Haldokló vagyok

1

Kedves Naplóm!
2018.02.17.
9:30
Ma fel keltem és anyu le hívott a nappaliba, hogy el beszélgessen velem, mivel ma át kerülök egy másik terápiás csoportba.
-Kicsim tudom, hogy nehéz lesz, de kell az új környezet. Jót fog tenni a változás.
- Egy haldoklónak, már nem mindegy?
-Ne mondj ilyet, gyógyítható vagy.
Láttam, hogy közel van az ideg össze roppanáshoz. Tehát, abba hagytam a szánalmas viselkedést.
Nem akarom bántani, mivel neki csak én vagyok, és nekem sincs más.
Nem akarom, azt, hogy végig nézze azt, ahogy a sírásók betemetik a síromat.
Nem akarom, hogy sírjon a halálom miatt.
Tudom, hogy tönkre ment, hiába mutatja az erős és független anyukát.
Már kezdi feladni ő is ezt a harcot.

10:05

Most indulunk, ha jól emlékszem ez a csoport Budapesten van, Tündérhegy a neve.
Itt pszichoterápiás* kezelések vannak, kis és nagy csoportban.
Én az egyik kis csoporthoz kerülök, ha minden igaz. Kicsit félek.
Nem szeretek magamról mesélni idegeneknek.
Kiöntöm a lelkem idegeneknek, de nem lesz jobb, mert folyamatosan eszembe jut az, hogy mennyire szerencsétlen vagyok.
Egy ember a saját haláláról beszél, az miért egészséges?
Miért segítene ez bárkinek is?

10:25
Megérkeztünk.
Egész szép hely, kicsit tényleg olyan, mint egy tündérhegy. Hatalmas elő kertje van, tele virágokkal és állat formájú bokrokkal, néhányat már fel sem lehet ismerni, igazság szerint, olyanok, mint én, vagy, mint a betegségem ha nem vigyázunk vele elhatalmasodhat és teljesen megváltoztathatja a külsőmet, közben a lelkemet is megeszi.
Tetszik az épület is, kicsit retro hatása van.
De, igényes.
A recepcióhoz megyünk, érdeklődni.
Eligazítást kaptunk, 3.emelet 2.ajtó.
Lifttel megyünk fel, mivel én nem lépcsőzhetek fel 3 emeletet, nagyon leterhelne.
A falakon mindenhol művészi festmények, képek, láthatóak.
Nem hinném, hogy eredetiek, mert az nagyon drága lenne egy állami támogatott intézménynek.
Kopogunk, és egy öreg bácsi nyit ajtót.
-Köszöntelek, ifjú barátom, aki azért tévedt ide, hogy Isten segítségével meggyógyulhasson.-elég drámai fogadtatás, de sebaj, eddig csak kicsit furcsa.
- Jó napot!-nyögtem ki ezt az egyetlen köszönési formát, amely először az eszembe jutott ezután a monológ után.
Anyuhoz fordulok és suttogva mormolom neki.
-Anyu, most már elmehetsz, menni fog, majd hívlak, hogy mikor jöhetsz értem, rendben?
Anyu, csak bólintott és megpuszilta a homlokom.
-Szeretlek.
-Én is szeretlek.
Ekkor elhagyta az épületet.
Én pedig be merészkedtem hogy is mondjam, a gyógyulás termébe.

-Kérlek, foglalj helyet, mutatkozz be és mesélj magadról.
Szólt hozzám az öreg bácsi, kedvesen, mire én csak engedelmesen le ültem és kezdtem bele a már jól be tanult szövegembe.
- Fábián Elizabeth vagyok, 16 éves és akud mieloid leukémiám van, kicsit zsémbes a kis bestia, de ha minden jól megy, akkor meggyógyulok. Lassan másfél éve, hogy észre vettük, egy átlagos kivizsgálás során.
Szerencsés vagyok,hogy időben kiderült.
Magántanulóként az életem egész monoton és néha már szinte unalmas is, már régebben is jártam csoport terápiás kezelésekre, csak anyu szerint kell a környezet változás. Én meg nem szeretném elszomorítani, tehát bele mentem. Ennyit én is megtehetek érte.
Nekem csak ő van.
Kicsit bekönnyeztem, de már a rutin bennem van, hogy mivel tudom megakadályozni a bennem rejlő Cunamit.
Minden szempár figyelt, és jó érzés volt.
-Most tegyetek fel kérdéseket Elizabethhez.
Kérlelte az osztályt,János bá.

A sarokból megszólalt egy fiú.
- Miért vagy ennyire biztos abban, hogy meggyógyulhatsz?
Kicsit lesokkolódtam. De próbáltam racionális választ adni.
- Szeretném el hinni, hogy az, ami a fejemben van, az létezik, ha azt mondom, hogy meg fogok gyógyulni, akkor a testem hallgatni fog az agyamra, ez olyan, mintha az agyam lenne a testem terrorban tartásáért felelős gyilkos.
Mikor az agyam azt mondja majd a testemnek, hogy 'elég, végezzetek vele'
Akkor lesz vége, ameddig bízom magamban, addig élek. Remélem kielégítő választ kaptál.
12:05
Ekkor megszólalt a csengő, el mondtunk közösen egy imát..
Mindenki mehetett a saját útjára.
Én máris hívtam anyut,aki csak 30 perc után ért a helyszínre.
Elvitt ebédelni,beszélgettünk, el meséltem neki mindent.
Majd elindultunk haza felé.

/szakmai kifejezések, szavak értelmezése/
: pszichoterápia gyógymód a lelki problémák, magatartászavarok kezelésében és gyógyításában. „Lélekgyógyászat”, mely kölcsönhatást (interakciót) alakít.