Miami Dreams /C.D. ff./

2. rész

Reggel az ágyamon ugráló Cameromra ébredtem.

-Tonnás viziló! -löktem le az ágyamról.

-Na ezt most visszakapod! -azzal lehúzta rólam a jó meleg paplanomat.

-Fhuuuu, ezzel most magadra haragítottál! - és utána rohantam.

-Whahaha! Én vagyok Superman! -ordibálta Cameron, miközben maga mögött lengette a takaróm, majd egy ugrással a kanapéra vetette magát.

Utána rohantam, majd én a kanapéra fekvő Cameronra ugrottam.

-Aaah. Teeee. -nyöszörgött.

-Mivan?

-Családiékszer. -görnyedt össze.

-Bocsi! -ugrottam le róla nevetve.

A konyhában összedobtam egy kis reggelit.

-Kérsz tojásrántottád Cam? -ordítottam ki a konyhából.

-Igen! Önts nyakon kecsappal légyszi!

-Lusta disznó. -morogtam.

-Hallottam asszony!

-És még a hallása is jó, a faszomba. -morogtam lehetőleg úgy, hogy ne hallja.

-Egy! Ezt is hallottam! Kettő! A midbe? -állt fel a kanapéról.

-A nemlétező faszomba! -nevettem.

A reggeli végén kő-papír-ollóval döntöttük el, hogy ki mosogat.

-Hahh! Nyertem! -mosolyogtam önelégülten.

-Még kapsz ezért! - nézett rám bosszúsan.

-Jujj! Félek!

-Ajánlom is! -rázta a fejét rosszállóan.

A szobámban félöltöztem, majd neki álltam sorozatot nézni. Már vagy egy évadot végig néztem, majd kopogtak.

-Gyere!

-Hiányoztam? -dugta be Cameron azt a mosolygós fejét.

-Baj ha azt mondom, hogy nem? - néztem rá.

-Eléggé. -azzal rádőlt az ágyamra. -Mit nézünk? -bújt bele a gépembe.

-Agymenők.

-Szuper. Shaldont bírom. Na, indítsd már el.

-Nyugi van. -azzal elindítottam.

Úgy ebédidő tájékán kivettem Cameron fejét az ülemből, mert menni akartam enni.

-Asszony! Ülsz vissza! Puha párna nem mozog! -vágta be a durcit.

-Ha visszamegyek nem lesz ebéd! - tettem csípőre a kezem.

-Szia! -intett, aztán tovább nézte az Agymenőket.

"És ezzel leszek összezárva 5 évig! Ez miért nem volt benne a szerződésben? Lehet, hogy az apró betűs rész... Ohh, úgy tudtam, hogy el kellett volna azt is olvasnom!" -gondoltam.

A konyhában minden megvolt, úgyhogy hozzá is láttam a bolognai spagettihez. Egy darabig minden csendes volt, amikor egy hatalmas esésnek, voltam a fültanúja.

-Úristen! Cameron! Jól vagy? -rohantam a lépcsőről lezúhó fiúhoz.

-Asszem' igen. Élek. Az jó? -nézett fel rám.

-Nem tört el semmid? Mutasd magad! - azzal megnéztem a kezeit, lábait, hogy nincs-e semmi baja.

-Mondom, hogy jól vagyok, nyugi. Legközelebb ne hagyd a konzolt a lépcsőn. -vetett rám szúrós szemeket.

-Rendben, úgy lesz. De csak úgy egyszerű tényként... Én azóta hozzá sem értem, mióta itt vagyok.

-Ohh! Akkor a karma nem szívlel. -nevetett kínosan.

-Ne ijeszgess, mert nem kapsz ebédet! -azzal otthagytam, és visszamentem a konyhába.

Ebéd után a kertben olvasgattam egy kicsit. Aztán csörgött a telefonom.

-Szia Anya!

-Natasha! Úgy örülök, hogy hallom a hangod! Mesélj! Milyen Miami?

-Nagyon jó. Képzeld! Vagy egy lakótársam. Úgy hívják, hogy Cameron.

-Várj! Te egy fiúval vagy egy házban? -döbbent le.

-Igen. Nem vagyok apáca Anya! -morogtam.

-Jó, de akkor is! Ugye nem lesz etyem-petye-lepetye? -kérdezte.

-Ez most komolyan? Majd inkább hívj vissza, ha nem fogod azt feltételezni, hogy egy kurva vagyok, aki minden jött-menttel lefekszik! -azzal lecsaptam a telefont. Döhömben el is hajítottam.

-Öhhm, minden rendben? -állt meg mellettem Cameron.

-Ide adnád a telefonod, légyszi? -néztem fel rá.

-Tessék.

Valamire rákerestem, majd visszaadtam.

-Komolyan? Idézem: "eladó szülők olcsón". - nézett le rám.

-Nincs más választásom. -vontam vállat.

-De, van.

-Mi? Az, hogy lelépek Mexikóba?

-Nem! Eljössz velem valahova. -ült le mellém.

-Hova? -néztem ra furcsán.

-Mekibe! Kapsz Happy Mealt és utána jobb lesz minden. -mosolygott olyan édes kisfiúsan.

-Jó! De csak akkor, ha a kocsiig viszel a hatádon.

-Gyere! -azzal lendületből ráugrottam.

-Hallod, miért vagy ilyen könnyű? -dobált.

-Nem tudom, de azonnal fejezd be! -majd kezemmel letakartam a szemeit.

-Natasha! Ez nem vicces! Neki fogok menni a falnak! -nevetett kínosan.

-Jobbra. Kicsit most balra. Előre. ÁLLJ! -azzal lepattant róla.

A kocsival egyenesen egy plázáig mentünk, majd ott első dolgunk volt rendelni.

-Vámpír vaagyookk. BlahblahBlah. -utánozta Drakulát a Hotel Transilvaniából, fogai közt kettő sültkrumplival.

-Te jó ég! -sírtam a nevetestől.

Otthon megnéztünk egy filmet, gyorsan lefürödtem, majd épp el aludtam volna, amikor Cameron kopogott.

-Natasha! Gyere gyorsan! -majd azzal a mozdulattal kikapott az ágyból és az erkélyig  vezetett.

-Mi az? Aludni akarok! -toporzékoltam.

-Jó, jó. De előbb nézz fel az égre! -mutatott fel.

Csillaghullás. Annyira gyönyörű volt...