cure || taeyong ff. ✔️

Tizenkettedik rész

- 3 hónappal később -

Május közepét írtunk. Tavasz volt, ami a kedvenc évszakom. A fák már szinte zöldbe borultak, de néhány még rózsaszínben pompázott. Kellemesen meleg idő volt, később sötétedett és az emberek is sokkal boldogabbnak látszódtak.
A lábam meggyógyult, azóta már a gyógytorna-időszakom is véget ért, beállhattam táncolni, de még mindig nem erőltethetem meg magam.

A dalom teljesen kész lett, és a többiek tanácsára felkértem Youngjin-t, hogy dolgozzuk fel együtt. Nagyon szívesen vállalta és még az alapot is segített elkészíteni hozzá. Ezen dolgozunk, aztán majd jöhet a klipforgatás~

Sooyoung-gal közelebb kerültünk egymáshoz. Egyre többször jött át hozzánk és párszor én is átnéztem az ő lakásukba. A cég közelében volt egy park, ami két autóút között helyezkedett el. Rengeteget sétáltunk ott, gondosan elrejtve magunkat az egyes rajongók elől.

Most, hosszú idők óta először éreztem azt, hogy boldog vagyok. De úgy istenigazából. Sooyoung tünemény egy lány volt és mellette nem gondoltam Heejae-re, függetlenül attól, hogy még mindig nem tudtam, merre lehet, mi van vele, él-e még. Ennek pedig már 3 éve. Senki nem hallott róla semmit, senki nem is mondott vele kapcsolatban semmit. Nem mondom azt, hogy nem fájt még, valahol tudat allatt. Mert álmaimban nég előjött a képe. De minden erőmmel azon voltam, hogy elfelejtsem, hiszen volt mellettem egy angyal; Park Sooyoung.

Akkoriban én voltam az, aki mindenkiben tartotta a lelket. Én voltam az, aki állandóan mosolygott és sugározta a pozitív energiát. Mindenkit biztattam és nem engedtem, hogy hülyeséget csináljanak: Heejae, az önbizalomhiányos, a skizofrén, a beteg, a tanácstalan barátaimat egyaránt. Míg ők szépen lassan kigyógyultak, én olyan gyorsan estem bele. Amennyire pozitív voltam, olyannyira értek folyton folyvást a negatív dolgok. De ezt senkinek nem mondtam el. Megemésztett belülről, míg nem pszichológushoz kellett fordulnom, különben nagyobb baj történhetett volna.
De egyre kevesebbszer jutottak eszembe a dolgok.

A következő hónapjaim viszonylag boldogan teltek el, több-kevesebb kudarccal és bántódással. A dal készen volt, a megfelelő időt vártuk a klipforgatásig.
Úgy éreztem, teljes vagyok és ennek akkor semmi nem szabhatott határt. De Jaehyun szerint volt még egy dolog, amit meg kellett tennem ahhoz, hogy száz százalékosan boldog legyek. És erre csak hetekkel később jöttem rá.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Ne haragudjatok, ez rövid lett :( de nagyon a végén járunk, viszont elterveztem, hogy 13+1 részt írok, ezért ez összesen 15 prológussal együtt és a tizenharmadik részbe tervezem a csattanót😌 de igyekszem vele!🤗