Nyaranta

Prológus

A nevem Percel Paulina. Az életemet nagyban befolyásolta, amikor autóbalesetben meghalt az anyukám, és az öcsém, így a testvérem születése óta nem látott emberhez kellett költöznöm, az apámhoz és a gyönyörű, teljesen új családjához. A suli amibe járok nyolcosztályos gimnázium, ami a Steiffel Marcell Gimi, amit szerintem az emberek többsége nem is ismeri, mert annyira el van rejtve.Még csak idén fejezem be a 9. osztályt, és nagy rajtam a nyomás, meg a baleset óta a gyász, amelyek egy helyen nem férnek meg, és az "új családom" sem segít a helyzeten. Az igazság az, hogy minden évben nagy, mert én mindig is örök stréber voltam, ahogy mások mondták, én magamra azt szoktam mondani, hogy nagyon érdeklődő típus vagyok, nem úgy mint az osztályom nagy része. Mint az én legjobb barátnőm Patrícia (de én mindig Patinak szólítom). Bölcsis korunk óta vagyunk barátok, mert akkor lettünk elválaszthatatlanok, miután egy babával egyszerre akartunk játszani,de a veszekedésünk közepette, nem vettük észre, hogy egy másik lány elvitte. Ma is a tanévzáróra készülnék, ha találnék normális ruhát, de nem is én lennék, ha minden simán menne nekem. Amikor elértem a sulihoz, nagyon hamar sikerült megtalálnom az én Patimat. 

- Szia csajszi!- mondta miközben szorosan megöleltük egymást.

- Szia.- mosolyogtam rá.

- Volna kedved a velünk nyaralni Balin a banyák  nélkül?- kérdezte, a banya szót grimasszal hangsúlyozva, amin nem tudtam nem röhögni. Természetesen csak négyszemközt nevezzük így a mostohaanyámat, és mostohanővéremet. 

- Ezer örömmel. Honnan jött az ötlet, hogy pont Balira? Hisz tavaly, meg előtte is oda mentünk.- kezdett furcsa előérzetem lenni. Amikor még anyáék is jöttek mindig egyszer voltunk egy helyen, hisz nem árt a változatosság.

- Hááááát. Tudod az úgy volt, hogy...

- Ügye nem Tomi miatt?- kérdeztem, kicsit dühösen, de boldogan, hisz nekem őt teremtette a sors, és ő is fog a sírba kergetni a magabiztosságával...

2 évvel ezelőtt

- Kicsim, mindent bepakoltál, a bőröndödbe?

- Igen anyaa!- mondtam  kissé unottan.

- Kérlek, segíts az öcsédnek, mert ha rajta múlik holnapra el sem készülünk!- mondta kedvesen, de lehetett érezni a hangján a fáradságot.

Én a lehető legrosszabb sorsnak gondoltam, hogy  segítenem kell  Patriknak, és nem dumcsizhatok Patival, vagy  az  unokatesómmal, aki a másik bizalmasom, egyben jó barátom. Amikor másnap kiértünk a reptérre, a látványtól, ami fogadott még a lélegzetem is elállt. Már tudtam róla, hogy barátnőmék, nagyon gazdagok, és az ő gépükkel megyünk, de akkor is, a magánrepülő annyira szép volt. A repülőút egy részét végig trécseltük, a másik részében pedig aludtunk. Bali pedig a megérkezésünk pillanatában elvarázsolt, és akkor még nem is láttam mindent, mindenkit.

- Olyan gyönyörű ez a hely. Köszi Pati, hogy minket is meghívtatok.- mondtam hálálkodva.

-Szívesen tettük.

A hotel ahol volt a szállásunk, Patrícia rokonait is rejtette, de ez őket és minket is meglepett.

Sziasztok! Remélem tetszett, kritikákat örömmel fogadok, mert ez az első publikus "írásom" és szeretném ha minél jobban tetszene nektek.