Szerelmes lettem egy séfbe!

2. fejezet

A szememmel Andit kerestem, aki egy eldugottabb asztalnál ült a sarokban, leültem mellé és az étlapot kezdtem fürkészni a tekintetemmel.

-Eléggé piros az arcod, jól vagy?-Kérdezte miközben a kezét az enyémre tette.

-Igen köszönöm.-feleltem, majd az étlapot kezdtem el áttekinteni.

A gondolatom csak azokon a gyönyörű mélybarna szemeken jártak, pedig egy csodálatos lány ült előttem és nekem mégsem ő járt a fejemben, nem is értettem miért nem rá figyelek, annyira nem értettem az egészet, sose voltak még ilyen érzéseim. Gondolataimból egy női hang ragadott ki.

-Szia Andi. Mi újság? Annyira örülök hogy végre látlak.

-Szia!-szinte sikította az előttem ülő lány és a hozzánk közeledő alak felé kezdett el rohanni, majd nagy mosollyal az arcán ölelte át.

Erre felnéztem az étlap mögül és nem hittem a szememnek ugyanazokba a gyönyörű, mélybarna szemekbe bámultam bele, amelyekbe nem rég még a mosdóban bambultam.

-Szia!-Köszönt rám, én meg csak bambán bámultam rá, de ebben a pillanatban szerencsémre Andi megmentett.

-Ő itt Rozi.-Mutatta be.

-Tudom már találkoztunk.-feleltem pirulva. Erre Andi csak csodálkozva nézett ránk.

Rozi csak nevetett és kifejtette Andinak hogy a mosdóban rá estem, én pedig csak Rozit bámultam annyira gyönyörű volt, nem egy tipikus cicababa, de azok a mélybarna szemek, azok a telt piros ajkak és a keze. Úristen annyira szép kezei voltak, azokkal a hosszú ujjakkal. Nem bírtam megállni rögtön piszkos gondolataim támadtak tőle, ahogy azokkal az ujjakkal belemarkol a mellembe és felsóhajtok. Hirtelen Andi hangja zökkentett vissza a valóságba.

-Hahó!-Rázta meg a kezét a szemem előtt.

-Igen?-Ráztam meg a fejem, hogy teljesen kitisztuljon a látásom.

Rozina csak egy kaján mosollyal nyugtázta a rajta való bambulásomat.

-Látom már választottál - hajolt oda a fülemhez és szinte csak suttogott bele, amitől az egész testem libabőrös lett. Nem értettem miért viselkedik így a testem, mintha nem is az enyém lenne, magától csinálja, én nem is tudom irányítani. Egyszerre szörnyű, de mégis csodálatos.

-Igen.-Feleltem érces hangon, szájáról egy percre sem levéve a tekintetem.
-Azokat a dús rózsaszín ajkakat szeretném.-feleltem volna, de túl beszari vagyok én az ilyen dolgokhoz, ezért csak gondolatban mondtam.

-Én lazac steaket kérek paszternák pürével.-felelte Andi tőlem elvéve a szót.

-Nem is gondoltam volna, mindig ugyan ezt kéred az lett volna a meglepetés ha nem ezt kéred.-mondta Rozi azzal a gyönyörű mosolyával.
Erre Andi csak megforgatta a szemeit, amire Rozi egy kacsintással válaszolt. Amire már mind hárman elröhögtük magunkat.

-Én szerintem, Szárított paradicsomos-parmezános csirkemellkolbászt szeretnék lila coleslawval.