Szövetségesek

Egy este a Levramban

A szemeimmel kutattam egy szabad bárszék után, de mind hiába. A pult "U" alakban épült, sok székkel és hellyel, viszont ez most nem elég. Zsúfoltság van ma is, mint általában minden este a Levramban. A város legelőkelőbb, legnagyobb hírnevű és természetesen a legjobb bárja vagy night clubja. Elképesztő, hogy az emberek mit meg nem tesznek ahhoz, hogy ide bekerüljenek. Például tolakodnak, mint az előbbi nő, platformos 20 centis magassarkúban és egy vörös, igen drágának kinéző, viszont hamisított Ralph Lauren ruhában. Egyszerűen nem értem az embereket, ha nincs pénze egy hatalmas márka ruhájára, akkor vegyen kisebbtől, mert a hamisítás kiszúrható és amúgy még undorító is. A nő amikor meglátott, majdnem kiesett a szeme, majd lenéző pillantásokkal ajándékozott meg, igaz nem vagyok hétköznapi látvány. Eléggé kitűnhetek a tömegből, de szinte biztos voltam abban, hogy jobb vagyok annál a 35 év körüli pénzsóvárnál. És ilyenkor még semmi előítéletem nem volt.

Számtalan előnye volt a Levramnak, amit preferáltak a(z általában előkelő) vendégek. Például semmilyen újságíró és lesifotós sem volt még bent sosem, vagyis pontosabban munkaügyben. A hely egy igazi vízválasztó, a munka és a magánélet között. Az emberek közösségi életet élhetnek, olyat, ami nem köszön vissza a címlapokon. A csúcsidő pénteken és szombaton volt, viszont a mai csütörtök valamiért egy kis péntek lett. Minden nap rengetegen voltak, de a kiemelt időpontokban még rosszabb volt a helyzet. Nyilván ez a tulajdonosnak kedvezett, viszont mindenben benne volt a munka és a törődés. Ami valószínűleg tetszett az embereknek.

Bárcsak apróbb lehetnék, könnyebben kerülgethetném az embereket, viszont így csak a könyökölés marad. A pult előtti székek egyikén az ott ülő pasas már a második dupla whiskyét issza 5 percen belül, haja rendezetlen, nyakkendője meglazult, arca beesett, az ujján még látható a karikagyűrű nyoma. Friss válás, ha jól tippelek kikér még egy kört és elmegy, elnéz jobbra, egy hangosabb társaság felé, valószínűleg a barátai cipelték el ide, de szerintem a pasas is rájött, hogy olcsóbban máshol is be tud rúgni. Igazam lett, meg egy pohárral kért, majd távozásra készülődött, addigra én már mögötte voltam készen arra, hogy elfoglaljam a helyét. A pultról a telefonját összeszedve fordul hátra, szembetalálkozott velem, egy kissé megrökönyödve bár de a pia hatására már elérte azt a fokot, hogy az ilyen látvány ne érdekelje. Ahogy elhagyja a területet máris elégedetten pattanok fel jól megérdemelt helyemre.

Kéne még egy termet nyitni, hiszen ebben már annyian vannak, hogy lassan több az ember, mint az ülőhely. A rengeteg ember érthető, hiszen egyrészt mindenki el akarja mondani, hogy ő bizony a Levram-ban szórakozott, másrészről pedig a hely tényleg megérdemli a hírét. Ízlésesen van berendezve, elő zongorajáték hallható (hozzátenném, olyan hangosan, hogy a másik embert hallani is lehessen) valami alkalmi bárénekesnővel. Nem is értem! Hogy lehet ilyet itt megengedni? Borzalmas hangja van, rekedtesen próbál énekelni, viszont elég rosszul megy neki. Ha tovább folytatja ezt a haknizást nem vár rá fényes jövő.

A mellettem ülő, körülbelül 32 éves, -feltételezem az egojából, (ami túl nagy) hogy valamiféle jogász- odafordul hozzám a székével. Kinézetében nincs sok kivetnivaló, csak az, hogy sok. Túl sokat ad magára. Valószínűleg apuci pénzéből. Az arca teljesen unszimpatikus, tenyérbemászó. Amikor végignézett, látom rajta, hogy nincs ínyére az öltözékem, de nem szólja meg. Igazából tényleg nem ide való, de engem nem érdekel. Kis naivan azt hittem ennyi lesz a kapcsolatom ezzel az emberrel, mekkorát tévedtem.

