Az öngyilkosságról - avagy egy biszexulális lány élete

Felismerés

Minden viszonyítás kérdése, mindenkinek mást jelent az a szó, hogy normális. De ki dönti el ebben az elcseszett világban, hogy mi is az a normális, mi az amit a társadalom megkövetel tőlünk? Ízlések és pofonok, ahogy szokták mondani, mindenkinek vannak furcsa szokásai és titkai. Titkok. A titkok sokszor nagyon nagy teherrel járnak, amikor nem mered felvállalni a valódi éned, mert félsz, hogy elítélnek. Hát én azt mondom, hogy ítéljenek el azért aki vagyok, minthogy szeressenek azért, aki nem vagyok. De senki nem készít fel minket arra, ha még magunk se tudjuk, hogy kik is vagyunk. Egész életünkben elvárják tőlunk, hogy megfeleljünk a társadalom elvárásainak, ránk kényszerítik, hogy "normálisak" legyünk, de senki nem veszi figyelembe, azt hogy mit akarunk igazából. Elvárják tőlünk, hogy tanuljunk, legyen egy normális állásunk, találjunk magunknak egy párt, legyenek gyerekeink, és azokat a gyerekeket is kényszerítsük bele, ebbe az elbaszott társadalomba. Hát csessze meg a társadalom, undorító. Ha kicsit is más vagy mint a többiek, egyből kitaszítanak, elhanyagolnak, kerülnek, mert nem tudják elfogadni és értékelni a másságot. Nehéz beilleszkedni egy olyan világba, ami ennyire egyhangú, ahol robotokat nevelnek a gyerekekből, ahol nem lehet jót csinálni, ahol minden ugy el van baszva ahogy van.

Felismerni, hogy más vagy egy ijesző dolog, szorongás, félelem, álmatlan éjszakák, titkok, megjátszás... ezek mind a társadalom hibái, ha valaki így érez csak azért, mert nem sablon. Ettől még nem kéne egy selejtes senkinek éreznünk magunkat. Vállaljuk fel, hogy igen én más vagyok, és erre büszke vagyok. Büszke vagyok arra, hogy megmerem mutatni a világnak önmagam, és nem félek az elitéléstől, a bántó szavaktól, a magánytól, a kitaszítottságtól, hanem vállalom azt aki vagyok. Nagyon sok ember fél ettől, félünk a változástól.
Felvállalni az igazi énünket kockázatos dolog, mert sokszor abban sem lehetünk biztosak, hogy akiket szeretünk így is melletünk maradnak, de ha nem, az csak annyit jelent, hogy nem szeretett soha igazán. Ne féljünk elveszíteni olyanokat, akik csak a normákat követik.
De térjünk a lényegre. Megmutatom, min megy keresztül valaki, aki elnyomja az igazi személyiségét, azt hogy hogy ismeri meg magát valaki, hogy hogy kerül padlóra, majd áll fel onnan, hogy utána újra össze törhessen.