A világégés után

Csak egy porszem

"Nagyon jól esett a kávé Mrs.Vilhem!"
Szólt a TV.
Fel keltem rá, majd pislogtam kifele a fejemből...
Már megint ezek az álmok, 5 évente kísértenek, nem hiszem el hogy pont ma kellett visszatérniük...
Nyúltam az Olimpia fűrészelt duplacsövű puskámhoz, ami a párnám alatt volt.
Már ha lehetne egy szalmával tömött táskát párnának nevezni. Kikeltem az ágyból és csak bambán nézelődtem kicsit, mint aki kapott egy adag elefánt nyugtatót.

-hiányzik a kávé..

"Már megint maga! Rég nem láttam magát Joe" - szólt egy szalmakalapos öregember a TV-ben.

-már megint bizony..huszadik éve. - válaszoltam keserűen rá.

Kikapcsoltam az agregátorra kötött televíziót és nyújtózkodtam egy nagyot.. Összepakoltam a cuccom és felöltöztem vadászatra, majd elővettem egy 2004-es térképet a Hajdúságról.

-Talán Hortobágyra visszatérhettek a marhák, látom szép idő van.

-Ígyvan, biztos lesznek páran. - felelt Dániel.
Dániellel még a Nagy Égés előtt találkoztam pár nappal, mikor mindenki menekült az óvóhelyre.
A romok közül szedtem ki, azóta folyamatosan mellettem van.

-Dani mondd csak, van még lőszerünk?

-Hát bajosan! - vakarta tétovázó tekintettel tarkóját. - van még pár skulóm, de csak pisztolyba, tudod a P9RC-be.

-Azzal pedig nem tudjuk megvédeni magunkat.. - mondtam halkan.

-Na indulás, Lütyőt pedig ne engedd el, had őrizzen most!

Azzal beszálltunk a Dacia pick-up autónkba. Ledobtam az anyós űlésre a sörétest, majd megogazítottam a vezetőit. Én vezetek, Dániel pedig a páncélozott platóra ugrott fel, puskáját felszerelte a tartóra.

- remélem eredményesebb lesz ez a vadászat és nem veszítünk el még egy felesleges lőszeradagot.. - mondtam hangosan a szembeszélben, ami a betört szélvédő ablakból süvített rám.

A magasba porzó autó kerekek zörgése közben, mikor csak bámultam a nagy végtelenségig nyúló pusztába, észrevettem egy legalább 100 méteres füstoszlopot.

-Te is látod?

-Látom bizony, szóltam is, de mintha falnak beszéltem volna! - minden oké?

- jaja persze, csak elbambultam. - füllentettem neki, ugyanis megint eszembe jutott a karambol.

Dani elővette távcsövét, amit még az erdész apjától örökölt Nyugat Magyarországon.
Mostanában jutott az eszembe, hogy mégis mit kereshet keleten, de sose hánytorgatom fel előtte, ki tudja milyen okból jöhetett ide az isten háta mögé.

-meg lessük közelebbről? - biztos oka van annak, hogy valaki füstölög a semmi közepén.

Röpke pillanatok alatt ment végig a fejemen, hogy miért is lehet egy otromba magas füst a szélcsendben tündöklő, félig kihalt, barkácsolt robbanómotortól felháborgatott kopár mező közepén. Végülis ki tudja.. Lehet megint a horda állított fel csapdát.
Errefelé már volt rá eset, de szerencsére senki se halt bele.

-szerintem keressünk egy közeli bokros területet és figyeljük meg, mert gyanús ez nekem.. - mondtam bizonytalankodva.

Dani növények után kutatott vadász távcsövével, míg én lassítottam, hogy könnyebben találjon megfigyelő állást.
Már 3 kilóméterre vagyunk a füsttől, de továbbra se látni embert a környékén.

- nézd csak, ott egy szennyvíztározó kb 200 méterre jobbra, óra járás szerint kb 3 órától! - vágta rá Dani.

Mire odaértünk, már a tűz pislákolása is észrevehető volt, hiába ütötte delet az óra egy nyári nap közepette.
Megálltam a kocsival a tározó mögé, mire észrevettem, hogy ahol régen szennyvizet tároltak, most világtalanok lakják be.
Meg is ijedtek az autó hangjára, viszont szerencsére felismertek minket.