Szöul. Egy város Dél-Koreában ahol rengeteg ember halálát találta. És hogy ki miatt? Miattam. Én öltem meg őket. Milyen áron? Mert olyan kedvem volt. Az az egyetlen okom van arra hogy megöltem őket hogy gyilkos vagyok. De senki sem tud arrol hogy én öltem meg őket. Túl jól végzem a munkám ahoz hogy rájöjjenek hogy én gyilkoltam. Én vagyok Szöul legjobb gyilkosa. Egyedül dolgozok soha nem volt társam nem kell. Csak hátráltatna a munkában. Akik tudnak arrol hogy én szoktam gyilkolni akkor azok néha jönnek hozzám hogy öljek meg egy vagy két embert. Bárkit képes vagyok megölni hisz családom nincs. Szüleim halottak nővéreim más országban laknak ugyhogy nincs kit védenem vagy kiért harcolnom. Soha nem leszek szerelmes. Az egy baromság.
-Hyuung~. Akkor segítesz?-ahj már megint. Hyuk a maknae a csapatban. Igen benne vagyok egy bandában és gyilkos is vagyok. Igy van ez rendjén.
-Miben is kéne segítenem maknae?-ahogy kérdeztem megrezzent ijedtében. Lehet kicsit tul ilyesztőn szoltam hozzá. Nah mindegy mindig ez van.
-H-hát a koreográfiában. Nekem ez nagyon nem megy. Te neked megy a legjobban a csapatból lécci segíts.-ahogy mondta nagy bociszemekkel nézett rám.
-Na jo. Segítek de a többiek is jönnek akkor mert tudom hogy az ajtó mögött vannak.-nyitottam ki a szobám ajtaját és mind a 4fiú beesett rajta. Vigyorogva néztek rám. Kezet nyújtottam legjobb barátomnak hogy segítsek neki felkelni a többiekről. Wonshik csak vigyorgott rám és meghajolt.
-Köszi hyung.-hajolt meg ujra. Esküszöm már én szédülök a hajolgásaitol.-Akkor segítesz nekünk hogy tökéletes legyen a debütáláson a koreográfia?-ugy csillantak fel a szemei mint egy 5évesnek.
-Igen segítek.-forgattam meg a szemem.-De csak azért mert már túl akarok lenni a debütáláson.-erre mindenki átölelt amibe majdnem belefulladtam. Utálom amikor ezt csinálják. Tudják már hogy nem szeretem az ilyet. Wonshiknak elkezdett csörögni a telefonja igy kibontakozott az ölelésből és a többieket csendre intette. Mikor letette a leader felé fordult.
-Hyung apám behozná a hugomat ha nem baj.-mondta a leadernek.
-De a hugod nem egyetemen van?-kérdezte a leader szemöldökét felhúzva.
-De de a kissebbik hugom jön.
-Ja igy már érthető. Hozza nyugodtan. Ugy is meg akartam ismerni a kissebbik hugod.-mosolygott rá a leader.
-Köszönöm hyung. Nagyon köszönöm.
-Ez csak természetes.
5perc mulva meg is jött Wonshik apja a hugával. A kiscsaj ugy szaladt oda a bátyához mintha már vagy 3éve nem látta volna. Amikor Wonshik felénk fordította a hugát akkor csak ugy néztem. Amikor rámnézett elmosolyodott. Nagyon aranyos. Állj. Ezt én mondtam? Az lehetetlen. Hisz nincsenek is érzéseim. Ugy gondoltam leülök a falhoz gondolkodni az új áldozatomon. Amikor már nagyba gondolkodtam mellém ült valaki. Amikor oldalra néztem akkor egy kicsi lánnyal találtam magam szemben.
-Szia. A nemvem Yoona.-kedves volt velem. De ha tudná hogy mi vagyok akkor nem merne felém jönni.
-Szia. Én Taekwoon vagyok. De hivj Leonak.-ezen a mondatomon én is meglepödtem hogy én ilyet mondtam. Na jo engem kicseréltek. De nem lehet egy gyilkos kedves. Egy gyilkosnak nincsenek is érzései. De ez a kislány olyanokat váltott ki belőllem mint eddig soha senki. Mit teszel velem Kim Yoona?
