Több mint testőr

Köszönöm neked

Nyugodt utam hazafelé úgy tűnt semmi nem zavarja meg. De csak úgy tűnt. Erre akkor jöttem rá mikor hirtelen a semmiből felbukkant pár fura alak, utam állták aztán berángattak egy sikátorba és mert ellenkeztem jól elvertek. Hiába könyörögtem senki nem segített. Mikor aztán a nadrágom rángatták le mint egy isteni jelként kivágódott egy ajtó és egy férfi jelent meg valami csomaggal a kezében. Támadóim ekkor az idegen ellen fordultak. Míg ők hadakoztak addig én igyekeztem a lehető legtávolabb kerülni tőlük. Ám így is láttam, hogy az az idegen könnyűszerrel elintézi támadóim.
- Hé.. hallod? - az idegen hangja túl közelről cseng. Egy kissé homályosan látom. - Hallod amit mondok? - bólintottam, hogy igen, de aztán magával ragadott a sötétség.
Legközelebb mikor kinyitottam szemeim, akkor már egy kellemes meleg helyen, valami pléd félébe voltam burkolva. Megijedtem hisz pucér voltam, na meg azt se tudtam hol a francba vagyok.
- Jobban vagy? - egy kedves ám mély hang szólt hozzám. Felé is fordítottam fejem és... khm, bátran állíthatom, hogy egy igazi félistennel találtam szembe magam. Persze hogy ne legyen tökéletes a látvány egy szépség, egy irtó magas szépség, bújt ki mögüle.
- Ne ijessz már rá egyből. - csapta vállon mire én ahogy felültem, mert megtettem bármennyire fájt, összébb húztam magam - Bocs, ha megijesztettünk. - fejem ráztam hogy nem, pedig nyilvánvaló volt hogy igen - Tessék, egy kis tea. - ült le mellém s nyomott szinte kezembe egy bögrét - Nyugodtan igyál, semmi rossz nincs benne.
- Köszönöm... - igazság szerint nem is olyan ijesztőek. Vagy mégis és valami bajom van, hogy képzelődök? - de.. miért vagyok pucér és hogy kerültem ide? Mit akartok tőlem?
- Oh, igaz is. - kedves és úgy tűnt aggódó mosoly húzódott a szépség arcára - Én Yugyeom vagyok, én voltam aki segített neki - itt mutatott a félistenre aki távolabb állt már - behozni ide téged. Csúnyán ellátták a bajod, de ő megmentett. - égni kezdett arcom kissé. Hogy még zavarosabbá váljak, a szoba, vagy isten tudja hol voltam, szóval annak az ajtaja kinyitódott és egy másik szépség jött be egy tálcával amin némi étel volt, meg a karján pár ruha.
- Fent van. - jelezte a félisten az érkezőnek, akitől eztán el is vette a tálcát s a ruhákat.
- Látom Jackson. - tehát ez a neve. A jövevény is odajött hozzám s leült mellém. - Jobban vagy már ugye? - ismét csak bólintottam - Úgy megijesztett minket Jackson mikor behozott, meg mikor elmondta mi történt. Oh, ne haragudj - azt hiszem a másik szépség torokköszörülése észhez térítette - nem akartalak így letámadni.
- Öhm... semmi baj. - egyre idegesebb leszek. Hova kerültem?
- Youngjae-nak hívnak. - mutatkozott be kedvesen ő is.
- Mi láttunk el téged. Gondoltuk jobb ha azonnal lekezeljük a sebeid nehogy elfertőződjenek. - így a magas szépség máris egy kis magyarázatot adott nekem - Youngjae hozott neked pár ruhát mert a tieid sajnos tönkre mentek. - a félisten oda is adta a magas szépségnek az említett dolgokat, aki aztán mind mellém tette őket - Nem kell félned, mi nem bántunk.
- Akkor.. felöltözhetek és elmehetek? - ez az egész olyan... olyan hihetetlen.
- Persze. - aki a ruhát hozta vágta rá egyből - De jobb lenne ha taxival mennél, nehogy belefuss megint ilyen fura alakokba.
- Rendben. - mondtam csak és próbáltam felfogni még a történteket.
- Akkor mi kimegyünk. - a félisten már az ajtónál is volt - Hívok neked taxit. - s már kint is volt a szobából.
- Szólj ha kell segítség. - érintette meg vállam a Youngjae névre hallgató szépség.
- De tényleg. - szólt a másik is, aztán ők is kimentek.
Kissé sokkos állapotban, így éreztem magam, tettem le az egész eddig szorongatott bögrét, aztán hirtelen mint a villám úgy ugrottam fel és kapkodtam magamra a hozott ruhákat. Csakis azután nyugodtam meg, egy egész kicsit, és néztem körül. Egy amolyan irodaféleségben voltam. A falon sok-sok érem, képek meg díjak. Alig néztem körbe máris kopogtak.
- Bejöhetünk? - de nyílt is az ajtó.
- Igen. Már felöltöztem. - mondtam, mire elsőnek a magas szépség feje bukkant fel, aztán a másiké is.
- Egész jól áll. Sőt, jobban áll neked mint Jackson-nak. - a Youngjae névre hallgató szépség kedves mosolya valahogy olyan.. megnyugtató volt.
- Majd visszaszolgáltatom valahogy. Ígérem. És.. köszönöm, hogy segítettetek nekem. Én.. én nem is tudom mi történt volna, ha nem vagytok. - végszóra a félisten is megjelent.
- Itt a taxi. - mondta, miközben hagytam, hogy Youngjae az ölelésébe vonjon.
- Hát akkor menjünk. - mondta és segített, bár tudtam volna menni. Olyan nagyon kedves volt még mindig, hogy kissé elgyengültem - Elkísérjelek? - kérdezte ahogy lassan kiértünk az utcára.
- Már így is olyan sokat segítettetek... Köszönöm, tényleg nagyon köszönöm. - mondtam ezt neki, s persze a magas szépségnek meg a félistennek is, hisz ők is jöttek, kísértek ki minket, egész a taxiig.
- Bárki megtette volna. - szerénykedik a félisten Jackson, miközben az életem mentette meg. Mert bizony ott halok meg ha azok a mocskok meg tudják tenni amit akartak.
Ezután ültem a taxiba Youngjae segítségével, aki aztán adott is pénzt a taxisnak s mondta neki vigyen ahová kérem. Ledöbbentett. De az is, hogy amint mondtam a címem s megindult a kocsi s én vissza néztem, az a szexi félisten még ott állt. Csak állt s nézett a távolodó kocsi után.

