Nemlátja, hogy szenvedek?! [YoonMin ff.]

11.rész

Visszaemlékezés...

-Mi lesz ha Yoongi meglát? -kérdeztem két csók között. Jungkook a fejem fölé tette a kezem.

-Se Yoongi nem érdekel, se Taehyung. Csak te! -csókolt újra meg. Valahogy élveztem, de mégse annyira mint amikor Yoongi csinálja. Tudom tiszta beteg vagyok, hogy szeretem annak ellenére, hogy bántott.

=_=

Ezért még biztos kapni fogok. Amíg Jungkook alszik, addig felöltözök. Nem tudtam ellenállni neki. Hihetetlen finomsággal és törődéssel szeretkeztünk. De ezt még nagyon meg fogom bánni.

Visszaemlékezés vége....

~Yoongi~

Követtem őket. Nem tudom mi dolga volt Jiminnel ott. De még jó hogy utána mentem. Az a kis mocsok lefeküdt Jungkookal. Az eddigi legnagyobb büntetést szánom neki. Még jó hogy nem szerettem belé mert akkor meg is öltem volna. Hirtelen nyitottam be mire Taehyung rám nézett fal fehér fejjel. Küldtem felé egy bíztató mosolyt, hogy tudja, nem nagyon fájt nekem az, hogy Jimint bántotta. Az elején is csak azért védelmeztem, hogy mielőbb belém szeressen.

-Most mit csináljunk? -kérdezte kétségbeesetten.

-Haza viszem. Otthon megkapja élete büntetését. -néztem az eszméletlenül fekvő fiúra.

-Nem köp be az igazgatónak ugye? -dadogott a kis nyápic. Hova lett az előbb még vad, és "macsó" Taehyung?

-Természetesen nem, mert akkor ez fordítva is elsülne és akkor repülnék a sulitokból, amit most jelen esetben nem akarok. Addíg amíg lehet Jimin közelébe akarok maradni. Gondolhatod hogy nem azért mert annyira szeretgetni és pátyolgatni akarom. Egyszerűen ő nem jelent mást mint egy játékszer. Ha akarom megbaszom, de akár boxzsák is lehet. Kiváló stressz levezető. -mondtam neki a kőkemény igazságot. Jimin tényleg nem jelent mást.

-Hát én is nagyon szeretem verni őt. Soha sem tud védekezni. Olyan kis gyenge. -nevette el magát.

-Na viszem is nehogy valaki észre vegye és elkezdje keresni mert nem ment be órára. Te is gyorsan menj be. Szia. -nem válaszolt csak intett és el is tűnt. Nah Jimin amit otthon kapsz azt nem teszed zsebre.

Az igazgatónak azt mondtam hogy Jimin rosszul lett és hogy haza viszem. El is engedett úgy hogy én is otthon maradhatok "ápolni". Viszont amit otthon kapni fog az nem egy jó dolog. Betettem a kocsim hátsó ülésére  és elindultam. Azért rajta tartottam a szemem, mert őszíntén kicsit féltem.

Otthon az ágyára tettem miután levetkőztettem. Megláttam testén a temérdek sok sebet és heget aminek többségét én okoztam. Aztán az oldalán tátongó egész mély sebét néztem amiből ömlött a vér. Hirtelen a pulzusom az egekbe szökött és az aldrenalin szintem miatt hirtelen összefogtam a sebét így kevesebb vér jut onnan ki. Nem láttam ez abban a kibaszott wc-ben. Taehyung most egy kicsit messze ment. Viszont a bűnti még mindíg kijár neki. Így vártam míg felébred.

~Jimin~

Hatalmas fájdalomra keltem fel. Az egész testem égett és szúrt, főkképp az oldalam. Be volt kötve. Ahogy jobban körül néztem otthon találtam magam a szobám ágyán. Mikor fel akartam ülni nyitódott az ajtó.

-Lám, lám Jiminnie. Hát felébredtél? -jött közelebb hozzám, azzal a tipikus ördögi mosollyal arcán.

-Mi történt? -kérdeztem szinte suttogva.

-Az történt hogy megcsaltál. -ült le mellém. Honnan tudta meg?

-Én.. ne-nem is.. -néztem rémülten szemébe. Megcsóválta fejét és nevetett.

-Jimin, nem elég hogy megcsalsz, de még le is tagadod. -jött egyre közelebb

-Ezt most nagyon meg fogod bánni! -keze közelített a Taehyung által kialakitott sebem felé.

-Miért teszi ezt velem? Nemlátja, hogy szenvedek?! -kiabáltam teljes erőmből.

-Jajj, kicsi Jimin. Én a helyedben örülnék, hogy éltben hagytalak és nem ordibálnék! -szorított rá nyílt sebemre. Miért kínoz tovább? Miért nem hagy békén? Miért egem kell folyton bántani? Mi rosszat követtem el, hogy ezt a sorsot érdemlem?

-Mit csintáltatok pontosan Jungkookkal? -tépett bele hajamba. Felsikítottam a fájdalomra.

-Halljam! -ráncigálta meg hajkoronámat.

-Szeretkeztünk.. -suttogtam magam elé.

-Nem hallom! -állított fel hajamnál fogva.

-Szeretkeztünk -sírtam el a végét. Ekkor beletérdelt a hasamba. Ezt még eljátszotta egy párszor.

-Vele jobban élvezted?! -emelte fel erőszakosan fejem.

-Engedjen el ez nagyon fáj! -kezdtem rugkapálozni de véletlen gyomorszájba ütöttem.

-Ezt.. eskü..szöm n.nem akrtam.. -kezdtem távolodni míg hátam nem ütközött a fallal.

-Jimin.. most nagyon rábasztál!! -jött közelebb és övét kezdte kicsatolni.

-Vetkőzz le! -utasított. Ha lehet mégjobban sírni kezdtem. Térdre rogytam és remegni kezdtem.

-Rendben így is jó! -aztán egy ütés az övével a hátamra. Felsikítottam. El akartam menekülni onnan de inkább csak tűrtem. Tűrtem míg testem bírta.

-Most pedig mond utánam! -ért el következő ütése. Megporóbáltam a fejemet takarni hogy legalább az egyben maradjon ha már a szívemet összetörte.

-Örökké az én egyetlen Oppám-é vagyok. Soha többé nem fekszek le mással. Betartom Oppa összes szabáját. -jött az újabb csapás. Bele se merek gondolni mi lenne ha nem mondanám tehát akármennyire nem akarom mondanom kell.

-Örökké.. a..az én.. egy..egyetlen.. O..oppám-emé.. va..vagyok.. So..soha nem.. fe..fekszek.. le.. mással.. Be..betarthom... Oppha összhesh szhabályát.... -fekszek ki a padlóra egy újabb csapás után. Nem foglalkozva velem feláll és kimegy a szobámból.

Már homályosan látok, és semmit nem hallok. Talán már nyugodtan távozhatok a másvilágra?

Igen, eljött a mámorító vég!

Nagyon sajnálom amiért nem volt rész, de tanulnom kellett (és még mindíg) Nyáron több rész várható valamint egy új sztori😁
Amúgy a részképet én szerkesztettem rememélem tetszik.
Puszi mindenkinem😘❤❤