*Anna szemszöge*
Gondoltam megkérem a mellettem ülő srácot, hogy vigyázzon a cuccaimra amíg ki megyek wc-re. Mire vissza értem a telefonomat szorongatta a kezében.
-Te mégis mi a fészkes fenét művelsz a telómmal?!-förmedtem rá mire csak meglepődötten nézett végig rajtam.
-Ember! Kérdeztem valamit? Mit csinálsz a telefonommal?!-ismételtem meg újra kérdésemet
-Anna, megmagyarázom!
-Honnan tudod a nevem? Jó ez most mindegy add ide a telefonom légyszives és ne nyúlj többet hozzá, te se örülnél, ha én piszkálnék a cuccaidhoz.-zártam le ezzel a veszekedést ugyanis nem akartam még jobban beégetni magunkat mert a vonaton már szinte az egész kocsi minket nézett.
Kikaptam a kezéből a telefont és megnéztem azt a pár üzenetet amit Ronny írt nekem.
R: Halihó..
A: Szia, fhu hallod annyira pipa vagyok, itt ül mellettem egy srác megkértem, hogy vigyázzon a cuccaimra amíg kimegyek a wc-re. Mire visszajöttem a telefonomat szorongatta! Mi jogon nyúlkál a dolgaimhoz?!
R: Figyelj Anna...
A: Mi az?
R: Nézz jobbra.
A: Mi van?!
R: Nem akartam ellopni a telefonod vagy ilyesmi csak megakartam nézni tényleg te vagy-e.
A: Te meg miről beszélsz?!
R: Nézz már jobbra.
Erre az üzenetre már nem válaszoltam csak elpillantottam jobbra a mellettem ülő srácra aki engem bámult. Nem értettem mi van most.
-Hát még mindig nem érted?-kérdezte egyszer a srác majd felém tartotta a telefonját..
-Anna én vagyok az Ronny!-mondta a kelleténél kicsit hangosabban.
Egy szó nem hagyta el a számat csak fogtam magam és automatikusan megöleltem.
-Hát ezt nem hiszem el! De mit keresel itt?!-kérdeztem meglepődve
-Hát New Yorkba kell mennem a munkám miatt. Na látod csak összehoztunk egy találkozót.
-Igen. Várj akkor te piszkáltál a telómhoz?
-Igen... azért, hogy kiderítsem tényleg te vagy-e. Aztán kiderült hogy igen, valóban te vagy. Meg tudsz nekem bocsátani?
-Persze semmi gáz!-mondtam azzal közelebb ültem hozzá és beszélgetni kezdtünk. A hátralévő utat végig dumáltuk, kiderült, hogy rengeteg közös dolog van bennünk. Majd a végállomáson leszálltunk és el kellett búcsuznunk egymástól..
-Hát itt el vállnak útjaink... nagyon örülök, hogy sikerült találkoznunk így élőbe, nagyon remélem lesz még alkalmunk összehozni egy újabb fantasztikus találkozót! Legyél jó majd dumálunk!-mondta azzal megpuszilta az arcom és indulni akart de megfogtam a karját...
-V..Várj egy kicsit..-nyögtem ki nagy nehezen a szavakat és odabújtam hozzá és szorosan megöleltem.
Miután elváltak útjaink megindultam Rubyék házához. Gyönyörű házban laknak, gyönyörű környéken. Egy hatalmas medencéjük is van. Emlékszem régen mikor kicsik voltunk mindig ott pancsoltunk. Arra is emlékszem, hogy amikor még a tesója ott lakott egyszer közösen belelöktük a medencébe. Régi szép emlékek...
Mielőtt Rubyékhoz mentem volna nézelőttem egy kicsit a városba mivel nagyon régen voltam már itt.
Bementem mindenféle butikba néztem ruhákat de egyet sem vettem meg. Ennek sok értelme nem volt.
Mivel itt is volt egy bazinagy McDonald's oda is beültem és befaltam egy sajtburgert, egy nagy kólát és egy McFreeze-t mivel döglesztő meleg volt és hát jól jött a hideg fagyi.
Mikor az óra 10 órát ütött elindultam Rubyékhoz ugyanis a buli 11kor kezdődik. A belvárostól nem messze laknak. A plázától kb. 5-10 perc.
... 🎶 I'm in Angel with a shotgun🎶...
Megcsörrent a telefonom. Ruby hívott.
-Na szió, hol jársz?
-Hali, mindjárt ott vagyok nálatok két perc kb.
-Szuper! Azt elfelejtettem mondani, hogy anyuék nem lesznek itthon szóval miénk a ház!
-Klassz. Hová mennek anyukádék?
-Mondták, hogy szeretnének közösen, ketten eltölteni egy napot ezért elmennek New York másik végébe a legpuccosabb étterembe.
-Áh értem. Akkor mindjárt ott vagyok, puszi.-köszöntem el barátnőmtől.
Miután megérkeztem Ruby a nyakamba ugrott és szorosan megölelt.
-Annyira hiányoztál te dinka!-felelte majd sírva fakadt.
-Te is hiányoztál Ruby!-feleltem majd megölelgettem.
-Jónapot Mr.Willson.
-Szia Anna, Ruby már nagyon várt. Fáradh bejjebb.-tessékelt be John Willson a házba.
-Emily szia!-köszöntem Ruby anyukájának
-Szia Anna! Nagyon vártunk már!-mondta majd ő is megölelt
-Hogy utaztál?
