AT THE EDGE OF THE COLLAPSE

2.rész

Ma van 1 éve,hogy apukám meghalt. Anyukám azt javasolta,hogy komolyan iratkozzak be táncolni, ezzel is elterlem a figyelmem édesapám haláláról. Így beiratkoztam Tina mellé és már vagy fél éve itt vagyok és nagyon élvezem. Bár igaz, hogy az én figyelmem valamelyest elterelte kétlem,hogy anyukámét a munka elterelte volna...

Az iskolában eddig is bántottak nem,nem testileg hanem lelkileg.Szavakkal és ezt nehezen viselem,most hogy apukám ugye elhunyt.Azóta egyre többet bántanak szóval, de szerencsére itt van nekem David aki mindig ott van ha kell. Igen ő a barátom már 4 hónapja és nagyon szeretem,és ő is engem.

••••••••5HÓNAP MÚLVA•••••••

Ma nemtudom mi ütött a többiekbe...de...megvertek. Soha nem csináltak még ilyet. Most itthon ülök és sírok na és mit látok az ablakon kinézve? Na mit? Azt,hogy Tina meg David csókolóznak... najó én ezt már nem birom. Lemegyek és kimegyek az utcára és leordítom Tinat, Davidot meg felpofozom. Majd újra bemegyek a házba és összepakolok mindent egy bőröndbe. Pénzt veszek ki a fiókomból/ugye apukám rám maradt része/ és a telómat felkapva elmegyek otthonról, de előtte írtam egy levelet anyukámnak. (majd megtudjátok később mi allt benne) Hívtam egy taxit beültem és a reptérre irányítottam, majd felültem az első gépre ami Söule-ba megy. Ha tetszik,ha nem én így vagy úgy, de megvalósítom az álmom. Engem senki nem érdekel többé. Mindent elveszítettem ami valaha fontos is volt nekem.Ezért most inkább megfutamodok és új életet kezdek.Ennyi.

••••••••••SÖULE-BAN••••••••

Miután megérkeztem csak az utcákon sétaltam teljesen egyedül...legalább Koreaiul tudnék...vagy valami. Éhes is vagyok, esik is az eső, hideg van. Szóval mi bajom nincsen? Na azt könnyebb lenne felsorolni. Éppen sétálok az utcán mikor meglátok egy éttermet nyitva,este 10-kor... mindegy bementem és egy öreg néni volt ott éppen pakolta a tányérokat.
-Annyong!-köszönök. Ennyit azért mégis tudok.
-Annyong!-köszön vissza. De egyből levágta,hogy nem idevalósi vagyok.
-Szia Kincsem! Én Seo Yun vagyok! Na és téged kicsi lány,hogy hívnak?-szólalt meg a nyelvemen én meg döbbenten nézek.
L● Maga érti a nyelvemet?
SY● Igen,mivel Americában éltem 15 évig.
L●Értem. Hát az én nevem Lisa Anderson!
SY●Örülök a találkozásnak, de most gyere adok egy kis ételt meg szállást!
L●Igazán?
SY●Igen!-mosolyog
Majd aznap este ott aludtam és felajánlott ott egy munkát,én persze elfogadtam. De közben elkezdtem utcai táncolni, mivel megismerkedtem egy jó kis csapattal és velük fogok mindennap reggel 8-kor, 12-kor, és este 19-kor fellépni az utcán. Pont egy tag kellett nekik és mázli, hogy én lettem. Bár még csa 1 hete élek kint máris lehetőségem van az álmom megvalósítására. De most mennem kell mert jöttek vendégek.

SY●4-es asztal!
L●Értettem!-ezzel szaladtam is a 4-es asztalhoz az étlapokkal.-

L● Jó napot! Itt az étlap.Ha kell még valami én a pult mögött leszek.-miután elmondtam leraktam mind a 7 étlapot és elindultam a pult mögé, majd jött még egy vendeg és mire őt kiszolgáltam addigra sikerült nekik is választaniuk... de éppen dél van...bakker ilyen még nem fordult elő velem...

Sziasztok! Tudom sok benne az időugrás de szerettem volna izgalmasabb részt írni, remélem megértitek és remélem,hogy jó lett. Kérlek jelezzettek vissza,hogy folytassam-e. Előre is köszönöm❤