Mindig mikor megnyugodtam, újra előtört. Újra előjön, és megint csak sirok. De miért? Miért hatol ennyire mélyre a szívembe?
2017. 12. 21.
Már a lefekvéshez készülődtem, amikor újra előtört belőlem a fájdalom. Pedig ma egész jól voltam. Elkezdtem sírni. Némán ordítottam neki, hogy térjen vissza. Hogy nyissa ki a szemét. Kértem, hogy mosolyogjon rám, vagy csak adjon valami jelet, hogy jól van. De válasz nem érkezett. Nem volt mellettem senki, aki meg tudott volna vigasztalni. Egydül voltam, mint akkor Ő. Nagy nehezen egy és fél óra zokogás után megnyugodtam. Lehunytam a szemem, és rá gondoltam. De nem kellett volna, mert újra előtörtek belőlem a könnyek, de azokat már könnyebben sikerült leküzdenem. Végül elaludtam.
Nem sokkal késöbb megint felébredtem. Könny áztatta szemeimet. Lassan körbe néztem, és a sötétben egy árnyat véltem felfedezni. Egy sötét alakot, ami engem bámult. Hirtelen megilyedtem. A fejemre kaptam a takarót és csak nyöszörögtem. Mikor már úgy nagyjából összeszedtem magam, és rendeztem a lélegzet vételeimet, leemeltem fejemről a takarót. Az alak már mellettem guggolt, és mélyen belenézett a szemembe. A holdfény visszatükröződött tökéletes arcán, és csak akkor fedeztem fel.
Jonghyun volt az. Egyből elkezdtem sírni, és a nyakába ugrottam. Erőteljesen zokogtam, míg ő lassan átölelt, és a hátamat kezdte simogatni. Testemet mostmár nem a fájdalom jéghideg szikrája járta át, hanem a melegség, amit ő árasztott. Tenyere szinte lángolt a melegségtől. Ez nem szimpla melegség volt. Ez a melegség a szívéből áradt. Abból a szívből, ami már megszünt verni. Abból a szívből, ami csak azért dobogott, hogy minket boldoggá tegyen.
Csontos ujjai bejárták egész hátam, mire végre megnyugodtam. Lassan elengedtem, mire forró tenyerét arcomra helyezte, s letörölte sós könny cseppjeimet. Én is félve bár, de megérintettem arcát. Lassan végigsimítottam tökéletes arcvonásain. Itt volt. Hallotta a kérésem, és eljött, hogy megnyugtasson.
Arcán a nyugalom és a béke tükröződött. Nem volt nyoma a fájdalomnak. Lassan elmosolyodott, ami belőlem is egy halvány mosolyt váltott ki. Másik kezével megfogta a kézfejem, és elkezdte hüvejk ujjávval simogatni azt. Megint legördült pár könnycsepp, amit újra letörölt.
Kérlek ne sírj! Ne szenvedj miattam! Én már jól vagyok. Boldog vagyok. Soha nem voltam még ilyen nyugodt. Nem bántam meg semmit. De kérlek érts meg! Nem bírtam már tovább. Túl sok volt ez nekem. De mindig itt leszek veled. Ha bármi fáj, nézz mélyen a szívedbe, és én ott leszek. Ott leszek, és bíztatni foglak a végsőkig. - mosolyodott el a végén. Olyan boldognak tűnt.
Mond Jonghyun! Boldog vagy? Ugye nem fáj már semmi. Mond kérlek, hogy minden rendben! Nyugtass meg, hogy ne marja többé a fájdalom a szívemet. - simogattam meg arcát.
Boldog vagyok. Jól vagyok. Igaz, hogy nem tudok minden könny cseppet elapasztani, de a legfájdalmasabbakat igen. - törölt itt le még egyet. Kezét nyújtotta, hogy felsegítsen, amit én egyből el is fogadtam. Lassan az ablakhoz sétáltunk. - Tudod, ott fenn! - mutatott a legfényesebb csillagra. - Az ott én vagyok. Onnan figyellek. Ha szomorú vagy, csak nézz fel az égre, s onnan foglak én is nézni. A szíved megrepedt részébe költöztem, s segíteni fogok, hogy újra egész legyen. Mert itt vagyok neked, a szíved mélyén, és soha nem foglak elhagyni. Mindig is itt leszek veled, és vigyázni fogok rád. - ekkor rám nézett, s a háta mögött észrevettem gyönyörű fehér szárnyait. Lassan egy csókot hintett homlokomra, majd elrepült, egyenesen a csillagokhoz.
Kim Jonghyun eddig a föld angyala volt, most viszont az enyém lett. Az őrangyalom, aki mindig vigyázni fog rám. Itt lesz velem. A szívem mélyén. Ott örzöm magamba, és soha nem fogom elfelejteni. Nekem mindig is ő lesz a legkedvesebb, a legjobb ember a világon. Egy bűntelen ember volt, de sajnos áldozatul esett ennek a bűnös világnak. De ő soha nem fog eltünni. Ott lesz minden érte ejtett könnycseppben, minden virágban, levélben. Mindenhol ott lesz, és soha nem fog elfelejteni minket. Minket, akik mellette álltunk, segítettünk neki, és a szívünk minden szeretetét átadtuk, ahogy ő is. Mostmár fentről vigyáz ránk, és azt akarja, hogy ne legyünk szomorúak. Mosolyogjunk, ha rá gondolunk. Ne erre emlékezzünk, hanem a sok jó dologra, amit nekünk adott. SZERETLEK KIM JONGHYUN.
Én így intek végső búcsut az Angyalnak, aki leszált a földre, hogy már a mosolyával is jobbá tegye a világot. Sikerült neki.
Boldogan él tovább a szívünkben.
❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤
❤Kim Jonghyun emlékére!!❤
❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤
