1 hónap pontosan egy hónapja, hogy elveszetettem a családomat.
~~~~~~
Felkelltem. Ez igen rutinos dolog minden embernél. Naponta felkelek, de ez a nap más volt. Ma megyek vissza újra dolgozni. Nem tudom miért de nagyon izgatott voltam, mintha ez lenne az első napom ott de az a helyzet hogy nem. Ma már csak épp hogy megállok a családi képeknél a folyosón. Feldolgoztam. Elfogadtam a tényeket és az életem meg tovább, persze nem olyan jól és vidáman mint egy hónapja.
Felöltöztem majd elsétáltam a konyhába és reggelit készítettem magamnak. Leülltem a pulthoz és megettem. Épp felálltam volna mikor valaki csengetett. Odamentem az ajtó melletti kis szekrényhez amire rá szoktam rakni a fegyverem egy hosszú nap után. Elég poros volt mit ne mondjak. De felkaptam majd az ajtóhoz sétáltam. Nem tudom miért de megtettem. A fegyvert az ajtó mögé rejtettem.
Kinyitottam és megnyugodtam amikor megláttam Antoniot az ajtóban. Gyorsan elraktam a fegyvert hogy véletlenül se higgye azt, hogy az ő kis hugocskájából egy paranoiás nőszemély lett ezalatt az egy hónap alatt. Pedig egy kicsit igen..
-Antonio!
-Hát itt van az én kis hugocskám! -ahogy ezt kimondta megölelt.- Bocsi hogy ebben a nehéz időszakban nem voltam veled. Itt kellett volna lennem!
-Nem, így volt a jó. Én köszönöm hogy magam léphettem túl a dolgokon így egyszerűbb volt. De mit keresel itt? Kb fél óra és bent lettem volna.
-Tudom csak így akartalak inkább köszönteni hogy újra vissza jössz, mert ott bent már nem lesz rá lehetőségem normálisan. Ja és persze tudni akartam hogy tényleg készen állsz-e.
-Persze hogy készen állok! Hogy ismersz te engem?- nevettem fel halkan.
-Jól van látom tényleg visszatért a régi Sara.
-Egy része sosem fog vissza térni Toni....-mondtam és egy komoly arckifejezést vettem fel.
- Najo én most megyek mert még a srácokat el kell vinnem a suliba.
-Oké, akkor majd találkozunk bent.
Visszamentem a szobámba. Fel kaptam a táskám az ágyról és elindultam kifelé. Beültem az autóba és beinditottam. Miközben ki álltam és egyenesbe hoztam az autót, még vissza tekintettem az ajtóhoz. Eszembe jutott az a pillantat amikor utoljára váltam el a családomtól boldogan.
~Nem Sara, túl kell lépned!~ bíztattam magam, és elindultam.
Beértem az őrsre, bent volt már Alvin szokás szerint korán bement. Egy banánt majszolt az asztala mögé bújva.
-Helló Sara!
-Szia!
-Hogy vagy? - kérdezte udvariasan.
-Köszi, jól. - mondtam és el sétáltam az asztalomhoz. Ugyan olyan volt mint ahogy 1 hónapja itt hagytam, mondjuk kissé porosabb. Leültem leporoltam az asztalt. Kivettem a fegyverem a tokból leraktam az asztalra míg kinyitottam a fiókot. Tele volt mindenféle kacattal mint ahogy azt megszokhattam magamtól, soha nem tudtam rendet tartani benne. Beraktam a fegyvert a fiókba és becsuktam. Felnéztem az asztal mögül és Hankkal találtam magam szembe.
- Oh, jó reggelt!- köszöntem
De Hank bólintott eggyet az irodája felé köszönés helyett. Így hát én is bolintottam hogy vettem. Felálltam az asztalom mögül és beballagtam vele a félhomály fedte irodába.
- Hogy vagy?- bólintott
- Jól vagyok.- mondtam és olyan érzés töltött el hogy ezt a mondatot párszor meg ma el fogom mondani.
- Akkor jó. Épp most fejeztünk be egy sorozat gyilkos ügyet, úgyhogy most egy kis ideig nyugi van.
- Az jó! Legalább fokozatosan illeszkedek vissza. Amúgy amíg nem voltam volt valaki engem helyettesíteni?
- Igen Burgess.
- Az jó!- Ismételtem magam, majd sarkon fordultam és kihaladtam az irodából. Idő közben a többiek is megérkeztek. Kivétel Jay.
- Hát vissza tértél! Igaz a hír. - jelentette ki Ruzek és megölelt.
- Hát ugy néz ki.- folytattam a gondolat sort.
- Jó hogy újra itt vagy. - és Ruzek példáját követve Atwater is köszöntött.
- Én is örülök. Már kezdtem meg örülni otthon.- mondtam mosolyogva. És az asztalom felé vettem az irányt. Leültem a székembe és azon kezdtem törni a fejem hogy miért nincs itt Jay. Talán Hank kitette a szűret? De hát az nem lehet tuti mondta volna most.
Úgy két percet tölthettem az elmelkedéssel mikor rávettem magam hogy meg kérdezzem. Így hát át gurultam a székemmel a mellettem úgy 3 méterre ülő Tonihoz.
- Figyu már. Jay hogy hogy nincs itt?
- Ja nem mondta még senki neked? Felfüggesztették.
- Jayt? Felfüggeszteni? De hát mit csinált amit nem nézett jó szemmel a vezetőség?
- Valamilyen erőszakolót zaklatott állítólag. De nem tőlem tudom!
- Persze hogy nem tőled tudom, mint sok mást...- kacsintottam eggyet és vissza gurultam a helyemre, és elgondolkodtam amit nem Toni mondott nekem.
Jayt felfüggeszteni?, ilyet se hall minden nap az ember. Mindig is a szabályokat nem tullépő rendőrök közé tartozott. A gondolat menetemből Hank mély hangja zökkentett ki.
- Találtak egy hullát a Hyde parkban. Induljunk!
Gyorsan felpattantam a székemből és elindultam lefelé a lépcsőn, de nem jutottam messzire mert eszembe jutott hogy a fegyverem a fiókban maradt. Chh kezdő hiba.
~~ Mi van veled Sara??~~
Úgyhogy gyorsan vissza rohantam érte. Amikor végre kiértem Toni sürgetően nézett rám a Cadillacje szelvédőjén keresztül.
- Fogadjunk, hogy a fegyvered hagytad ott, mint egy kezdő..
- Dehogy is! A kabátomat hagytam ott.- Túl nagy volt ahhoz a büszkeségem, hogy bevalljam, kezdő hibát követtem el.
