75

16 2 0
                                    

-Úton üdítőzni-
*az autóban ül 4 barátnőjével ((Hanna, Anna, Rebeka, Larisa))*

Anna: „De most hova is megyünk pontosan?”

Hanna: „Tudod itt mindjárt lesz egy kanyar és ott lefordulunk és ott is leszünk...”

Anna: „Na jó de hol?”

Hanna: „Tudod oda megyünk ahol Emi nénivel ((volt alsós osztályfőnök)) voltunk bográcsozni...”

Én: „Hol voltunk mi bográcsozni?!”

Hanna: „Tudod itt a pusztán. Ahol bográcsoztunk meg a fiúk fociztak meg szám-háborúztunk...”

Én: „De a pusztán hogyan lehet szám-háborúzni?! Ott nem tudsz játszani...max ha strucc vagy és beásod a fejed a földbe...”

Hanna: „De ott voltak a fiúk is és ott fociztak vagy mit játszottak már...”

Én: „Mi?! Én ilyenre nem emlékszem...”

Hanna: „De tudod, volt ott állatsimogató is...”

Én: „Mikor?!”

Rebeka: „Jaj, már meg van! Tudom...”

*Anna és én összenézünk*

Én: „Neked van valami fogalmad?”

Anna: „Nem...”

*az elkövetkezendő percekben Hanna és Rebeka próbálja elmagyarázni nekünk, hogy hova is megyünk*

Hanna: „Ja nem is pusztán voltunk...”

Én: „Hát na azért...pusztán nem lehet szám-háborút játszani...”

*megérkezünk a célhoz*

*kiszállunk a kocsiból*

Én: „Ha azt mondjátok, hogy Póstelekre jövünk, akkor már tudom, hogy miről beszéltél...”

Hanna: „ Jól van, de nem jutott eszembe a neve...”

*mindenki nevet, mint az őrült*

Szóval körülbelül egy 10 percen keresztül azon voltak a többiek, hogy elmagyarázzák nekünk azt, hogy Póstelekre megyünk...😂
((van itt ész))

Az agyam szüleményeiWhere stories live. Discover now