Diáknapló

Ingyenélő

Egyszer mikor az Eged hegyre másztam fel,igen érdekes szituációba keveredtem...
Félreértés ne essék,nem vagyok nagy hegyre mászó és a hegynek az utait is csak annyira kell függőlegesnek elképzelni mint a részeget a padon. Úgy elvileg függőlegesen áll de gyakorlatilag félig meddig vízszintes.
Nos a témára visszatérve,senki nem találná ki mit találtam a hegy tetején.
Egy ejtőernyőst(sok van arra,szép a táj és kedvelt helyük ha jó a szél).
Az érdekes ebben az,hogy éppen összegubancolódott az ernyője és nem tudta megkezdeni a repülést.
Ott bontogatta a szárnyait,hát kevés sikerrel. Mit tenne ilyenkor egy ember? Leülne a legközelebbi padra és végignézné a tájat,majd tovább menne. Noss én kicsit másképp cselekedtem. Lehet mondani,hogy aggattam vagy nem,de én odamentem és segítettem az úriembernek. Tetteinket siker koronázta mivel repülésre kész lett az ernyő. És itt jön a csavar: az illetőnek volt/van egy fia aki szívesen odaült hátulra mivel egy páros cuccról beszélünk. De a fiának meg nem volt alkalmas most és nem tudott repülni. Erre azt mondta az úr,hogy:
-neme lenne neked kedved egyet ernyőzni?
-Hogy ne lenne-kapta válaszul tőlem.
Lehet mondani,hogy hol van az óvatosság és miért megyek el egy idegennel repülni,miért bízom rá az életem?
Hát én bízom az emberekben és elég kommunikatív személyiség vagyok.
Viszont,mikor megkezdtük a repülést,hát azt hiszem életem legjobb érzése az volt. Az,hogy repülök. A szabadság,a felemeltség,a lazaság,a selytelmes es mégis tiszta félelem... na és persze az adrenalin....
De félúton némi nehézségekbe ütköztünk mivel egy aprócskát összegubancolódott az ernyőnk....
Nos szerencsére mint akkor kiderült,egyikünk se egy stresszelős személyiség.
Én úgy voltam vele,hogy megpróbáljuk kioldani a köteleket és ha meghalok akkor úgy is mindegy mert legalább lesz egy-két nyugodt napom. Viszoont a társam frappáns és gyakorlatilag tapasztalt módon ügyesen kioldotta pár mozdulattal a köteleket. Érdekelne,hogy honnan szerezte a tapasztalatot de ez mellékes most. Szóval úgy többé-kevésbé sikerrel landoltunk és egy pacsi után egy teával koronáztuk a napot a városban.
Szóval a történet lényege,hogy a segítség és főképp a kommunikáció rengeteg emberi előnyhöz juttathat. Példának okáért egy ingyen repüléshez.