Dél volt,már megkellett volna érkezniük, nem szoktak ennyit késni.Remélem nem lett baja az apauramnak.Már megvolt a reggeli feltöltés is, ő nem lett feltöltve, szerintem már lemerült.De lehet, hogy az űrhajóban van feltöltőbázis.De nem biztos, jaj inkább lemegyek az űrtérre.Gyorsan beugrottam a tisztítókabinba és új borítót vettem magamra, majd elindultam.
Sokan álltak ott mellettem várva az apa- vagy férjurukra.Egyszer csak zajt hallottam, beindítottam a rugóslábaimat és kilőttem magam, ahogyan szálltam felfele. észrevettem a közeledő űrhajót, jönnek, jönnek!
Kinyílt az ajtaja és sorban jöttek ki belőle az acélborítóba öltöztetett robotok, kerestem köztük az én apauramat, de sajnos nem tudtam megkülönböztetni őket egymástól, mert a fejük el volt takarva.
Mikor mind lejöttek egy hosszú sorba álltak és levették fejvédőjüket.Gyorsan odaszaladtam apauramhoz és köszöntöttem a betanult szöveggel:
-Üdvözletem apauram!
-Üdvözöllek utód!-mondta monoton hangon.Ám ekkor észrevettem,hogy egyik karját súlyosan öszetörte és másik kezében hozta a még ép alkatrészeket,amik megmaradtak.
Mivel nem szabadott kérdeznem róla ezért inkább csak ennyit mondtam:
-Jöjj velem a lakóházunkba.
-Jövök!-felelte a kívülről fújt választ.
Otthon anyaasszonyom éppen tisztította a lakóházunkat:
-Üdvözletem!Menjetek a délutáni feltöltésetekre!-szólt mereven.
Mi elmentünk és feltöltődtünk.
Visszaérve leültünk a puha pihenődeszkára és beszélgetni kezdtünk.
-Nem hagyhattad volna el a lakóházat délidőben!-mondta nekem címezve az anyaasszonyom.
-Bocsáss meg amiért megszegtem egy szabályt!-mondtam rekedtesen.
-Bocsánatkérés elfogadva!Férjuram menj el a gyógyító bázisra,ott megjavítanak!
-Indulok!-szólt és felállt a deszkáról,majd elhagyta a lakóházunkat.
Asszonyanyámmal folytattuk a tisztítást,beállítottam magamon a tisztító üzemmódot 6-os fokozatra.
Kész lettünk, rendben volt!
Én kiültem a fényadó párkányára és figyeltem a többi robotot.Mindenki egyforma volt,mindent ugyanúgy csináltak senki sem különbözött közülük.Miért?Engedélyt kértem anyaasszonyomtól és kimentem az utcára, kerestem a velem egy korúakat, onnan tudom, hogy hány éves valaki, hogy annyi piros karika van az oldalán (az enyémen 13 karika van), a nemét pedig a koponyáján levő kék vagy piros fény van.Találtam is egy velem egy korú és nemű robotot.
-Üdvözletem, jössz velem?
-Jövök!-felelte.
A kőpályára mentünk és ott labdázni kezdtünk még pár nagyob robottal.
Nagyon jó volt sokat játszodtunk, valami fura dolog kezdett motoszkálni bennem, valami különös dolog,olyan amit még sosem tapasztaltam,bizsergető, jó dolog.Nem tudom megfogalmazni,hogy micsoda...
De nem tudtam sokat kattogni rajta,mert eltalált a labda.
Ösztönösen vissza dobtam és folytattam a játékot.Elfeledtem a különös dolgot.Kezdett sötétebb lenni én hazafele indultam, amikor megláttam egy kék fényű robotot, aki valami csodaszépet varázsolt egy fehér felületre, egy kis ideig egy bokor mögül figyeltem, de aztán észrevett:
-Mit csinálsz itt?Menj haza még bajod esik!
-Haza?Az hol van?-kérdeztem.
-Ahol laksz!-mondta furán.
-Hol?Ahol szülőegyedeim?
-Igen ott,na de menj már!-mondta parancsolóan.
-De hát neked még csak 14 karikád van...nincs jogodban parancsolni nekem!-mondtam ökölbe szorított kézzel.
-Akkor ne menj!-felelte, és valami különöset csinált...ilyen hangja volt:hahaha.
-Mit csináltál?-kérdeztem érdeklődve.
-Nevettem.
Nevetett...ez mit jelent?
-Miért nevettél?
-Mert vicces vagy!-nevetett újra.
Milyen az a vicces?Jahj...Még egy darabig beszélgettünk, de aztán eszembe jutott, hogy észrevehetnek az őrök, hiszen tilos ilyenkor kint lenni.
-Én most a lakóházamba megyek-mondtam, majd halkan hozzátettem-haza.
