What If...?

Mi lett volna ha...?

     Mikor szeretünk valakit nem ismerünk határokat. Gondolom ezt már ezerszer hallottátok. Mint ahogy azt is, hogy a szerelem határtalan, vagy vak,vagy azt hogy "ha meglátod tudni fogod",esetleg az is a fületekbe jutott már, hogy melegség árasztja el a mellkasod és ha már itt tartunk elmaradhatatlanok azok a "mi lett volna ha...?" filozofálások. Én először 2018 nyarán éreztem ilyesmit...vagyis ennél sokkal többet.
     NYC,New York 2018.06.21
Az utolsó dobozt cipeltem fel a lépcsőn, berúgva az ajtót ledobtam a dobozt a konyhapult szigetre es kezembe véve egy palack vizet kibámultam a tetotol talpig ablakomon es belekortyoltam a vizembe. Azon elmélkedtem, hogy holnap mikor felébredek mar igazi New York-i leszek. De sajnos ennél tovabb nem jutottam mert az egyik lakotarsam(a hagsuly az egyiken van) felbeszakitott.
-Hé Brook! Level. Neked.-haladt el elottem Krish (nyugi...lány, a Krish a Kristhi-bol szarmaztatott). Szoval Krish az egyik lakotarsam a 4 uj kozul:Sel(Selena Chapplin),Anna(Anndorra Jones),Krish(Kristhi Charles Davis) es Lora (Lora Mindy Alex). Krish a kezembe nyomott egy viasszal pecsételt levelet en meg osszehuzott szemoldokkel kineztem egy pillanatra az ablakon hogy leellenőrizzem nem e mentem vissza 1900ba. Meglatva a jol elrejtett felhőkarcolókat(🤔) feleszméltem, hogy idoutazasrol szo sincs, igy gyorsan az asztalon levo eles ollohoz nyultam....(nos a kovetkezo esemenyek elott el kell mondanom hogy a kezem remegett az egesz napi cipekedéstől es eleg szerencsetlen pozicioban tartottam azt a boritekot)....tehat a kezemben tartva azt az ordog fajzat rozsdas ollot es egy pillanatra megalltam a tevekenysegembe es mintha tudtam volna hogy ez a level a vesztemet okozhatja raneztem a kispocokre az ollo vegen, de nem vagyok es soha nem is voltam jós, igy , mint minden tudatlan ember elkezdtem vagni a boritekot de a remego kezemben nem talalt tul jo otthonra es egy nagy vagasra keszulve erosen osszezartam az ollo pengeit. Csakhogy nem a papirt vagtam el hanem a csuglom ereit. Igen...ez ongyilkossagnak latszodhat, de ha ismernel tudnad, hogy ennyire messzire nem mennék...vegulis ki menne, ha epp most koltozott volna NYC-be?? Na mind1...visszazerve a tragediamra nem sokra emlekszem csak hogy hirtelen kiesett a level es az ollo a kezembol es a csuklomhoz haptam amibol omlott a ver. A lakotarsaim odaugrottak hozzam es sikoltozva felkapartak a padlorol mert akkor mar annyi ver vesztettem hogy az ájulás kozepen voltam. Masra mar nem igazan emlekszem csak arra, hogy a taxiban uvoltoznek, hogy menjunk mar es hogy a korhazban a nővér a fulembe sugja "mi adunk neked vért de a tobbi rajtad mulik". Nem ertettem de valoszinu valamit jol csinaltam mert masnap felebredtem. Felebredtem es korul neztem. Elmenoriztem, hogy megis hol es kikkel vagyok. Eleg homalyosan, de lattam, hogy a fotelekben ott alszik Krish, Sel, Anna es Dora is. A tavany kisse megmosolyogtatott ugyanis baromi jol esett hogy az alig 24 oraja megismert lanyok az egesz ejszakat velem toltik a korhazban. Ahogy tovabb haladt a tekintetem a kint alvo/ulo/varo embereket megvizslatva lattam egy idos part egymas vallara hajta a fejuket, egy kislanyt az anyukaja oleben es egy mycival a kezeben, ahogy neztem oket eszre vettem egy fiut. Korombeli lehetett. Raneztem es csak neztem ot. Idegesnek latszott, jart a laba lehajtotta a fejet es gondterhelten megvakarta a tarkojat. Majd felnezett...egyenesen ram. A szemembe melyen belenezett egy pillanatra en pedig abban a pillanatban elkaptam rola a tekintetemet. Hirtelen ugy ereztem magam, mint egy kislany es a plafont keztem bamulni. Egy kis ido utan megprobaltam a fejemet mozdulatlanul hagyva oda-oda pillantgatni es lattam,hogy mosolyog. Egyszer csak elindult a szobam fele. "Most mit akar? Ez most hozzam jon? Vajon ismerem? Jesdzus de jol nez ki en meg mint egy defektes itt vagyok nyilt erekkel!?! Baszki!!!"-gondoltam magamban.
-Szia-kopogott be az ajto felfan.
-Szia-toltam fel magam az agyrol hogy ulhessek es a szemebe tudjak nezni.
-Bejohetek?-kerdeztem az ajtoban allva.
-Persze...khm...csak nyugodtan.-mondtam zavartan es tenyleg olyan voltam, mint egy kislany.
-Szoval...-ult le az agyam melme-miert vagy bent?
-Hat...-mutattam a kezemre-...baleset.
-Ahh ertem-vette a kezebe a kezem-ezek a hegek is balesetek voltak?-mutatott a faslim felett levo osszefort de mulni nem akaro emlekeztetokre amik nem hagyjak elfelejtenem a tinédzser koromat.
-Azok nem eppen mondhatok...-kezdtem de nem hagyta, hogy befejezzem.
-Nyugi nem kell elmondanod en nem itellek el azert tetted mert akkor igy lattad jonak, nem?-azta...ez a srac basszus jol latja a vilagot...megert emgem.
-De-valaszoltam teljesen biztosan abba, hogy nem lovok melle.
-He figyelj nem unatkozol? Elmehetnenk valhova ha akarsz.
-Jo-vagtam ra kis hezitalas utan-Es mire gondoltal? Hova menjunk?
-Tudok egy helyet-mosolyodott el es felpattanva a kezet nyujtotta-Holgyem.
-Uram-tettem a kezem a kezebe.