-Hé- hé? Ennyi tellett tőle? Hogy hé? Komoly vagy öreg - Kis csitri! Látom nem tudod mit válassz, kérj bármit, meghívlak, tudod enyém a hely. -Eddig is őt néztem, láttam is, de most gondoltam azt, hogy ezt tuti képzelem. Ilyen nincs. Felhúztam a szemöldököm, de válaszra sem méltattam. Hanem inkább a pult mögött állókat figyeltem, hiszen épp előttem állt az egyikük.

-Hé, pultos! - még egy "hé" és leütöm - Adj a legerősebb koktélunkból ennek. - Ennek? Tessék? Jómodort teljesen biztos, hogy nem tanult, vagy még csak nem is hallott róla.

A fejemmel nemet intettem és a pultosra néztem.

-Na Mivan? Visszautasítod a tulajdonos ajánlatát? Pedig nem csak koktélt adtam volna neked ma este. - hányingerem lett ettől a nyílt, undorító magatartástól. Kezdett felmenni bennem a pumpa

-Kopj le! - szóltam most már rá, hátha ért a szóból. Teljesen ledermedt, de így legalább kikérhettem az italomat

-Szia Greg, a szokásosat szeretném- kacsintottam rá

-Értettem Főnök, mindjárt kész is van - mondta mosolyogva (és határozottan megnyomva a főnök szót), majd elment csinálni az italom, gondoltam addig nyugodtan megvárom a fejemet támasztva és a semmibe bámulás közben, de megint rosszul gondoltam. Mindig ezek az előre nem tervezett összeütközések. A könyöklő kezemet egyszer csak valaki kirántotta, így a fejem előre bukott, egyenesen a pultra. Szerencsére egy fejkoppanáson és a hirtelen rám törő idegbajon kívül nem történt semmi más baj.

-Mi a fene bajod van neked? Elgurult a gyógyszered vagy mi történt? - kezdtem el a tenyérbemászó pasival ordibálni azt hiszem teljesen jogosan.

-Nekem? Te utasítottál vissza engem! Eddig még soha senki nem mondott nekem nemet és nem te leszel az első, aki elkezdi. Ugyanolyan hisztis picsa vagy mint a többiek, rohadtul tudom, hogy kellek neked. Én mindenkinek kellek. Megértetted? - kiabálta az arcomba teljesen elborult arccal. Elkapta a nyakam és elkezdte szorítani, de azonnal ott termett két biztonsági és Greg.

-Kérem erősen fogják le. És vigyék a hátsó kijárathoz, nem szeretnék botrányt- mondtam az őröknek -Greg, nyissátok meg a "B" termet is, szükséges lesz. Az italért visszajövök, 4 perc. Ja és addig tüntessétek el az idétlen nyávogót!

Lepattantam a székről, hátra túrtam pár kiszabadult tincset a kontyomból, elrendeztem magamon a combomig érő pulcsit, a cicanadrágom és belebújtam a flip-flop papucsomba, majd az őrök után iramodtam. Nem volt hosszú az út, a tömeg szétnyílt a két szekussal lenyugtatott hapsi előtt, de még így is törni kellett magamnak az utat. Van, aki gyógyszert szed a nyugtatásra, ennek a pasinak az nem elég, neki két darab szekrénytermetű őr a nyugtatója.Egyszerre kettő, nem lesz ez egy kicsit sok?

Mindenki kinézett engem, bevallom tényleg nem annyira idevaló ez a tróger szerelés, de ha egyszer ez a kényelmes és megtehetem. Akkor miért ne?

Kiértünk a Levram melletti kis sikátorba, nyár van szóval nem zavar a tangapapucs. Szembefordultam ezzel a köcsöggel, majd lekevertem neki egy pofont. A haragja még nagyobb lett, próbált kiszabadulni a fogásból, de az őrök erősen tartották.

-Ezt a becenevekért kaptad. Nem vagyok híve az erőszaknak, de te barátom kiprodukáltad. - mosolyogtam rá, tudtam, hogy ezzel jobban felidegesítem mintha üvöltöznék vele -És most kérlek áruld el a neved.

-Hülye ribanc- röhögött ki

Már épp adtam volna neki még egy arcon legyintést, amikor kivágódott mögöttünk az ajtó és egy ideges 190 centis öltönyös srác lépett ki, meglehetősen feldúltan rám nézett, természetesen elcsodálkozott és egy gúnyos mosoly jelent meg az arcán.

-Ki a jó ég maga, és milyen jogon fogja le a nagybátyám?