Nemlátja, hogy szenvedek?! [YoonMin ff.]

Prológus

Elcseszett az életem. Nem vagyok jó semmire. Az emberek csak a hibát látják és csak azt is keresik bennem. Anyám meghalt egy balesetben amikor 7 éves voltam. Apám meg emiatt alkoholista lett és folyton részegen jön haza. Áldom a jó Istent amikor nem ver meg, bár ilyen nem igazán fordul elő. Az iskolában sem jobb a helyzet. Ott is basztatnak. Nem elég, hogy otthon is kapom a veréseket, de itt még jól meg is rugdosnak. Ha a tanárok kérdezik miért vagyok tele kék, lila és zöld foltokkal azt kell mondanom MINDÍG, hogy leestem a lépcsőről. Azt hinné az ember, hogy ennél rosszabb már nem is jöhetne. Hát higgyétek el van. Ugyan is jött egy új osztályfőnökünk, mivel a régi felmondott azért mert az osztály többi tagja kikészítette. Ezért most kapunk egy kemény, szigorú férfit. (Az előző nő volt). Ezzel még semmi baj nem lenne, ha nem kezdett volna ki velem. Szexuálisan zaklat. Nem értem a világot. Miért nem élhetek normális életet? Viszont hogy értsétek kezdem az elejétől...