A Kimondatlan Virágzása✔️

11

Beköszöntött az október. Ez a pár hét nagyon gyorsan eltelt, szinte soha nem volt olyan alkalom, hogy egyedül lettem volna. A suli most már teljesen beindult, így az időm egy részét tanulással töltöm. Főleg fizikára igyekeztem nagyon felkészülni, mert minden alkalommal megpróbált belém kötni a tanár, és talán igaza van a többieknek abban, hogy nem kéne egy ilyen ellenséggel indítani a tanévet úgy, hogy évekig kell még elviselnünk egymást. Persze, nem könnyítette meg a dolgom a tanár sem, az állandó provokatív viselkedésével, és köztudott, hogy nem reagálom le az ilyeneket túl ésszerűen.

A diákok végre hozzászoktak a jelenlétünkhöz, így már nem bámultak úgy, mintha kinyírtam volna a családom, csak mintha először látnának nőnemű lényt. Nehezemre esik megszokni, mert nagyon bosszantó, hogy nem tudom megölelni egyik barátomat sem anélkül, hogy ne feltételeznék az árgus szemek, hogy mindenkivel kavarok. De a kavarás listán Sámuel áll az első helyen, már sokszor hallottam az új fiú nője jelzőt és egyéb szóhasználatokat. Bár az is igaz, hogy Sámuel sem rejti véka alá a hozzám fűződő vágyait. Véletlenszerű fogdosást, közeledést, illetve flörtölést, még mindig folytatja, de odafigyel rá, hogy titokba maradjon, habár szerintem így is van, aki észreveszi. Őt valamiért nem zavarná, hogy a magánéletét bámulják, sőt úgy gondolja így elijesztené a többi fiút tőlem, aminek nem akarom tudni miért örül. Ezzel a résszel már csak az a baj, hogy működik, márcsak a jelenlététől és ezt Adam is észrevette. Így végül már nem szúrja a szemét a haverja közeledése, és megint kikerültem a figyelme középpontjából. Szinte minden idejét Annának szenteli és nem győzöm hallgatni az áradozásait. Annával ellentétben, aki önbizalom hiánya miatt nem igazán akarja elhinni, hogy Adam akar tőle valamit. Meggyőződése, hogy nem annyira érdekes, ezért a testvérem előbb utóbb megunja és meg akarja kímélni magát a fájdalomtól. Persze ezt csak nekem mondta el és én tartom a számat, bár nem esik jól nézni, ahogy szegény Adam folyamatosan falakba ütközik. Akárhányszor ledönt egy falat, Anna túlgondolása miatt vissza is építi egy pillanat alatt.

Többször is szerveztünk a társasággal programokat és nagyon jól összeszoktunk, jobbat nem is kívánhatnék, de ott van az a de. Észrevettem, Emma egyre csillogóbb tekintetét középső bátyám felé, aki semmit nem változott. Bár senki nem is feltételezte, de szerintem beszélgetnek ők ketten, csak titkolják. Sokszor úgy érzem Emma nem is miattunk jön el, hanem csak Jack érdekli, ami régi, rossz emlékeket idéz bennem, pont ezért tartom vele azt a három lépés távolságot.

Anyát sikerült egy pár napig elkerülnöm, de aztán muszáj volt találkoznom vele. Megértette, hogy nincs senkim, bár véleménye szerint megváltoztam és biztos benne, hogy valaki mégis van a képben. Ezt igyekszik úgy tönkre tenni, hogy minél több programot szervez nekem. Köztudott, hogy azt szeretné, ha a nyomdokaiba lépnék és én is a média irányába helyezkednék el. Sok fotózásra, műsorba rángatott el, ahol ugyan csak a háttérben figyeltem, de már néhány képre nekem is be kellett állnom. Az persze említésre sem méltó, hogy én szeretném ezt az egészet vagy esetleg más terveim lennének a jövőre. Legalább a kollégái jófejek, ha már ő nem.

Ma pénteken úgy keltem fel, mint egy élőhalott. Előző napon Sámuelnél voltam és horrort néztük, amitől nem mertem elaludni hiába feküdt mellettem Jack. Most ő volt a soros. Ő az egyetlen, aki nem rosszallóan néz Sámuelre. Evan már inkább. Ők azt hiszem tudják, hogy átszoktam menni hozzá és Adam csak azért nem verte még meg, mert nem tud róla. Mostanában, pedig Sámuellel történt valami, mert már nem próbál konstans a ruhám alá férkőzni. Lehet az a tény, hogy még csak nem is csókolóztam, kicsit eltántorította ettől az erkölcstelen viselkedéstől. Úgyhogy egészen visszafogta magát, szerencsémre és bánatomra.
- Látom jól aludtál – Oda se kellett pillantanom, már tudtam a szórakozott hangjából, hogy vigyorog.
- Te hibád.
- Én mondtam, hogy aludj velem. Mellettem nem félnél. Bár aludni se aludtál volna.
- Szívesen alszom veled, de az tuti, hogy karok nélkül kelsz fel.
- Megérné – mondta halkabban, amire felé kaptam a fejem.
- Tényleg? – olvadoztam, pedig nem kellett volna a témát illetően. Többiek előtt mindig csak pajzán beszólásai vannak, de az, hogy bókoljon valami szépet már nem fér bele a szerepébe.
- Persze, hisz te is úgy kelnél fel, hogy hiányzik valamid – mosolygott még mindig édesen. Mégis mire számítottam?
- Kötve hiszem – fordultam el tőle.
- Én, pedig biztos vagyok benne – mondta határozottan, majd a fülemhez hajolt – És ezt te is tudod – suttogta – De sosem fogod bevallani magadnak – egyenesedett ki – Mert gyáva vagy.
- Nem vagyok gyáva – csattantam fel azonnal.
- Akkor? – vonta fel tökéletes szemöldökét.
- Nem tárgyalok veled – fordultam el tőle. Nem tudtam mit mondjak erre, de minél tovább folytatom ezt a beszélgetést annál mélyebbre ásom a sírom.