-Nagyon jól köszönöm.
-Szuper, figyeljetek csak nekünk mennünk kell ell, Ruby kínáld meg Annát innivalóval és viselkedjetek jól! Lehetőleg maradjon egybe a ház mire haza érünk.
-Rendben anya ne aggódj minden rendben lesz. Nektek pedig kellemes időtöltést apuval.-mondta Ruby édesanyjának majd elbúcsúztak egymástól azzal Mr.- és Mrs.Willson elhagyták a házat és elhajtottak a BMW kocsiukkal.
-Kérsz valamit inni?
-Igen, egy kis narancslevet, ha van.
-Rendben, hozom is. Addig várj itt.-felelte majd elment a hűtöhöz kivenni az innivalót. Nekem addig volt időm elővenni az ajándékát ami egy unikornisos póló és egy kis bonbon volt.
-Narancslé rendel Mrs.Handersonnak! Woohoo!-kiabálta Ruby a ház másik végéből.
-Ruby, drága barátnőm. Nagyon nagyon boldog születésnapot kívánok neked! Tessék, egy kis apróság. Nagyon remélem tetszeni fog.
-Úristen köszönöm szépen! Igazán nem kellett volna!
-Ugyan ne butáskodj. Csak bontsd ki.
-AAA EGY ECCARVÚS PÓLÓ!!
-Bizony, ami flitteres. Tudod az a simogatós póló.
-Ez atom király annyira imádlak köszönöm köszönöm köszönöm!!!
-Igazán nincs mit. Tetszik?
-Te most hülyéskedsz?! Imádom! Gyere felpróbálom.
-Jólvan menjünk.-mondtam azzal elindultunk a szobája felé fel a lépcsőn. Gyönyörű szép szobája van. Nem valami tágas de nagyon cool. Mikor picik voltunk és elbújtunk Ruby szülei elől én mindig a szekrénybe, Ruby pedig az ágy alá bújt. Már nem hinném, hogy beférünk oda.
-Szerinted milyen?
-Nagyon csinyi és cuki vagy benne. Nagyon jól áll!
-Tudod mit, ebbe leszek most! Gyere menjünk csináljunk valamit!
-Benne vagyok. Oh várj neked meséltem Ronnyt?
-Ronny? Nem, nem mesélted? Pasid? ÚRISTEN Ő A PASID??!!
-Rubynna még nem is mondtam semmit. Nem a pasim.. még..
-Juuuuj mesélj mindent tudni akarok!-felelte cuki hangon majd cuki fejjel nézett rám én pedig részletesen elmeséltem ki is ez a Ronny.
-Szóval anotalkon ismerted meg és dumcsizni szoktatok.
-Igen, és ez még nem minden! Ma a vonaton találkoztunk!
-Na neee ez komoly?!
-Igen! Nagyon durva volt úgy történt, hogy...-ezt a részét a sztorinak is részletesen elmeséltem. Miután mindent kitárgyaltunk, lementünk a konyhába és felvágtuk a szülinapi tortát.
-Akkor jó étvágyat!-mondta Ruby azzal elkezdtük befalni a tortát.
Eltelt jó pár óra, ezalatt a pár óra alatt atom királyul éreztük magunkat... mind addig amíg nem csengettek.
-Kinyitom..-Ruby rohant a bejárati ajtó felé, hogy megnézze ki jött.-Miben segíthetek uraim?-hangzott a kérdés a megszeppent barátnőm szájából.
-Itt lakik Emily és John Willson?
-Ők a szüleim... itt laknak igen persze.
-Ki az Ruby? Ohh jó...jó estét..
-Bejelentés érkezett, hogy súlyos autóbaleset érte őket.
-Hogy mi?!-tettük fel egyszerre a kérdést
-Egy kamion sofőr jelentette be, hogy jöttek haza az erdős részen amikor egy őz kiugrott az útra és Mr.Willson megrántotta a kormányt és teljes erőböl egy fának csapódott az autó.
-Ez...ez nem.. ez nem lehet.. biztos úr, biztos az én szüleim voltak azok?
-Ha ők a te szüleid akkor igen.-felelte a zsaru és egy képet mutatott Rubynak amin valóban a szülei voltak.
-Úristen... most hol vannak?-szipogta Ruby.
-Kórházba szállították őket. Óhajtja meglátogatni Mr.- és Mrs. Willsont?
-Ig..igen. Csak egy perc.-felelte Ruby azzal be ment a házba és fel vette a cipőjét és a pulóverét ugyanis hideg volt.
-Nyugalom Ruby nem lesz semmi baj.
-Most ne szólj hozzám kérlek.
-Bocsánat. Veled megyek.
-Nem érdekel mitcsinálsz de én a szüleimet akarom látni most azonnal!-förmedt rám barátnőm. Érthető volt, hogy kiakadt. Tudom milyen érzés elveszíteni egy nagyon fontos embert...
-Itt vagyunk biztos úr indulhatunk. Mondja, életben vannak ugye..?-kérdezte Ruby a rendőrt de a rendőr nem válaszolt.
-Ugye?!-tette fel a kérdést hangosabban.
-Nem tudok mit mondani. Sajnos nem vagyok biztos benne.-felelte a rendőr azzal betessékelt minket az autóba és el is indultuk a városba New York legnagyobb kórházához.
Csak remélni tudtuk, hogy életben van Mr.-és Mrs.Willson....
