Démoni tendou

A teremtő

A selyemszerű bőrön puhán susogott egy hófehér macska szőre, mielőtt felugrott volna gazdájának mezítelen mellkasára. Az angyalok által irigyelt arc érdeklődve mosolygott az állatot, miközben fejét a kedvenc mozgásának irányába billentette minden alkalommal. Fokozódó jókedvvel kapta fel végül a gyönyörű élőlényt, kinél lélegzetelállítóbb csupán egyvalami volt a fényes, letisztult helyen: a mély hangon nevető személy.

Babát utánozva gügyögött a kandúrnak, majd egy kecses mozdulattal felállt a puritán, mégis bájos heverőn, ami folytán a hasa közepéig felhúzott vékony takaró tollpiheként hullt alá. Az ifjú mindebből látszólag semmit nem vett észre, azonban valószínűleg nem is kellett aggódnia mások kíváncsi szemei miatt – vagy esetleg nem volt rejtegetni valója.

Ha egy múzeumban beállna valamely barokk szobor helyére, csakis fürkésző szemei és életfolyamatai leplezték volna a szinte megtervezett testű fértfit. Mesébe illő vonásai sem tudták volna elvonni a tekintetet róla, de valami más igen.

A hónál fehérebb tollak kis híján világítottak a míves szárnyakon, mik incselkedve a levegővel, királyokat földbe tipró magasztossággal rebbentek meg, hogy a fiú kacagva szökdelhessen alig érintve a pompás virágokkal beterített talajon. Lassacskán már hatalmas, ennek ellenére elbűvölő csapásokkal emelkedett el véglegesen a Földanyától, így szórakozva az unottnak tűnő négylábúval.

Hamarosan a nevetéstől kifulladt fiatal vigyorogva huppant előző fekhelyén, elengedve a cseppet sem ijedt macskát, aki csak egy eddig láthatatlan tálat célzott be evésügyben. Ezalatt az igéző szemű alak átható pillantással meredt maga elé, pókerarccal és laza, előre nyújtott csuklóval.

Aztán a semmiből termett hangszereken – fuvola, zongora, hegedű, gayageum és szoprán furulya - külön-külön eljátszott egy egyszerűbb dallamot, amik távozásával folytatódtak, ezáltal az öt melódia egybefonódva színezte be az isteni környezetet.

Megkönnyebbült kifejezéssel nyúlt el a bútoron, már-már könyörögve, hogy valaki meglesse szégyentelen mivoltát. Angyali orcáját hirtelen egy démoni félvigyor torzította el, ám ez ahogyan jött, azzal a lendülettel kámforrá vált.