Álmaim;képzelgéseim

1.fejezet

Nagy Izabella

Osztályfőnöki óra van éppen. Az osztályteremben ülünk, az egész osztály egy nagy körben. Megint ode jutottunk a beszélgetéssel, mint mostanában szinte minden osztályfőnökin. Szokás szerint Lilla-aki amúgy a padtársam is mivel év elején meg elég jóban voltunk-kezdte el ezt a témát:
-Akik oda járnak, azok mind maguknakvalóak-utalt ezzel arra a sulira, ahová én szeretnék menni jövőre. Erre az osztályfőnökünk sem tud semmi értelmes választ adni, mivel ő nem ismeri annyira azt a gimit. Ezután áttértünk a magatartás-szorgalom jegyekre. Hát mit mondjak...nem vagyunk valami jó osztály. Sem tanulásban, sem viselkedésben. Nekem szokásosan 5, 5 lett. Lillának és még egy osztálytársunknak, Lucának 5, 4. És Lilla ezen fennakadt.
-Akkor mi a peldás? Az, hogy itt ül egész nap, és meg sem szólal?-kérdezgette az of.-öt. Neki erre csak annyi volt a valasza, hogy ő sem ért vele eggyet de nem tud tenni semmit a tanári karral szemben.
-De én, Krisztián, Peti, Luca meg még egy páran járunk sulin kívül edzésekre, zeneórákra mindennap. Ez miért nem számít bele? Ők meg csak hazamennek és tanulnak. Az a jobb? Hogy nincs életük?-akadt ki. Szerintem másnak nem igazán esett le rajtam kívül, hogy itt rólam van szó. Úgy néz ki, nagyon irigykedik rám. És ezt nem azért mondom, mert ennyi egóm van, hanem, mert nincs erre már más magyarázat. Ezen pattogott és nem hagyta abba. Persze ez nekem nagyon rosszul esik. Nem bírtam tovább hallgatni, így kirohantam az a teremből és bementem a lány wcbe. Bezárkóztam az egyik fülkébe és eddig bítam, leültem a földre és elkezdtem sírni.

Botka Máté

Osztályfőnöki van. Ez azaz óra amit szeretek, csak beszélgetünk es semmit nem kell csinálni. A padtársam Krisz a legjobb haverom, mikor ülésrend szerint ülünk előttünk ül Iza mellette pedig a barátnője Lilla. Vagyis úgy sejtem már csak volt legjobb barátnője. Mintha valami nagyon megváltozott volna, de nem tudom mi. Regebben minden percben együtt voltak, mostpedig Iza amint lehet rohan át a B-sekhez. Ott van két baránője Reni és Liza. Vannak közös óráink velük és olyankor látom rajtuk, hogy Iza és Ren teljesen megértik egymást. Jól elgondolkoztam, a magatartás-szorgalom hegyeinkről van szó. Annyira nem érdekel engem. Szinte mindig ugyan azt kapom. Lilla nagyon fennakadt a 4-esén. Nem értem ezt a csajt. És még minket is belevon Krisszel. Nem tudom, hogy mi a célja. Látom Izán, hogy rosszul érinti ez az egész. Sejtem, miért. Mostmár meg tudom fejteni Lilla szavait. Burkoltan utalgat Izára. Nem értem, miért bántja. Szerintem semmit nem tett ellene, vagyis nem tudok róla...Iza eddig tudta hallgatni. Kiment a teremből amihez el kellett mennie köztem és Krisz között mivel mi ültünk az ajtónál, pontosan a lánnyal szemben. Így láthattam, hogy sír. Nem igaz, hogy nem veszi észre senki, mi történik vele. Utanamegyek...ha nem jön 5 perc múlva megjeresem. 5perc....10perc....jó megyek. Odasúgtam Krisznek, hogy mi a szitu. Legalább ő tudjon róla, benne megbízom. Szó nelkül kimentem a folyosóra. Biztosra vettem, hogy a wcbe ment. Elvileg nem lehetne bemennem, de ez most kivételes eset. Az egyik fülkébe bezárkózott. A francba. Hallottam, hogy sír.
-Iza nyisd ki! Csak én vagyok.-nem kaptam valaszt.-Légyszives gyere ki és mond el, mi történt!
Továbbra sem engedett. Eszembe jutott a barátnője, Ren. Őrá biztosan hallgat. Mentem a B-be. Kopogás utan bementem:
-Elnézést. Ren, tudnál jönni egy kicsit? Fontos lenne.-úgy látom sikerült meglepnem a lányt-Izáról van szó.-Erre egyből jött. Szerencsére az osztályfőnöke is rendes volt és elengedte azzal a feltétellel, hogy megy viszza. A folyosón felvázoltam neki a helyzetet. Láttam rajta, hogy érti mi van és nem új neki a szitu.
-Iz! Nyisd ki!-semmi válasz-Tudom mi volt, Máté elmondta.-erre kijött és megölelte barátnőjét. Én az ajtóban álltam és figyeltem őket.
-Nyugaodj meg! Nekem vissza kell mennem órára, de Máté biztosan itt marad veled.-itt rám nézett, mire én csak bolintottam, hogy maradok-Mennem kell. De te ne foglalkozz velük. Csak féltékenyek rád, arra amit elértél. Te több vagy náluk.-úgy látszik erre kezd megnyugodni. Ren megegyszer megölelte és elment. Mikor mellém ért odasúgta:-okosan-és kilépett a helyiségből. Nem tudom, mire is értette pontosan, de úgy értelmeztem, hogy vigyazzak a lányra. Iz leült a földre és ott szipogott. Melléültem és átöleltem. Meglepődött cslekedetemen, de aztán visszaölelt és hozzámbújt.
Így ültünk egy darabig. Fogalmam sincs, hogy mennyi az idő. De gyorsan eltelik az biztos. Iza kezd megnyugodni karjaim között. Jó érzés ölelni őt és tudni, hogy sikerült megnyugtatnom. Egyszercsak hallottam, hogy jön valaki. Csak a haverom.
-Of küldött, hogy nézzem meg hol vagytok eddig és rendben van e minden.-tájékoztatott Krisz-Úgy látom igen, szóval megyek is. Maradjatok meg nyugodtan. Még 20perc van kicsengőig.-kacsintott és elment. Volt időm gondolkodni a történteken. Lillát sosem bírtam. Mindig próbált közel kerülni a padtársamhoz és hozzám. Hallottam róla, hogy Krisszel már jártak, de a haverom nem beszélt nekem róla, így ráhagytam.
-Köszönöm-hallottam meg Iza hangját.
-Nincsmit-ezen elmosolyodott és lehajtotta fejét.
-De van. Az elmúlt 1 órában többet tettél értem, mint egyesek 8 év alatt.-ezen most nekem kellett mosolyognom. Jól estek szavai.
-Amúgy szereted a focit?-hallottam már fociról és focistákról beszélni a baratnőivel.
-Igen. Nézni nagyon szeretem és játszani is szoktunk hugommal otthon, de nem vagyok olyan jó benne és sok szabályt nem is tudok.
-Melyik a kedvenc csapatod?-kérdeztem meg, ami érdekelt.
-Barça
-Jatékos?
-Denis.-nem esett le egyből, hogy ki az-Denis Suarez. A Barçából.-ja igen így már tudom-Neked ki a kedvenced? Csapatot tudom, hogy a Real.
-Ronaldo
-Egyébként sokmindenkit szeretek, de a Barça a best.-mosolygott Iza.
Bírom ezt a csajt. De tényleg. Még beszélgetni is tidok vele normálisan, ami elég ritka téma nelkül. De vele szerencsére az is van, a foci. Gyorsan telik az idő. Mindjárt vsengetnek.
-Mimdjárt kicsengő. Visszamegyek, te pedig maradj és elég szünetben visszajönnöd.-mondtam neki.
-Okés.
Még egyszer lenéztem rá és elmentem.
Délután megkerestem messengeren és ráírtam. Sokáig beszélgettünk. Jól éreztem magam vele.