Ennek a szörnyű, mégis jó kimenetelű estének már több mint egy hete kísért az emléke. Azóta nem járok gyalog haza. Inkább busz vagy taxi, vagy bármi más csak nem séta. A ruhákat még nem mertem visszavinni. Pedig tudom hova kellene, hisz a kapott pulóver egyik zsebében találtam egy névhegykártyát. Szánalmas ugye? Nem is értem mitől félek, hisz azok a kedves fiúk mentettek meg.

Na de ma! A mai nap döntöttem, szántam rá magam, hogy végre visszavigyem a ruhákat és ismét köszönetet mondjak.
Munkaidőm úgy alakul ahogy szeretném, hisz tánctanár vagyok. Ezért aztán most, kora délelőtt, útnak indultam. Alig fél óra alatt, mert hogy volt eszem kocsival indulni, el is értem a célt. Persze még pár percet hezitáltam mielőtt kiszálltam volna s benyitottam volna a terembe. Jah igen, egy edzőterem, amibe jöttem. A sors fintora nem igaz?
- Jó napot. - egy lány köszönt rám a pult mögül s pirult el mikor viszont köszöntem - Segíthetek valamiben?
- Jó napot. - így elsőre kedvesnek tűnik - Egy Jackson nevű férfit keresek. - s el is mondtam neki hogy hogy néz ki - Van itt ilyen ember? Visszahoztam pár holmit neki.
- Igen ő a... - folytatni nem tudta mert a szavába vágtak.
- Nocsak, egy ismerős... - és igen, pont ő volt az aki megjelent, talpig edző cuccban amitől majd el folytam.
- Igen.. öhm.. én csak visszahoztam ezeket. - nyújtottam felé a szatyrot melyben a ruhái voltak.
- Nem kellett volna fáradnod, de azért köszönöm. - elvette s a pultra a lány elé aki azonnal el is vette azt s tette a pult alá - Nos, nincs kedved körül nézni? Közben elárulhatnád a neved is. - a mosolya... azt hiszem ha életem utolsó napján is ezt látnám akkor boldogan halnék meg - Mert ugyebár azt még mindig nem tudom.
- Csak ha nem zavarok.. - egy kicsit, csak egy kicsit szeretném még élvezni a társaságát - És Hoseok a nevem.
- Hm, szép. - elpirultam ahogy ezt kimondta - Szóval Hoseok, nem gondoltál még arra hogy edzd magad? Na nem mintha rád férne, csak úgy erősítés képpen. - megindult, én utána, s miközben magyarázott egyre jobban zavarba jöttem.