Életem ítélete (Taehyung ff.)

🌸22. Fejezet🌸

-mondta, majd közelebb jött hozzám és megcsókolt.
Abban a pillanatban semmi és senki nem érdekelt, ezért gondolkozás nélkül visszacsókoltam. Ajkai puhák voltak, akár a legsimogatóbb és legkényelmesebb párna és édesek akár a méz. Csukott szemeim előtt hirtelen akaratlanul is annak a gazember Taehyungnak az arca jelent meg, ez pedig megálljt parancsolt nekem.
-Jungkook..-szóltam közbe
-Ahhj mekkora hülye vagyok! Yoora kérlek ne haragudj!- szabadkozott
-Csak felejtsük el rendben?- mondtam.
-Rendben- egyezett bele.
Ezután egy ölelésbe vontam, hogy ne legyen annyira szomorú, majd megindultam volna hazafelé, amikor is visszarántott.
-Így nem engedlek haza! Ma aludj nálam, hogy az a galád is elgondolkozzon magán!- mondta Kook
-Hát jó..- egyeztem bele.
-Na gyere- mondta majd elindultunk.

*Taehyung szemszöge*
Amikor Min-Hee táncba vont, úgy gondoltam ez nem árthat. Akkor kezdtem el kissé aggódni, amikor az emeletre kezdett rángatni, ráadásul a szobám felé. Én hiába próbáltam ellenkezni, a bennem lévő alkohol miatt nem volt velem igazi erőm. Miután Min-Hee a szobámba vezetett, fogta és hirtelen megcsókolt. Magam sem tudom, hogy miért de visszacsókoltam. Ekkor hirtelen Yoora arca jelent meg a szemem előtt, ami miatt még jobban élveztem a dolgot,mivel imádom Yoora csókjait. A következő pillanatban egy hatalamas csattanást éreztem meg arcomon. Amikor odakaptam a fejem, Yoora csalódott és szomorú tekintetével találkoztam, azonban amint megláttam el is tűnt a szemem elől...

*Pár óra múlva*
Miután rájöttem, hogy mit is csináltam, (a pofon rendesen helyrerakta az eszem) Min-Hee-t elküldtem a picsába, hogy máshol kavarjon ne itt. Ezek után átkutattam a ház minden egyes szegletét, hogy megtaláljam Yoorát, de sehol sem leltem rá. Miután nyugtáztam, hogy valószínű megint elment itthonról, az összes vendéget kedvesen hazaküldtem, mondván, hogy majd bepótoljuk és az elveszett lány keresésére indultam. Már legalább 2 órája kutattam a nyomát, de sehol semmi. ~Hol lehet? Soha többet nem látom viszont! Hogy lehetsz ekkora birka Kim Taehyung? Miért hagytad elmenni?~ Ilyen gondolatok jártak a fejemben ameddig haza nem értem és sajnos még utána is. A házamba érve, elmentem zuhanyozni remélve, hogy ez majd segít lenyugodni, de nem. Minden porcikám aggódott Yooráért és a tehetetlenségem tudata majd hamuvá égetett..

*Másnap dél*
Már dél van, és sehol senki. Rajtam kívül egy lélek sincs a házban. Akinek lenni kéne, ő még tegnap este elment, és azóta sem jött vissza. A hiánya, és az aggodalom olyan szinten uralták egész mindenségem, hogy sem aludni, sem enni, sem máson gondolkozni nem tudtam. Az egyetlen dolog amire képes voltam az az, hogy néha megigyak egy pohár vizet, semmi más. Éppen a kanapén ülve bambultam ki a fejemből, amikor ajtócsengőt hallottam. Hirtelen felpattantam és reménykedve nyitottam ki az ajtót. Imáim meghallhagtó fülekre találtak, ugyanis amikor kitártam az ajtót, Yoora állt ott egy számomra ismeretlen férfival az oldalán.
-Ki a franc vagy te?- sziszegtem a fogaim közül
-Az aki épségben visszahozta a menyasszonyod te tajparaszt!- mondta a srác.
-Hogy minek neveztél?- löktem meg
-Jól hallottad! Tajparasztnak! Ragozom is ha kell!- lökött vissza.
-Na gyere te gazember!- mondtam majd jobb öklömmel behúztam neki egyet
-Ennyit tudsz? Úgy ütsz mint egy lány!- mondta majd viszonozta tettem.
-HÉ ÁLLJ! FEJEZZÉTEK BE! -állt közénk Yoora kiabálva
-Jungkook jobb ha te most mész.. Köszönök mindent, Szia.- mondta majd megölelte a srácot.
Miután a fiú távozott, becsukta az ajtót és mérges arccal fordult felém.

*Yoora szemszög*
Az előbbi jelenetet látva, vérnyomásom az egekbe szökött és olyan szinten kezdtem kiabálni Taehyunggal, ahogyan a torkomon kifért.
-NEKED TELJESEN ELMENT A JÓZAN ESZED? EZ MEGIS MIVOLT? - kiabáltam
-Még ne te kezdj el kiabálni úgy, hogy tegnap este óta nem tudtam rólad semmit! Eltűntél! Még jó hogy szájbavertem azt a baromarcút!- háborodott fel
-MIT BESZÉLSZ? AZ a baromarcú akit te szájba vertél, éppenséggel a volt barátom, aki az utcán talált meg tegnap, és épen visszahozott hozzád! És miaz, hogy én ne kiabáljak mert eltűntem? Nemtudom ki kutakodott az exe szájában ráadásul az én szemem előtt, úgy hogy előtte még velem voltál! SZÁNALMAS ALAK VAGY TAEHYUNG! GYŰLÖLLEK! ÉRTED? GYŰLÖLLEK!!!- mondtam, majd felszaladtam a szobámba.
Amint bezáródott mögöttem az ajtó, könnyeim útnak indultak, hogy eláztassák száraz arcom. Nem őt gyűlöltem.. Csupán azt gyűlöltem benne, hogy olyan érzelmeket vált ki belőlem, amit még senki más. Gyűlöltem azt, hogy fáj ha mással látom.. Gyűlöltem azt, hogy bármikor elveszíthetem.... Gyűlöltem azt a tényt, hogy teljes szívemből szeretem....