Téli esték, meleg összebújások a pokróc alatt, kakaót iszogatva.
Kageyama szíve tökéletesen illik a rideg téli időjáráshoz. Balesetek, kínos jelentek sorozata és végtelenűl hosszú, végláthatatlan küszködések tömkelege mire ennek a két kis makinak f...
Órák után battyogok a klubbszoba felé ami az öltözőnk. Ott van a cipőm, szóval azért megyek oda. Benyitok és egy vigyorral köszöntöm a csapatot.
- Szia, Hinata! Hogy van a kezed? -kérdezi Sugawara-san.
- Most nem fáj. Szóval egész jól.
- Megnézed az edzést? -teszi fel a kérdést, Daichi-san.
- Igen. Szeretném látni, hogy milyen új trükkjeitek vannak. És... -nézek körbe de a morgós barátomat sehok se látom. -Kageyama?
- Késöbb jön. Szólt, hogy van egy kis dolga. -Adja a választ a kapitány.
...
A terembe érve csak ülök a színpadon és nézem ahogy játszanak és gyakorolnak vigyorogva, hol morogva. Annyira jó látni így kívűlről, mennyire is jól szoktuk érezni magunkat. Egy halovány mosoly jelenik meg arcomon. Bárcsak én is velük edzhetnék, hogy leüthessem a labdát teljes erőből, ami után piros lesz a tenyerem és szinte bizsereg, áhítozik a következő ütés után. Tenyeremre nézek amiket ökölbe is szorítok. Noya-senpainak igaza van, hamar elszáll az az idő, de mégis, és most akarok játszani. Olyan lassan telik az idő számomra, pedig már lassan 1 hónao eltelt azóta, hogy nekem jött az a dög. Remélem elkapták már és megszelídítették már.
-Itt vagyok, itt vagyok! -rohan be Kageyama az edző cuccában. Haja zilált, arca kissé kipirult, gondolom sietett. Térdein támaszkodva próbálja kifújni magát. Aztán rám téved a tekintete és int nekem egyet.
Vissza intek. Lábaimat lóbálom és nézem tovább ahogy játszanak. Egy 3-3 ellenit nyomnak le. Sugawara-san, Noya, Asahi-san az egyik csapat. A másik Ennoshita, Kageyama meg Tanaka-san. A két agresszívhoz került egy végtelenűl nyugodt. Nem is rossz összeállítás. Persze Kageyama most is, mint álltalába, precízen adta fel a labdát vagy Ennoshita-nak vagy épp Tanak-sannak. Nem sokáig tudtam a játékra figyelni mert végig csak Kageyamát bámultam. Nem bírok magammal. Izmos lábai, határozott tekintete, kócos haja és kipirult arca szinte elrabolta a tekintetem. Nem tudom levenni róla a szemem, olyan...tökéletes ahogy játszik, a nyugodtság az arcán, engem is megnyugtat. Pedig tudom, hogy belül tombol amikor játszik, legyen az edző meccs, gyakorlás vagy bajnokság. Órákig el tudnám nézni őt. Egyszer csak pont oda gurul a labda ahol ülük. Terpeszbe leugrok és felveszem a labdát. Kageyama odajön hozzám és ő is megfogja a labdát. Perceknek tűnő másodpercekig csak bámulok kékségeibe, ő meg az én barna szemeimbe.
- Megyünk haza együtt? -kérdezi hírtelen. A labdát még mindig nem engedtük el.
- Csak mint mindig.
- Van valami amit majd meg akarok mutatni neked... -hajol a fülemhez majd el is veszi tőlem a labdát. Arcom pírbe borul. Ezután csak azt veszem észre, hogy már megy is vissza a pályára játszani tovább.
Vajon mit akarhat mutatni nekem? Egyre kíváncsibb leszek. Lehet azért nem volt itt az elején az edzésnek? Vagy inkább tényleg csak valami dolga volt?
...
Egy nap 2 resz. Nem vagyok semmi emberek xd Mondjuk ez rovid fos resz. Xd Amugy sajnalom ha a kovi resz szomoru lesz csak a Devilman Crybaby nagyon nagy nyomot hagyott bennem. Ma mar nem tudom hanyagyara bogtem el magam. Mar attol ha meglatom Akirat.
Hatalmas nyomot hagyott bennem az az anime. Eletem legszomorubb animeje es raadasul pont olyankor neztem amikor ideges is voltam. Szoval dupla sirogorcs.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Olyan fajdalmas az egesz anime.
Meghallgatjatok, bogni fogtok Bar akkor sokkal inkább ha tudjatok a sztoryt. Ez csak egy OST de megis...olyan szomoru, siratos es áh! Imádtam de megis...soha tobbe nem akarok ilyen buvalbaszott animet nezni. Megyek es megnezem a Hajdetektív Inabat. Az szöges ellentete ennek.
