Vixener

Születés

"17 évvel ezelőtt"

-Gyerünk Layla! Ne add fel!-kiáltott verítékesen a szülész.

A szülés a Cherwood házban zajlott, nyugodt körülmények között. Thomas Cherwood, felesége izzadt kezét szorongatta. Na, nem mintha ezzel sokat le tudott volna vezetni a feszültségéből. Layla-nak ez volt a harmadik szülése, de ez most nehezebb volt, mint az előző kettő. Mintha a gyermekük még nem akarna kibújni.

-Figyelj rám Layla!-szólt enyhén artikulálatlanul az orvos-Ha ez így megy tovább, császármetszést kell végrehajtanunk!

-Nem kell! Meg lesz..!-lihegte Layla, és nyomott még egyet.

-Jó lesz! Mindjárt kint van a feje! Jól van Layla! Elszámolok háromig, és háromra nyomd!

Layla a számolás megkezdése előtt, még egy futó pillantást vetett testvérére, aki a szülést vezette. Szerencsétlen úgy nézett ki, mint akit viccből nyakon öntöttek.Az arca a koncentrációtól teljesen eltorzult, és csillogó fekete haja vizesen tapadt a homlokához. Layla már azon kezdett el gondolkodni, hogy valaki igazán hozzávághatna vagy két törülközőt.

-Egy...kettő-kezdett bele a számolásba, ami vészesen közeledett háromhoz.

Háromra Layla nyomott és ezzel egyidőben akkorát ordított, hogy még egy vadállat is megirigyelte volna.

-Kint van!-kiáltott fel egyszerre Thomas és orvos. Carter (doki) elvégezte volna a szokásos intézkedéseket, hogy Layla kezében tartsa újdonsült gyermekét.

Csakhogy a baba nem sírt fel.

----------------------------------------------Layla szemszöge----------------------------------------------

Uram atyám, mennyire fájt! Azt hittem, belehalok! Ez a kis rosszaság vagy nem akart kijönni, vagy szadista volt, és még kivárt. Nagyon reméltem, hogy csak a második, mert nem igazán volt kedvem kés alá feküdni. Már csak az hiányzott volna!

-Három!-ordította Carter, én pedig nyomtam még egyet.

Őszintén, azt hittem szétszakadok. De, amikor megláttam a többiek aggódó és egyben ijedt arcát, rá kellett jönnöm, hogy az érzés nincs messze a valóságtól.

-Kint van!-hallottam a megkönnyebbült sóhajokat.

Kislány. Rá se kellet néznem, és mondani sem kellett. Csak egy lány tud ilyen drámaian megszületni.

De miért nem hallom a sírását?