Zombie Apocalypce

Prológus-Tájékoztatás

-Képviselőnő!-nyitott be az ajtón Elisabeth, legjobb barátnőm, egyben mostohanővérem.
-Beth, mondom, hogy ne szólíts így-mosolyogtam, majd észbekaptam: nem otthon vagyunk. Koorigáltam magam-Illetve elnézést hölgyem. Mi járatban?
-Várják magát, képviselőnő.-csak bólintottam, tudatára adva, hogy eljutott az információ, vettem az adást. Gyorsan felálltam, majd sietős léptekkel elhagytam szobámat, nyomomban Beth-szel. Amint benyitottam a gyűlésterembe, néma csend lett. Gyorsan leültem a helyemre. A kiránynőtől csak egy bosszús pillantast kaptam, jelezve, mar megint késtem, de most ez zavart legkevésbé. Inkább a tőle nem messze ülő fiatalemberen állapodott meg a szemem. Egészen addig őt bámultam, míg a királynő nem szólított. Azonnal a már begyakorolt és általam előre megírt szövegre koncentráltam, erősen kizárva fejemből a fiút-férfit, nem tudom. Felálltam, és kiléptem a beszédre való hejre. A megszólalásomig a néma csendben csak magassarkúm kopogasát lehetett hallani. Majd végre megtörtem az alig egy perce kínosan feszülő csendet.
-Khm... Killer képviselőnő vagyok, Gwendolin Killer. De az ismerőseimnek csak Gwen.-mosolyodtam el.-Eddig Angelesben laktam, annak is voltam a képviselője, ha ügy tetszik, szenátora. Mostanra azonban a zombik teljesen elfoglalták Amerikát, leigázva az ott lakókat. Ezt a leigázast úgy kell érteni, hogy olyanná változtatják, mint ők maguk. A közhiedelemmel ellentétben nem esznek agyat, de ha eszel a zombik által fertőzött gyümölcsből, garantáltan zombi leszel. De van a zombiknak egy gyengéjük: nem bírják a fagyot. A sarkokra kell költöztetni a megmaradt emberiséget.-itt kis szünetet tartottam. Csak egy levegővételnyit.-Az északi nem jó, ha egy állatba jut a zombivér, nem biztos, hogy az is megfagy. Így kizárásos alapon marad az Antarktisz.
Tudom, sokan nem hisznek  nekem, de magukat teszik kockàra ezzel. De az ő döntésük, nem az én dolgom. Mindenesetre köszönöm, hogy végighallgattak.-Akkor vettem csak észre, hogy a fiú, akit néztem-na jó, mit szépítek? Bámultam. Akit ámultam, engem nézett. Egy pillanatra össze is akadt a tekintetünk, de mindketten gyorsan elrántottuk a fejünk.
Visszaültem a helyemre. Hát persze, hogy nem hittek nekem. Miért is hittek volna? Végül is, még sosem tévedtem, a hazugság is messze áll tőlem.
Ott voltam azon a vérengzésen. Tudom, milyen szörnyű volt. Meg is karmolt egy-két zombi. A sebek még most sem gyógultak be teljesen. Azt az átkozott almát is majdnem megetették velem.
És itt vannak ezek a majmok, akik nem làtnak a szemüktől. Ők okozzák majd az emberiség vesztét.
Az ülés végeztével se szó, se beszéd, kiviharzottam a teremből, holott a királynő beszélni szeretett volna velem.
-Killer képviselőnő! Gwendolin. Álljon már meg!-hallottam egy férfihangot magam mögött.
Biztos csak egy biztonsági akit utánamküldtek, hogy menjek vissza-gondoltam. Ennek tudatában nem is fordultam felé, csak mentem tovább, ki az udvarra.
-Képviselőnő. Az ég szerelmére, álljon már meg.-eleget tetem a kérésének, és szemforgatva jeleztem neki unottságom.
Meglepetésemre nem massal találtam szembe magam, mint azzal, akit néztem. Upsz...
-Köszönöm, hogy megállt képvi... Gwen. Én hiszek magának.
-Köszönöm, de ez vajmi keveset számít.
-Tudja ki vagyok?
-Nem.
-Akkor ne ítélkezzen. Trónörökösként mindent megteszek a népemért. Most azonban nincs gondolkodási időm. De ezen nincs mit gondolkodni. Megteszem amit kért, a legtöbb embert oda költöztetem. Beszéljen az Európai Unióval is, ne csak mi meneküljünk meg. Gwen, maga vérzik.-hát észrevette.
-Egy régi seb...
-Kivakarta? Ne tegye. Rossz szokás.
-Nem vakartam ki. Azóta folyamatosan hol vérzik, hol eláll, de nem varosodott.
-Kórházba kéne mennie vele.
-Nem tudnak segíteni.
-Egy próbát azért még megér.-ezzel karonfogott, és a palota orvosi szàrnyához vezetett. Útközben a királynő megállított minket. Vagyis csak őt.
-Maximus Richard! Mit képzelsz magadról?-kelt ki magából.-Csak úgy eltűnni?-ordított.-Ó, szervusz kedvesem.-csillapodott le kicsit, mikor észrevett.
-Felség!-biccentettem a fejemmel.
-Te vérzel!-állapította meg, majd még beszélt kicsit a fiával, aztán utunkra engedett a kórházi szárny felé. Ott hasztalanul próbálták kezelni sebeimet, majd-ezekszerint-Max visszakísért a szobámba.
-Szólíts csak Max-nak. Jó éjszakát.
-Jó éjszakát.