Lélekrabló
Csillogó holdtölte
kristály vizén,
szerelmed öltem
türkiz színén.
Égető lángja
húsomba mar,
szivárvány árnya
mohón fal.
Eldöntöttem régen,
nem hagyom ezt,
elfeledem szépen,
ha ő is elereszt.
Hihetően hazug
és számomra igaz,
zárt kapuk mögött
nem lelek vígaszt.
Feledni akarlak,
de nem ereszt szemed,
gyógyír nélkül maradnak
a lélekmaró sebek.
Régen nem kellettél,
mégis zokog szívem,
távolba révedtél,
és elmentél, érzem.
Miért fáj mégis,
nem értem magam,
jobb lesz nekem is
elfeledni nyaram.
Ég veled, drága,
ne nézz vissza már,
lázas szívem árnya
megváltást hozz rám.
YOU ARE READING
Verseim
PoetryEredetileg egyesével terveztem feltenni a verseimet, de rájöttem, hogy akkor túl sok különálló "könyv" lenne, és a többit úgy nehéz kimazsolázni közüle. Azt a kettőt, amit már kiraktam nem fogom leszedni, viszont nem is fognak itt szerepelni. A vers...
