A Slenderman

Egyik éjjel télen a nagymamáknál aludtunk a családommal mert a nagypapámnak születésnapja volt és azt mondták, hogy nyugodtan maradjunk,mivel már nagyon késő volt. Nagymama előkészített nekem egy ágyat és ahogy lefeküdtem már el is aludtam , nagyon fáradt voltam. Az nap este egy nagyon furcsa lényről álmodtam. Nagyon magas volt öltönyben volt , nem volt arca és csak közeledett és közeledett. Apa és anya aggódva keltettek fel mert vérzett az orrom. Nem tudtam mi történt. Csak az az alak maradt meg az álmomból.Amikor visszafeküdtem nagyon furcsán érzem magam. Mintha ott állt volna az ágyam mellett. Végre sikerült elaludnom. Megint arról az alakról álmodtam. Az álmom közben hirtelen felébredtem. Olyan hajnali 4 körül járhatott az idő... Abban a pillanatban nagyon megrémültem. Mintha tényleg ott állt volna az ablakom előtt. Elhitettem magammal hogy csak kébzelődök de nem! Hirtelen az ágyam mellett állt elkezdett vérezni az orrom és olyan érzésem volt mintha megfogott volna. De sajnos meg is fogott. Befutottam anyáékhoz és sírva kiabáltam ; Segítség!SEGÍTSETEK! Anyjáék megnyugtattak hogy ez csak álom volt. De én mindvégig tudtam hogy nem. Anya leült mellém és el kezdte énekelni azt a dalt ami 2 éves koromban mindig megnyugtatott, meg is nyugodtam. De a lény hirtelen odaült mellém és elkezdte simogatni a fejem. Ők nem látták , de én láttam... Elmeséltem apának hogy mi történt és hogy hogy néz ki. De ő Csak elkezdett viccelődni a mumussal. És nem hitt nekem. Eltelt egy nap és egész nap velem volt. Már kezdtem megszokni. Az nap este elaludtam és egy erdő közepén ébredtem fel. Elkezdtem sikítani. És csak futottam és futottam, Mire le estem az ágyamról és nagyot koppant a fejem. Apák befutottak és rájöttem hogy csak egy álom volt. Nagyon örültem mert azt gondoltam hogy ez az egész csak egy álom volt , de anya felhozta hogy mivel tegnap este is ilyenekről álmodtam elvisznek pszichológushoz. El is vittek. Felültünk a buszra és mellettem volt egy üres hely. Hirtelen mellém ült az a furcsa lény.  Nagyon sok gyerek csak bámulta őt. A kissebbek még sírtak is. Akkor rájöttem hogy nem én vagyok az egyetlen aki látja őt.