Tough, Like You

♀1. ♀

A sötétség gyermeke nem? Hívtak engem már mindennek. Nem mintha magamra venném őket, hiszem nem én választottam ezt a sorsot, ugye? Senki se dönti el hol vagy éppen mikor szülessen meg. Még mindig abban a teóriában hiszek, hogy engem csak rossz mappába másoltak, vagy csak egy véletlen ctrl v? Áh nem is nagyon érdekel, az a lényeg, hogy most ebben a pillanatban nem vagyok abban a porfészekben amit otthonomnak hívok. Mit vártam? Azért a lakbérért nem is kell alváson kívül másra használni azt a helyet. Egyébként is, egész életemet szinte az utcán töltöm, én választottam ezt az életmódot, mint egy ragadozó... Ember miket hadoválok itt a fejemben, mint valami rossz monológ egy hülye semmi történetalapú, olcsó a média által túlnyomott sorozatban. De ha jobban végig gondolom, ha egy ilyen sorozat főszereplője lennék akkor lenne egy csomó kis 11 évesből álló rajongótáborom. Rajongótábor? Inkább egy kibaszott hadsereg. Az most tényleg jól jönne, akkor aztán igazán én lennék az éjszaka királynője, nem? Mindenki a lábaim előtt heverne, legalább is valami olyasmi. Bár nem mintha ez motivált volna ahhoz, hogy azzá váljak aki ma vagyok. Néha végig gondolom, hogy az vagyok-e aki akartam lenni? Mármint soha nem gondoltam volna, hogy 17 évesen az utcákat fogom járni. De legalább nem úgy mint egy díszpicsa, vagy mint egy olcsó prosti. Tőlem félnek az emberek, legalább is a nagy részük. Gondolom én... Biztos csak azért, mert nem látják a cuki édi-bédi pici pofimat ahogy a bátyám szokta mondani. Ő is itt hagyott, nem foglalkozik velem. Bezzeg amikor anyuék örökségéről van szó egyből a seggemben lófrál. Chh... milyen szánalmas és akkor kettőnk közül ő számít felnőttnek. Már csak az kéne, hogy ő is megtudja milyen életmódot folytatok. Visszakerülnék az intézetbe vagy még rosszabb, megint kapnék valami pénzhajház nevelő "szülőknek" csúfolt élőlényeket a nyakamra. Hogy a fenébe tudnám így folytatni ezt az egészet? Bár elképzelhető, hogy nem sokáig bírnának egy ilyen neveletlen szarossal mint én.

Mi tart ennyi ideig ezeknek? Azt beszéltük, hogy fél tizenkettő pontosan. Se több, se kevesebb egy perccel sem. Mindig ezt csinálják, megértem én, hogy még nem vagyok olyan régóta a "szakmában" és hasonlók, de azért nem kéne ennyire tiszteletlenül viselkedni velem. Kiélvezem addig az éjszaka fényeit, hiszen nem gyakran figyelek ilyen részletekre máskor és innen a hídról rálátok az egész városra. Az autók zaja, a minden tizedik percben megszólaló sziréna, hol a rendőrség, hol pedig a mentő. Ilyen lenne az a nagyvárosi élet amiről mindig is álmodtam? Végig kell gondolni viszont, hogy nem a legszebb környékeken sétálgatok én sem. Blackwater peremvárosa a nappali fényben barátságos és kedves kis helynek tűnhet, de amint egyszer lemegy a nap, előkerül mindenféle ember, esetenként olyan fiatal "bajkeverő" mint én. Bajkeverő hmm? Így hívnak minket az itt élő emberek... bajkeverők.

Hallottam az erőteljes lépéseket mögöttem, egyből megragadtam a szöges baseball ütőm és csak vártam. Vártam, hogy rám támadjanak. Enyhén görcsös kézzel megemeltem az egyébként sportolásra kifejlesztett eszközt és a vállaimra helyeztem.
-Jade. - mondta egy határozott hang.
-Höh. Csak, hogy itt vagytok, azért nem kellemes egyedül lenni ilyen fiatal lányként a sötét utcán. -szóltam, miközben egy önelégült mosoly kúszott a hidegtől száraz ajkaimra.
-Hagyd már magad vascsajszikám, megszoktad már te ezt mint egy antiszoc az egyedüllétet.-mondta Quinn miközben megszorította az alkarom és a másik kezében lévő vadászkést a zsebébe rejtette.
-Nincs itt Greg? Megígérte, hogy nekem adja régi kését.
-Azt mondta, hogy ma késni fog, akadt egy kis dolga... - Quinn vállait megvonva elfordult előlem és elindult várva, hogy követni fogom, de így is tettem.

