Az öngyilkosságról - avagy egy biszexulális lány élete

Kezdet

Este van. Álmatlanul fekszem az ágyamban. Folyton csak rá gondolok, tegnap valami megváltozott. Amikor oda lépett hozzám, az ajkai az enyémre tapadtak, keze a derekamra siklott, majd mélyen a szemembe nézett, aztán mindketten elnevettük magunkat. Egyébként mindig is utáltuk egymást, verekedtünk, egymás haját téptük, kibeszéltük a másikat. De valami ezek szerint közös volt bennünk. Vonzodtunk a saját nemünkhöz is, bár ezt akkoriban egyikünk se ismerte fel, 13 éves fejjel, fogalmunk nem volt arról, hogy mit csináltunk. Csináltuk mert "jó érzés".
Minden egy tavaszi napon történt.
— Na akkor ma kinél alszunk? — tette fel a minden hétvégén elhangzó kérdést Katrina.
— Nálam aludhatunk. — válaszoltam.
— Multkor is nálad voltunk, Viki. Anyudat nem zavarja? — kérdezte Zoé.
— Dehogy zavarja, örül hogy vannak barátaim. — feleltem.
— Akkor ez eldőlt, ma is Vikinél alszunk. — zárta le a beszélgetést Emma.

Minden hétvégi programunk volt, hogy egymásnál alszunk, legjobb barátnők voltunk, mindent elmondtunk egymásnak.
Ezen a bizonyos estén történt valami, valami amiről csak mi ketten tudunk. Vagy még mi se tudjuk mi volt ez?
Feküdtünk négyen az ágyamban, akkora ágyam volt, hogy kényelmeseb elfértünk rajta. Én Emma mellett aludtam, mellette Zoé és Katrina. Emmával furcsa viszonyunk volt, sokat veszekedtünk és utáltuk egymást, de Katrina miatt elviseltük egymást, ugyanis Katrinával azóta barátnők voltunk, amióta megszülettünk, és Emma az ő, fél testvére volt.
Zoé nagyon hamar elaludt aznap éjjel, Katrina nem sokkal utána. De Emmának és nekem nem jött álom a szemünkre. Beszélgettünk, és a fiúkra terelődött a szó.
— Te mikor akarod elveszíteni? — kérdezte tőlem kicsit különös hangnemben Emma.
— Azt hiszem, majd ha megtaláltam azt a fiút akivel úgy érzem, hogy itt az ideje. — feleltem.
— De unalmas vagy, baszki. Semmi érdekeset nem akarsz csinálni? — válaszolta unottan.
— Ezt hogy érted? — kérdeztem és probáltam elfojtani az egyre növő feszültségemet.
— Nem számít, szerintem túl punci vagy az ilyesmihez. — nevetett a képembe.
Ki ő, hogy így beszéljen velem? Fogtam magam, kikeltem az ágyból és kimentem a sötét nappaliba. Hallottam, hogy utánam jön.
Mögöttem állt, éreztem a szuszogását a nyakamban.
— Ne haragudj. — suttogta.
Majd elém lépett, és éreztem ahogy a meleg szája az enyémre tapad, nem tudtam hova tenni ezt az érzést. Soha nem csókolt még meg senki, a fiúk nem kedveltek, rajtuk kívül még barátaim se voltak.
Emma egyre hevesebben csókolt, a nyelve az enyémet súrolta, kezei a derekamrol a fenekemre csúsztak. Felnyögtem az érintésétől.
— Tetszik? — kérdezte száját nehány centire tartva az enyémtől, majd megse várta a választ, csak még több élvezettel csókolt megint. Egyre gyorsabban vette a levegőt, és meg hangosabban nyögtem, amikor a keze a melleimet kezdte felfedezni. Az én kezem se maradt mozdulatlanul, a hasán keresztül felcsusztak az ujjaim, majd a melleit kezdték el kényeztetni. Éreztem valami, eddig ismeretlen érzést ott lent, egyre nedvesebb lettem finom csókjaitól és kezei puha érintésétől. Majd hirtelen abba hagyta.
— Ez legyen a mi titkunk. — suttogta, majd vissza ment a szobámba és hallottam, hogy lefeküdt.
Néhány percig mozdulatlanul álltam és gondolkodtam a történteken. Ez mit jelent most? Lezbikus lennék? De hiszen eddig csak fiúk jöttek be. Róluk álmodoztam esténként, nem is fordult meg a fejemben soha, hogy egy lánnyal legyek. Főleg azt nem gondoltam volna, hogy Emma ilyet csinál, azt hittem utáljuk egymást és hogy csak elviseljük a másikat, hogy ne legyen feszültség, nem mintha így nem lett volna.
A fürdőszobába mentem, bele néztem a tükörbe, egy kipirult arcú, hosszú szőke hajú, kék szemű lány nézett vissza rám. Ugyanaz mint mindig, de mégis valami más, nem tudtam volna megmondani, hogy mi.
Amikor lefeküdtem Emma mellé, őt már elnyomta az álom, legalábbis úgy tett.
Gondolkoztam, mi lesz ha ezt megtudja valaki? Mit fognak gondolni rolam? A szüleim elfogadják ha más vagyok? Egyáltalán ettől más lettem? Mit jelent ez?
Rengeteg kérdés és egyikre se tudom még a választ.