Nagy Izabella

Hallottam, hogy utanam jött valaki. De erre nem szamítottam. Máté volt az. Nem engedtem be. Hallttam elmenni. Par perc múlva barátnőm hangjat hallottam meg:
-Gyere ki!
Kinyitottam az ajtót és megöleltem Renit. Mondta, hogy neki vissza kell mennie órara, de az osztálytarsam ittmarad velem. Reni elment miutan még valamit odasúgott a fiúnak, aki az ajtóból figyelt minket. Lecsúsztam a földre, a fejemet pedig terdemre hajtottam. Meglepődtem, mivel Máté mellém ült és magához húzott. Ölelésében megnyugodtam. Csak ültünk ott csendben a földön. Egyszer Krisz jött be, de fel sem neztem rá. Pár perc múlva vissza is ment.
-Köszönöm-suttogtam neki.
-Nincsmit
-De van. Most nagyon sokat segítettél nekem.-mondtam teljesen őszintén.
-Te is szereted a focit?-kérdezte hirtelen.Kicsit meglepett kerdése, de valaszoltam is ra rögtön:
-Igen
-Ki a kedvenced?
-Barça és Denis Suarez Fernandez.-ezen mosolyognom kellett.-Neked?
-Azt gondolom tudod, hogy Real és Ronaldo.
Beszélgettünk még. Nagyon gyorsan telt az idő. Máté mondta, hogy visszamegy és én csak szünetben menjek. Beleegyeztem, mivel ezt én is jó ötletnek tartottam.
Nagyon aranyos volt tőle ez az egész.
Délután
Mar otthonvagyok. Ma nem kell sokat tanulnom, így már végeztem is. Éppen Renivel targyaltuk a mai napot, amikor Máté rámírt. Még vissza sem jelölt szóval meglepődtem rajta. Késő estig beszélgettünk. Jó fej nagyon. Gyorsan telik az idő a társaságában. Reninek elmeseltem ezeket is. Azután mentem aludni és ma sikerült mosolyogva elaludnom.

Helloka!
1211 szó, el sem hiszem! Nem gondoltam volna, hogy ennyi lesz. Ez volt a tegnap esti álmom. Ma reggel ezzel az ötlettel ébredtem, hogy leírom. Ezek a történetek külön lesznek, nem lesz összefüggés, esetleg szereplőkben. De még az is megtörténhet, hogy valamelyiknek lesz folytatása, még nem tudom.
♡Szisz