Nem a legszebb hely a törzshelyünk mit ne mondjak. Egy lepukkant kis ház a város legszélén. De nem panaszkodhatunk, ingyen volt. A vasbetétes cipők kopogása a némely helyen töredezett csempén visszahozza a régi emlékeket amikor még új volt ez az érzés. Az érzés, hogy önállónak érzem magam és a többiekre tudok csak támaszkodni. A hideg szobában az egyetlen kis hősugárzó adott valami meleget ebben a tavaszias időben. A lebuj otthonosságáról nem kell beszélni, ahhoz képest eléggé jó érzés ránézni a sok zenekaros poszterre amit a falakra ragasztottunk, meg persze a kis doboz tv.

-Mi a mai program? - kérdeztem miközben besétáltam a konyhába, egy sört előkapva a hűtőből.
-Nos az attól függ- nyögte ki Quinn ahogyan levetődött az évek óta meg nem tisztított kanapéra.
-Mitől?
-Hogy Greg-nek, hogy alakultak a dolgai... -majd meghúzta a kezében lévő üveget.
-Na jó. Elég a picsáskodásból, mi a szar folyik itt? Engem miért nem avattatok be? Hmm? Nem értem miért kell engem lenézni mert én vagyok a legfiatalabb.
-Hékás, nyugi van csajszikám, én csak két évvel vagyok idősebb nálad. Greg döntött úgy, hogy inkább téged kihagyunk a mostani bulinkból. Majd beavat téged is ha eljön az ideje. Emlékszem még arra az egy alkalomra. Azóta Greg jobban félt téged. Mégiscsak te vagy az újonc kölyök.-röhögte el magát miközben lehajtva a kapucnimat megborzolta a hajam. Mint ha egy harmincévessel beszélgetnék istenem. Látszik, hogy hamar felnövős típus. Mondjuk Quinn 14 éves kora óta utca gyerek ha fogalmazhatok így. A szülei lepasszolták tíz évesen. Annyi szerencséje volt, hogy ott voltak neki a többiek, nem maradt egyedül mint én.

-Na de, attól meg elmehetünk egy kicsit szórakozni ha te is úgy gondolod. - mosolygott rám biztatóan. Gondolom reménykedett, hogy nem hozom fel újra a gyerekes témáimat. Válaszul csak felugrottam a kanapéról és kisétáltam az ajtón, előkapva a fülesem a zsebemből. Nem sokkal később már az utcákat jártuk. Kínos csend volt kettőnk között. Mint az általában szokott lenni az éjszaka elején.
-Mi újság a suliban egyébként?- nyögte ki Quinn, hogy végre megtörje a csöndet.
-Csak a szokásos. Lassan több a ribanc mint a korának megfelelő lány. És nem, nem a kinézetükkel van baj, hanem a viselkedésükkel. Vágod?
-Persze-persze. Világos az egész koncepció. De ne becsüld alá az ilyen embereket sem. Lehet, hogy Te. Aki egyéb veszélyes helyzetekbe sodorja magát, hozzá teszem önakaratából... Nyugodj meg, a magunkfajtákról is megvan az emberek véleménye. Szerinted miért hordunk személyazonosságot leplező dolgokat, hmm? És nem csak azért mert kurva menőn néz ki. - nevette el magát monológja végére Quinn. - De ha már itt járunk a környéken, felmászhatnánk a bevásárlóközpont tetejére, pont úgy mint szilveszterkor. Most biztos, hogy nem jön utánunk senki.

-Te Quinn. Kérdezhetek valamit?
-Kivele.
-Greg miért lett bandatag?
Nem kaptam választ. Csönd. Egy gyors pillantást vetve a mellettem ülő társamra felfigyeltem egy aggódó, már szinte kétségbe esett arckifejezésre. Már éppen kinyitottam volna a számat, hogy rákérdezzek a probléma okára amikor hirtelen hátulról befogva a számat, rántott hátra és húzott magával.
-El kell innen tűnnünk minél hamarabb. -súgta fülembe. Én pedig a szememmel néztem körbe mit sem figyelve Quinn cselekvéseire. Majd akkor megpillantottam Őt odalent.