Prológus

43 2 2
                                    

A könyvekre, a betűkre, a szavakra fordított időm elrohant.
Mindeközben körülöttem se lassultak le a történések. Nem fagyott le az idő csak telt-múlt. Észre se vettem, hogy kalitkám, amibe bújtam ennyire elzárta előlem szüleim. Észre se vettem, hogy megöregedtek. Szomorúan konstatáltam a helyzetünket. Szétestünk.
Mi, mint család megszűntünk létezni. És úgy éreztem ennek fő oka én vagyok. Én a gyerek, kinek össze kéne kovácsolnia hármunkat, ennyire se volt képes önzősége miatt. Magamba roskadva rohantam szobámba.

Ekkoriban kezdtem írni leveleim jövendőbeli szerelmemnek.
Kitalált leveleim, egy kitalált személyhez. Papírra vetettem fájdalmaim, rövid életregényem, és a végén mindig egy refrénnel zártam le. "Szeretlek."

"

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
The last playWhere stories live. Discover now