is indultunk egy étterem felé amit ő ajánlott és elmondása szerint jó barátnője a tulaj, aki az egyik fő séf az étteremben és nagyon jól tud főzni. Míg az étterem felé tartottunk egy csomó mindenről beszéltünk, az állat szeretetünkről, arról hogy ő angoltanárnak tanul, míg én gazdasági informatikus szeretnék lenni. Nagyon egy hullámhosszon voltunk, úgy beszélgettünk mint akik már legalább 20 éve ismerik egymást. Amikor meg tudtam hogy van egy mini malaca, majd elolvadtam, imádtam a mini malacokat csak sajnos az én kis Pocakom sose tűrte volna meg otthon. Nem is olyan sokára elértünk az étterembe, ahol délelőtt lévén még szerencsére nem voltak sokan.

Nekem már nagyon kellett mosdóba mennem így el is libbentem az illem helységbe, míg ő asztalt választott. Amikor már épp végeztem volna és léptem volna ki a fülkéből, megcsúsztam és neki csapódtam egy testnek. Sűrű bocsánatkérések közepette néztem fel, amikor megpillantottam egy séfruhás nőt, akinek a tekintete rögtön megfogott, nem tudom hogy mi volt benne de egyszerűen megbabonázott. Szerintem még levegőt is elfelejtettem venni. Csodálkozásomból a nő hangja billentett ki.

-Minden rendben van?-Kérdezte csupa aggodalommal a szemében.

-I-i-igen-válaszoltam dadogva.

-Remélem nem ütötted meg magad.

-Nem dehogy is. Csak tudod elég figyelmetlen tudok lenni-mondtam egy kis mosollyal a szám szélen, mire ő is elmosolyodott.

-Rozina, de szólíts csak Rozinak.-mondta mosolyogva és felhúzott a földről.

-Hanna.-válaszoltam én is csak mosolyogva és a szemébe bámulva.

-Örülök hogy megismerhettelek, de sajnos nekem sietnem kell vissza úgyhogy szia-mondta kicsit rekedtes hangon.

Elszomorodtam mikor kiment, habár nem értem miért, hisz nem is ismertem. Megmostam az arcom hogy egy kicsit lehiggadjak, de sajnos nem igazán segített. Végül kiléptem a mosdó ajtaján.