Haldokló vagyok

2,5

19:00
Most indulunk.
Nagyon izgulok, anyuval énekelgetünk az autóban. Jól érezzük magunkat,elfáradtam, érzem, hogy folyik az orrom, ki fújom, de nem azt látom, amire számítottam vérzek, az orromból és a számból is folyik, ekkor el sötétedik minden.
Mi történik?
Anyut hallom, ahogy ordibál és sebesen dudál az autópályán.
Azt mondja, hogy tartsak ki, de nem tudok reagálni, csak hallok.
Elálujtam.
Az autó hátsó ülésén minden tiszta vér.
Anyu ki kap az autóból és rohan velem. Érzem a szellőt.
Nagyjából negyed óra múlva hallok másokat is, ahogy beszélgetnek.
Egy hordágyon fekszem, és a lámpák fényei játszanak a plafonon.
Hófehér minden, és orvosi szag van.
Görcsbe rá dúlt a gyomrom.
Csak fekszem, és érzem, nincs tovább.
Szerintem meg fogok halni.

Jó volt a földi élet, de ennyi volt, eddig tartott számomra. A daganatos betegségek a legveszélyesebbek és a legkegyetlenebbek.

Hallom a sírást, a fájdalmát érzem és a bocsánatát kérem, azért, amiért itt hagytam. Köszönöm neki a kitartó szeretetet és odaadást.
Szeretlek anya.

Ahogy a lelkem és a testem szét válnak boldogságot tapasztalok, itt belül, a lelkemben.
Eufória és extázis,mámorító az érzés.

Már nem hallok semmit sem, csak fentről szemlélem.
Tudtam,hogy az elvesztésem nehéz lesz, tudtam, hogy nincs sok hátra.
De, szeretnék még élni..
Nem hagyhatom anyut egyedül, bele halna, és Áront sem hagyhatom annyiban, szerelmes akarok lenni.

Ekkor megszólal az ébresztőm.
Reggel 7 óra van.
Könnyes szemekkel ébredek fel, és nagyon hálás vagyok azért, hogy csak egy álom volt.
Gyorsan lerohanok anyuhoz, puszit nyomok az arcára és hosszasan ölelem.
Nincs is jobb érzés ennél.