Soul robber

Soulless-1

A földet ugyan úgy mocsok fedi mint az alvilágot és a poklot. Nem csak az emberek bűne szennyezi azt hanem démonok ezrei akik lélekvadászként teljesítik a sátán kívánságait és embereket gyűjtve teszik tönkre az angyalok munkáit.

A temetőben fekete ködként hullok a saját sírom tetejére. Körbenézek és látom, hogy rajtam kívül jó páran most érkeztek ide. December közepe van, ilyenkor lepik be a földet a démonok a kiválasztott áldozatuk után indulva. Mind tudjuk, hogy mi is eképpen jutottunk oda ahol vagyunk de sajnos démonként már nincs jogunk dönteni. Látom mindenki arcán a csöppnyi elszántságot, legalább erre az időre egy kicsit is de újra emberek lehetünk, vagy legalábbis úgy csinálhatunk. De nem érzünk, sem fizikailag sem lelkileg. Mert nincs lelkünk. Halhatatlanok vagyunk, de ki vágyna egy ilyen életre?

Hirtelen Szöul egyik üres utcáján találom magam ahol észrevétlenül fel tudok tűnni. Mellettem egy éppen záró üzlet hatalmas üvegablakában látom meg magam, jól nézek ki. A tükörképem szélesen mosolyog és talán büszke is. A zsebembe nyúlok és az apró cetlire pillantok ami akár egy bevásárló lista is lehetne ha az ember külső szemlélőként lát engem. Viszont közel sem az. A rajta lévő információkat gyorsan megjegyzem majd a kezemben összegyűrve lassan hamuvá válik amit az úton lévő frissen hullott hóra szórok.
Az út jobb oldalán nyitva van egy kávézó, pont ahogy azt elmondták és az üveglap mögött elvileg az a lány van akit keresek. Elégedetten szívok egyet a hűvös levegőből majd elindulok a kávé ház bejárata fele.
Az ajtó barátságosan csilingel ahogy betoppanok és a benti kellemes meleg mellé finom őrölt kávé és édes sütemény illata társul.Az addig egy asztalt törölgető lány most felém fordul és udvariasan meghajol majd én is hasonlóan teszek. Bár talán kicsit szétszórtnak és bizonytalannak tűnhetek pontosan figyelek mindenre és szerencsétlennek látszó lépteimmel csak az első benyomás hatásáért kell.
-Jó estét, a Sky hotelt keresem... de azt hiszem rossz címet adtak meg-mondom kicsit közelebb lépve hozzá és elővéve a telefonomat a megnyitott térképre mutatok-Esetleg tudna segíteni?-kérdezem egy ártatlan mosoly kíséretében. A lány mintha meg lenne lepve és amég a telefont nézi van időm leellenőrizni a ruhájába tűzött névtábláját. „Zhou Tzu Yu". Bingó.
-Oh, nem tévedt nagyon el. Igazából néhány perc sétára van innen a hotel-mondja, végig a készülék képernyőjét fürkészve. Az ujjával mutogat a kijelző fölött és eközben igyekszem összerakni a teljes képet róla. Másodéves az egyetemen, viszonylag csendes de jó szívű lány aki nem nyílik meg könnyen. Kiskorában elveszette az anyját és jelenleg a mindig elfoglalt apjával él. Filmbe illő drámai múlt. Tökéletes alap lesz nekem.
-Nagyon köszönöm-hajolok meg mikor befejezi és zsebre teszem a telefonomat -További jó munkát!-hajolok meg utoljára mielőtt kilépnék. Kinn sípolva fúj a szél magával hordozva pár jeges hópelyhet amik csíphetik az ember arcát, hogy tényleg semmi kedve ne legyen tovább kinn tartózkodni.Én is összehúzom magamon a kabátot és mintha vacognék, behúzom a nyakam és zsebembe csúsztatom a kezemet. Pontosan ismerem ezeket az utakat, bár nem tölthetek sok időt a Földön, a város ezen részeit tökéletesen ismerem. Még utoljára vetek egy pillantást a boltra és látom, hogy bentről a lány éppen engem néz majd mikor látja, hogy észrevettem lehajtja a fejét és valamit pötyögni kezd a pénztárgépbe.

 A hotelbe érve lehúzom a kabátom cipzárját és a portás pultjához megyek.

-Hé, Jisung. Mizújs?-kérdezem mire szinte halálra rémülten kap a szívéhez.

-Seongwoo... kell neked mindig váratlanul érkezni-mondja egy hangos sóhajjal, elnevetem magam és a márványkőből készült pultra könyökölök és úgy figyelem ahogy kapkodva pakolászik mappákat.

-A szokásos szobát-tartom elé a tenyerem-Őszintén remélem, hogy nem foglalt-csak megcsóválja a fejét és a kezembe nyomja a kártyát.

-Most elfoglalt vagyok, de majd beszélünk-mondja le sem véve a szemét a papírokról. Csak megrántom a vállam és a lifthez megyek.

„Ahogy azt kijelentem senki nem fog emlékezni rátok, mert csupán csak az én kegyelmemből kapjátok a testet ami nem érez sem fájdalmat sem örömöt.Egyetlen célotok a lélek megszerzése és a kilétetek titokbantartása."

A kanapéra vetem magam és kibámulok a szemben lévő hatalmas ablakomon ahonnan a  város fényei úgy tűnnek akár a nyári éjszakákon a csillagok. Lassan éjfél van és holnap rengeteg mindent el kell intéznem.Felállok és nyújtózok egyet amég a konyhába megyek. Minden tökéletesen be van rendezve nekem a következő hónapokra. Kiveszek egy doboz baracklevet a hűtőből és a szobámba megyek ahova már be van készítve a temérdek ruha és cipő. A földön sorakoznak a szükséges tankönyveim és egy iskolatáska meg egy tárca iratokkal és bankkártyával. Belenézek a pénztárcába és kiveszem belőle az igazolványomat, a rajta lévő képen én vagyok.
-Hah...-támaszkodom az íróasztalra-Elképesztő, hogy mikre képesek ezek-csóválom meg a fejem és beleiszom az üdítőbe majd hátradőlök az ágyamon.

Végre, újra élhetek kicsit.