[Basically Viktor and Alex hook up]
Nem is tudom, hogyan kötöttem ott ki a karjaiban. Csak azt tudom, hogy karon ragadott és a tomboló tömegből egy csendesebb helyre támolyogtunk. Mindkettőnkben volt egy löket alkohol, beszélgetni kezdtünk, ő, ahogyan mindig is, kedvesen mosolygott. Én még messze nem küzdöttem le a kezdetleges ellenségességem, de az alkohol elfeledtette velem, hogy ellenfelem is lehet a demonstrátori pozicióra. Most más poziciókon járt az agyam. Az arca vörössége azt mutatta, be van csiccsentve. Egek, Septimiu, miért nincs itt, hogy széthúzzon minket? Oldalra döntöttem a fejem és valami a véremben, valamifelelőtlen és vakmerő előre tolt felé. Aztán már minden ment magától, a teste vonzza az enyém. Előtte kicsit egymáshoz simultunk, mielőtt mégmegcsókoltam volna. A kezem a nyaka köré fontam és éreztem, hogy felhagy a habozással és az ajkai részeg tétovasága ellenére is lelkesen ostromolják az enyémet. A kezem a mellkasán nyugodott, a kezeit a derekamról éreztem lecsúszni.
Megszakítottam a csókot és farkas szemet néztem vele. Hát nincs ennek a fiúnak barátnője? Miért nem vállalja fel, ha igen és töri végleg össze a szívem? Viktor éjszaka szemei vadul néztek rám, sűrűn pislogott és akkor jöttem csak rá kettőnk közül én vagyok a józanabb. Részegebb volt nálam, és ekkor fordult meg a fejemben, hogy éppen ezért kellene tovább vinni az egészet.
Viktor lehajtotta a fejét és megcsókolt, most már merészebb volt mind az ajka, mind a kezei. Nem éreztem még ennyire könnyű vérűnek magam, amit teszek ellent mond az elveimnek és éppen ezért hajt mind csak előre, hogy gyerünk... tegyem csak meg.Mi lesz, ha igen?
Húztunk fel még pár italt. Részegek voltunk, most már mindketten. És nagyon mások. Nem beszéltünk az anatómia nyelvén és eltörlődtek más féle határok is... Más körökben mozogtunk és az ismeretségeink is különböztek, az egyetem és a közös órák kötöttek össze.
Ő egy király volt (egy a sok egyetemi király közül persze) egy mosolygós király. Megnyerő. Tényleg kedves arca és szép mosolya volt és ezt jobban is ki tudta volna használni. Volt benne valami emberi jóság. Éppen ezért, kevésbé néztem le, mint a többieket, de az túlzás, hogy tiszteltem. A barátait megvetettem, de rá csak keserű iróniával gondoltam. Viktor és én mások vagyunk. Még a neve is olyan, mint egy királynak. Ugyan tisztában vagyok azzal, a királyok csak addig azok, amíg annak tartjuk őket. Ma este belementem abba, hogy ő királyom legyen. Még a neve is királyhoz illő... Ám egy királynak két dologra van szüksége: alatvalókra (az van ám bőven) és egy királynőre az ágyban. Úgy tudom, van barátnője, ám ez nem akadályozta meg, hogy ne csókoljon vissza. Egy pillanatig azon gondolkodtam, talán összetévesztett a barátnőjével, ám képtelenség lenne. Ha így lenen soha nem volt ennyire édes a tévedés.
A klub peremén álltunk, táncoló és mozgoló emberek lökdöstek minket ide-oda, a csókolózás egyre kényelmetlenebb lett. Karon ragadtam a fiút és a helység szélére húztam, ott folytattuk. Nem habozott lecsapni rám. Nagy volt a pillanat heve, de egész végig tudatában voltam az eseményeknek, s annak, hogy mennyire összeolvadni látszik a testünk. Az ajkát mardostam, ő még erősebben magához szorított a falnál. Egy kicsivel voltam én magasabb nála, a testem teljesen elfedte az övét. A türelmem kezdtem veszteni, a kezeiben olvadtam szét. Újra félrehúztam és a szemébe néztem. Mindketten akartuk. Ám én nem tudom, hogy miért akartam őt. Nem szerettem, de mégis, annyira csókolózni akartam vele egy sötét szobában.
- Szép a hajad. - mondta a bódult énem.
Viktor nevetett, még a nevetése is túl megnyerő. A hajába túrt, a göndör barna fürtök az ujjai között siklottak. Szinte irigyeltem a haját, kevés fiút láttam, akinek ilyen áldott szép haja van, mint neki. Illene a korona a fejére. Amikor kurzuson mögötte ültem többször is belegondoltam abba milyen jó lenne megérinteni. Elmosolyodott, az ajkainak ez volt a természetes mozgása. A kezeit a testem mellé tette a fal mellé, de attól még közel hajolt.
