Alex/Victor oneshot. Habár őszintén nem igazán látok benne potenciált, de azért jó volt eljátszadozni a shipelés gondolatával. A szösszenet anonim kérésre készült.
Alex összefoglalja a pontokat, amiket nem akart idő közben észrevenni:
●Ne vedd a szívedre, hogy nem kedvellek.
Amikor először látta, csak harmad éves volt. Bejött a bátyával egy anatómia órára. Arra hajtott, hogy jövőre ő is demonstrátorkodjon, s kicsit bele kell tanuljon a dolgokba. A hulla mellett már egy másik fiú is állt, szintén negyedéves, ahogyan Septimiu. Első látásra is levonta a következtetést, hogy ők ketten jól ismerik egymást.
Viktor átlagos volt, ám kiemelkedően jó humorral. Nem csodálta már Septimiu miért kedvelte ennyire. A kis székely akcentusával egészen felemelő volt a hangját hallani. De nem volt tőle elvarázsolva. Alex nem nevetett a viccein, csak a maga gúnyos mosolyával. Amikor a tekintetük találkozott semmi sem történt. Az idősebb fiú inkább lenézte Alex-et. Viktor nem kedvelte, ez nyilvánvaló volt. De nem is tudta ez jobban hidegen hagyni.
●Ne vedd a szívedre, hogy ő rá mosolygok.
Viktornak megnyerő mosolya volt. Nem volt csoda, hogy mindig hozza mentek kérdezni a kis első évesek. Ugyanakkor rájött, hogy ez azzal jár, hogy nem lesz örökké, más szavaival élve "szabad préda".
Rájött, hogy Viktor olyan mint egy jó bor. Idővel válik értékessé és élvezhetővé. A barátságuk szinte egy évig ért, míg azt kijelentethette, hogy ott vannak egymásnak. Ismerve most már szinte teljesen Viktor belső világát nem csodálkozott, amikor látta, hogy egy szőke lányka felé kacsintgatott. Esetei az ártatlan lányok. És ennek nem tudott ellenállni.
●Ne vedd a szívedre, hogy mással költözöm össze.
Összeköltözött a barátnőjével. Alex megvonta a vállát, mit bánja ő? A dologban inkább az volt a baj, hogy tudta, hogy Viktor jó mélyre beleesett a szerelem csapdájában. Nem látta még ennyire szerelmesnek és sejtette, hogy ez nem múlandó fellángolás. A barátnője aranyos volt. Ez is zavarta. Ha egy könnyű nő lett volna, kevésbé zavarta volna. De a lány rendes volt, azt leszámítva, hogy Alex szerint nem kicsit idegesítő.
Kevesebbet beszéltek, chaten nagyon ritkán, néha órán is csak egy-egy elejtett szó volt az egész. Alex hiányolta a barátságuk. Viktor azt hajtogatta, hogyha bejön neki az állásinterjú, akkor Budapesten köt ki, ott fogja végezni a rezidensi éveket. Erre alig tudott mit felelni és ketten magukban annyiban hagyták. Alex azt gondolta nem elég érett ehhez, neki még van ideje ilyesmin gondolkodni. De abba bele sem mert gondolni, hogy egyszer a barátja felül a buszra és nem jön vissza többet.
A másik fiú nevető barna szemeibe nézett. Megrázta a fejét.
Szürreális kép volt. Hiszen Viktor itt van.
Még.
●Ne vedd a szívedre, hogy elhagytalak.
Úgy érezte, hogy elhagyta őket. A kis első évesek is folyton róla kérdeztek az elején. Mert valójában, Viktor egyszer csak nem jött, minden szó nélkül maga mögött hagyta az egyetemet és a társaságot, amitől annyit kapott. Alex még csak fel sem tudott róni semmit sem neki. Hiszen Viktor megfogta az isten lábát, nem sokaknak esett volna az ölébe ilyen lehetőség.
Alex nem tudott magán kiigazodni, nem találta a helyét mióta Viktor elment. Az anatómia órákon ő lett a rangidős demostrátor, a nyakára szakadt még egy kezdő demonstrátor, aki tétova és bele kell tanuljon a boncolás rejtelmeibe. Rá nem tudta bízni a munka javát. De hiányzott neki Viktor segítő keze. Sóhajtott és próbálta leküzdeni a hetek óta tartó fanyar, rossz kedvét.
Tudta, hogy amit érez túl kevés a szerelemhez, de valamivel több a barátságnál.
●Ne vedd a szívedre, hogy elvesztettelek, mert nem a te hibád.
Már nem beszéltek.
Már nem vette a szívére.
