Azt hiszem beleszerettem...

1.

~Maddie~

A reggelem ennél jobb már nem is lehetett volna. Ugyanis a tesóm jó viccnek tartotta hogy itthon hagy és nem visz be suliba. Neki hála gyalog tettem meg az utat és még jól ki is röhögött mikor a suli előtt megláttam hogy épp fordulok a suli épülete felé.

Nos igen.. Szeretünk kötözködni egymással. Vagyis csak inkább ő velem. Én csak vészhelyzetben teszem vele de akkor is csak azért mert teljesen felidegesít.
Régen nem volt velem ilyen. Imádtam vele lógni és a legjobb barátjával Joellel. Ők sem bánták la velük lógtam. Közös programokat szerveztünk és ha csak valamelyikőnk hiányzott már nem volt jó és lemondtuk. Ilyenkor meglátogattuk a másikat mi lehet a baj.
Négy évesek voltunk az ikertesommal mikor megismertük Joelt. A szomszédunkba költöztek és a két srác rögtön megtalálta a közös hangot. Összefogtak és mindig védelmeztek engem ugyanis folyton velük lógtam. Nem voltak más barátaim rajtuk kívül. Nagyon klasszak voltak.
Majd egy nap Joel furán kezdett viselkedni. Kezdett távolságtartó lenni velünk pedig nem tettünk semmi rosszat. Sokszor lemondta a találkozót és egyre kevesebbet beszélt velünk. Majd egy nap köszönés nélkül elköltözött. A szívünk tört össze. A bátyám teljesen összetört. Nem csak ő.
Ő a legjobb barátját vesztette el én pedig azt akibe szerelmes lettem.
Azóta ilyen a bátyám. Nem találja a helyét és inkább gonoszkodik. Én pedig elviselem mert ismerem és tudom hogy mért teszi ezt.

Rohadtul fájt mindkettőnknek az amit Joel tett. De ez már a múlt. Mindez 12 éve történt. Felnőttünk és végzős éveinket húzzuk le Los Angeles legjobb gimijében.

Maddie Hale vagyok és azt hittem nem érhet meglepetés. Hát tévedtem!
Ráadásul óriásit!

A suli. Jó tanulók vagyunk a bátyámmal és megálljuk a helyünket. Mégis mindketten érezzük hogy valami hiányzik. Erre akkor jöttünk rá mikor elvesztettünk egy embert aki kilépett életünkből ki tudja miért.

De mért is rágódok még mindig a múlton? Nem érdekel már az ami régen volt.

Hogy haragszom e ?

Határozottan igen!

Mivel nem csak egy fontos személyt vesztettem el hanem lassan a bátyámat is. És ennek nagyon nem örülök.

-Hahó! Föld hívja Maddiet!-lengedte meg kezét barátnőm a szemem előtt.

-Bocs, mondtál valamit?

-Na jó, mi van veled? Olyan fura vagy és nem hallod ha beszélnek hozzád.

-Ne haragudj csak nincs jó kedvem.

-Igen azt látom. De mégis mi a baj?

Nickre ( a bátyám ) néztem és láttam kamu mosolygós arcán hogy nincs rendben.

Ma van Joel elköltözésének ,,évfordulója'' . A bátyám teljesen ki van. Ezért sem érdekelt a reggeli akciója. Most azt gondolhatjátok milyen buták vagyunk hogy olyan valaki miatt sírunk akit el kellene engednünk.

Csakhogy nem megy!!!

Mi lennénk a leboldogabbak ha sikerülne.

Egy srác ment el mellettünk és furcsa mód mintha láttam volna már korábban. Nem tudom hol de az arca, az illata és a járása nagyonis ismerős volt. Az arcvonásai finomak voltak, a teste kidolgozott, az illata az eső és a menta keveréke, a járása pedig határozott.

Nick is furcsa arccal kémlelte az úgy tűnik új fiút majd rám nézett. A srác levágódott egy asztalhoz és egyből rám kapta tekintetét.

A rohadt életbe honnan vagy nekem ilyen ismerős???