Egymásnak Teremtve

1.Rész

Kedves naplóm!
Anya szerint azért nem találtam még a kísérőmet a nagy úton, mert az isten valami nagy dologgal szeretne megáldani... Én nem hiszek neki, egyre érzem az erő távolodását tőlem, nem értem. Nekünk fényhordozóknak nem az lenne a dolgunk hogy keressük társunkat, és mentsük meg a világot az árnyaktól? Félek...

Anya ma úgylátszik tovább dolgozik, lemegyek a lovardába, hátha már megvette a szülinapi ajándékom! :)
-A lovardában-
Abigail: Szia kislányom!
Brigitte: Szia anya! 😍
A: Itt van a születésnapi ajándékod, menj és próbáld fel!
B: Köszi anya!
De vajon hol próbáljam fel? Á a szénabálák közt pont jó less. 😄
Úúú de szép, pont az én színem!!
B: Nagyon tetszik anya, köszii!!
A: Szívesen kislányom, na meny haza majd otthon találkozunk!
B: Oké anya.
-Hazafele úton-
Áhh a fejem, úgy fáj!!
Hová kerültem? Árnyak !!!
-Az árnyak megkergedték Brigitet és at szaladt a szomszédos mezőre-
-Egy ménesben-
Mist: A fejem! Mintha valami vonzana.. Valami... Különös...
Ménes: Mist minden rendben van?
M: Persze mingjárt jövök...
Mintha valami vagy, valaki vonzana... Ez különös, most nem érzem...
Ménes: Mist jössz már?
M: Persze! Gyertek, tovább állunk!
-Eközben-
A fejem! Hol vagyok? Egy ménes? Talán itt van a kísérőm...

Folytatjuk!