A szomszédos utcában eszmélek magamra. 1944 nyarát írjuk, 2.vh ideje. Az utca tele van náci katonákkal. A tízemeletesek között tankok, teherautók, katonák. Átsétálok az út másik oldalára egy buszmegállóba, ahol csont és bőrre fogyott gyerekek állnak. Az egyik kisfiút megragadja egy részeg náci katona, és mielőtt meg tudná ütni, én hirtelen felkapom a gyereket, és a többi apró népre nézve, azt mondom nekik:- most játszuk azt,hogy futunk.
És elkezdek szaladni karomban a pici fiúval , egynek fogom a kezét, többi fut utánam. Egészen a Vasgyárig szaladunk le. Ott egy ősrégi, vörösesbarna, téglaépítésű, szebb napokon iskolaként funcionaló épületben rejtőzünk el. Bent nők bújkálnak.
Biztonságunk nem sokáig tart, a náci katonák berontanak az épületbe. Félelmükben a nők és a gyerekek a legfelső emeletre szaladnak fel. Egy nőt azonban elkapnak a férfiak. Az aula közepén egy székre ültetik, megkötözik és leborotválják a haját.... mindenki tudja most mi következik...... és felébredek.
DU LIEST GERADE
Másik élet
KurzgeschichtenAz álmaim történetei, amik a felébredés pillanatáig valóságnak tűnek.
