Antiszoc Pillangó

Bemutatkozás

UTÁLOM AZ EMBEREKET!
Ez a mantrám.
Chou Joshuyo vagyok, és azon dolgozom életem minden másodpercében, hogy hogyan legyek egyedül.
Az iskolában bebújok valahová a szünetekben, órákon pedig leghátul ülök - attól függetlenül is, hogy szemüveges vagyok, de mivel nem hordom, nem látok semmit abból ami a táblára van írva - persze haha, ez így nem igaz, mindig rajtam van a szemüveg.
Az osztálytársaim nem szeretnek, mert nem vagyok elég "aranyos", nem tanulok elég jól, meg amúgysem létesítek kapcsolatot velük, szóval nem is tudnának miért szeretni.
A szüleim szerint sem vagyok normális - természetesen nem így fogalmaztak, hanem, hogy örülnének, ha egy kicsit vidámabb lennék, mert nekem akarnak jót csak (az nem érdekli őket természetes, hogy nekem ez így tökéletesen megfelel) -, ezért beírattak valami anonim alkoholisták klubbjába, vagy mit tudom én hová.
Sajnos ezt a naplót is azért kell írnom. Utálom, hogy olyan, mintha most magamban beszélnék, de itt van ez a két oldal, aminek a tetejére fel van vésve, hogy "Bemutatkozás", és meg kell töltenem, bár nem értem miért. Ez még csak az első oldal vége volt pedig. Kezdem unni ezt az írást.
Valószínűleg újra kell írnom, mert nem fog tetszeni a monológom senkinek.
Pedig jó lenne.
Mindjárt indulhatok az első találkozóra. Istenem..
Most úgy érzem magam, mint egy kecske. Az áldozására menet.
Menjek büszkén, vagy húzzanak végig a földön?
Szerintem a nehezebb utat választom.
Hisz mekkora baromság már egy antiszociális embert elküldeni egy csomó ember közé?!
Mekkora baromság egy csomó antiszociális embert összecsődíteni, hogy beszélgessenek a problémájukról?!
Ez a világ legröhejesebb ötlete!
Nem csoda akkor, hogy nekem is oda kell mennem...

U.i.: Az antiszocialitás nem olyan dolog amiből bárkit is ki lehetne gyógyítani.

U.i.2.: Azért írok egy csomó "U.i.:"-t, mert így egy csomó hely kimarad az üresen hagyott sorok után.

U.i.3.: Még mindig nem telt meg a két oldal...